Képkészítés, mint mágikus cselekvés
2002/08/30 17:36
1521 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Mozgókép az õskorban? Nem természetesen errõl szó sincs. De a (mozgó)képek létrehozása és használata mögött sokszor még mai is ugyanazok a szándékok rejtõznek, mint több tízezer évvel ezelõtt.

A képmás mint a birtoklás eszköze

Az altamírai barlang õskori lakója bizonyos feltevések szerint azért rajzolta le a bölényt, a vaddisznót meg a szarvast, hogy nagyobb eséllyel ejtse el a zsákmányt. A képkészítés a kõkori ember számára mágikus cselekvés, eszköz, amellyel részesedik az ábrázolt erejébõl, s talán elejti, hatalmába keríti a nálánál nagyobb, erõsebb állatokat.

Az emberek a legkorábbi idõktõl különös hatalmat tulajdonítanak a képmásnak. A képmás birtoklása "az igazi" feletti hatalom illúziója. A mágikus gondolkodásban a valóságos dolgot és annal képmását lényegileg azonosnak tekintették. Ezért rettegtek a törzsi kultúrában élõ népek még néhány évtizede is attól, ha valaki lefényképezte vagy filmezte õket.

Korunk technikai képeivel, a fényképpel, a filmmel vagy a videofelvétellel mi magunk is "fogságba ejtjük" mindazt, ami számunkra fontos. A születésnapi gyertyaelfújást, a tengerparti nyaralás emlékezetes pillanatait. Minden fényképalbum, vagy házi videokazetta mágikus tárgy, örökre elmúlt pillanatok tára. A látvány megörökítése krétával, festékkel, fényképezõgéppel, vagy kamerával magában hordozza a birtoklás gesztusát.

Sokan talán kétkedve fogadják ezeket a magyarázatokat de idõnként még most is felszínre kerülnek a képmás eme mágikus jellegét bizonyító õsi gesztusok. A forradalmakkor elõszererettel égetik el a gyûlölt diktátor képét és egy-egy szakítás során sokan még ma is gyakran összetépik indulatukban a csalódott szerelmesek egykori kedvesük képét.

A valósághû megörökítés vágya

Mivel a képalkotás, a falra festett vagy karcolt állatok megörökítése, mágikus tett volt, ez magyarázza a barlangi ábrázolások mai szemmel is elképesztõ hûségét. A mágikus gondolkodás szerint a hasonlóság nem a véletlen mûve, hanem a lényegi azonosság megjelenése. Ezt a hasonlóságot használták fel arra, hogy az egyik dolog befolyásolásával az ahhoz hasonló dolgokra is hatni tudjanak. Minél hívebb volt a kép, minél jobban megközelítette a természetet, a készítõk szerint annál biztosabban mûködött a varázs, annál erõsebb volt a hatalom, amelyet a vadász az elejtendõ zsákmány felett szerzett.

A hû ábrázolásba vetett õsrégi varázshit késõbb is tovább élt (az ókori egyiptomiak máig csodált hûségû halotti képmásaik készítésével valójában azt akarták biztosítani, hogy a lélek felismerje egykori testét és ismét "lakást" vegyen benne) de a patakban, vagy a tó felszínén tükrözõdõ illékony képmáshoz hasonlóan valószerû látvány rögzítésére azonban egészen a múlt század közepéig, a fotográfia megjelenéséig nem volt mód.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten