Hogy valóban ez történt-e, nyilván soha nem derül ki, tény azonban, hogy 15 évvel ezelőtt földmunkák során megtalálták az amforákat a bennük lévő pénzzel együtt a líbiai Misurata város közvetlen közelében. A felfedezésnek nagy jelentősége van, mivel a kitűnően konzervált nagy mennyiségű érmét összehasonlító elemzéseknek és technikailag a legbonyolultabb vizsgálatoknak lehet alávetni.
Líbia a kincs értékelésében olasz szakemberek segítségét kérte. Az országban számos olasz egyetem régészei dolgoznak és a Nemzeti Kutatási Tanácshoz tartozó egyik specializált intézetét az a Salvatore Garaffo professzor, régész és numizmatikus vezeti, aki már eddig tanulmányozta a megtalált follisokat. Az együttműködés 2002. január első napjaiban öltött hivatalos formát és a professzor számíthat még az olasz Országos Nukleáris Fizikai Intézet támogatására is, amelynek laboratóriuma rendelkezik egy olyan hordozhtó eszköztárral, amellyel például helyben lehet analizálni az érmék fémösszetételét, anélkül, hogy kárt okoznának bennük. A szakemberek eddig 30 ezer pénzdarabot vizsgáltak meg. A follisok nagy számban voltak forgalomban a római birodalomban. Kr. után a III. és a IV. században, Diocletianus és Konstantin uralkodása alatt voltak fizetőeszközök. A Misuratában találták egy részét, 333-ban verték, ezek a legkésőbbi dátumúak, ezért gondolják a régészek, hogy a támadás ekkortájt történhetett.
"Nincsen sajnos módunkban megtudni, hogy igazán mi történt Az amfórákhoz közel eső helyen egy rusztikus épület és tűz nyomait találtuk. Úgy véljük, hogy az épület kincstárként működhetett a régióban állomásozó segédcsapatok számára - mondta Garraffo - Természetesen, az a tény, hogy az amforák ennyi évszázadig a földben maradtak, arra enged következtetni, hogy mint a kalandregényekben, azok, akik elásták, mind meghaltak és a titkuk velük együtt sírba szállt. Viszont nem valószínű, hogy magánkincsről lenne szó, mert az akkori gazdagok nem bronz, hanem inkább aranypénzt gyűjtöttek." A misuratai érmék azért is vannak jó állapotban, mert elásásuk előtt csak rövid ideig voltak forgalomban. "Felbecsülhetetlen tudományos értékük van, azért is, mert lehetővé teszik az infláció állomásainak rekonstruálását. Ez lemérhető, ugyanis, az érmékben felhasznált fémek mennyiségéből." - tette hozzá a professzor.
A római birodalomban háromféle pénzérme volt forgalomban: arany, ezüst és bronz. Az aranyat főként kincsképzésre használták és tartalékul szolgált a határokon túl szolgáló seregek számára is. Az ezüstpénzzel a kereskedelmet bonyolították, a nép körében azonban zömmel a bronzpénz, a híres sestercius forgott. A birodalom válsága, amelyet állandósítottak a hatalmas hadi kiadások, növekvő inflációhoz vezetett, annyira, hogy a Severusok idejében (kr. u.II-III.század), az ezüstpénz, a denarius ezüst tartalma 50 százalékkal csökkent. Diocletianus 294-ben pénzreformmal próbált segíteni a helyzeten. Létrejött a follis, amely 5 százalékos ezüst bevonatú 10 grammos bronzból állt. A reform azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a follis Konstantin idejében már csak két gramm bronzot és minimális ezüstöt tartalmazott. (gluck)