Kisebbségi népismeret oktatása a nemzetiségi iskolákban I.
2004/10/27 08:00
1739 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Vámos Ágnes, Bodonyi Edit, Kovács Anna és Müller Rodica tanulmánya a nemzetiségi oktatás egyik küldetését, a nemzetiségi népismeret oktatásának problémáját járja körül. E számunkban a tanulmány első részét közöljük, amely tisztázza a nemzetiségi népismeret fogalmát, a nemzetiségek szerepét hagyományaik őrzésében, generációról generációra történő átadásában.

A kisebbségi népismeret fogalma olyan tudást jelent, amelyet valamely kisebbségi csoport önmagára nézve érvényesnek tart, s amely a csoport önismereteként funkcionál. Ez segíti az önmeghatározást, biztosítja a másoktól való különbözőség élményét. (...) A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek - a tantervi munkálatok során - önmaguk is elvégezték a "kisebbségi népismeret" kifejezés értelmezését azzal, hogy meghatározták azt a követelményrendszert, amelyet az "ismeret" részeként elfogadnak, pontosabban azt, amit ebből a nagy ismerethalmazból oktatás céljára kiválasztottak. (...)

A tanítás célja

Az 1995-ös Nemzeti alaptanterv a kisebbségi népismeret műveltségterületet a nemzeti és etnikai kisebbségek oktatásának céljából vezeti le, a következő megfogalmazással: "A kisebbségi oktatás sajátos célja a kisebbségi önazonosság megőrzése és erősítése.(...)" (NAT 1995, 18.) Az identitásépítés fő pedagógiai célját négy alapfeladat ellátásával látja elérni. Ezek a csoportazonos hagyományok ("népköltészet", "történelmi hagyományok"), a csoportnormák ("szokások", "kultúrák értékei") és a referenciacsoportokkal kapcsolatos ismeretek ("a különböző kultúrák értékei", "az anyanyelvi kultúra", "az anyaország élete, kultúrája"), és mindezekkel érinteni kívánja az érzelmi burkot is, fejleszteni a személyes kompetenciát ("hagyományok ápolása", "a másság megbecsülése") (...)

A tanítás tartalma, a tantárggyá szervezés

A rendszerváltozás kisebbségeket érintő egyik nagy kérdése, hogy "újratanulható-e az anyanyelv" (Osvát-Szarka 2003, 9-14.; Kontra 2003, 15-25.). A másik talán az lehet, hogy feléleszthetőek-e a hagyományok. A hagyomány általános értelmezésben az a tudás, amely lehetővé teszi az újonnan bekövetkező események elhelyezését és megértését egy korábbi tapasztalati tudás kontextusában. A hagyomány látszólag statikus, állandó, mégis igazából csak akkor van közösségmegtartó funkciója, ha nem változatlan továbbadása történik a változó körülmények közepette, hiszen ez esetben akadályozná az új viszonyokhoz történő alkalmazkodást. (...) Ezért nagyon fontos a hagyományőrzés és -mentés minden közösség számára. (...) A hagyomány tanulható, megismerhető, ha nem is vesz részt feltétlenül minden eleme a társadalmi viselkedés szabályozásában, a társadalom működésében, azaz, ha a hagyomány eredeti funkciójától eltér, és csupán mint tárgyi, deklaratív tudás jelenik meg. (...) A népismeret tanítását igazolja azonban az a hit (vagy tudás), hogy valamely nemzet fennmaradásához folyamatosan újjá kell teremtenie magát múltja tükrében, s törekedni kell arra, hogy az ne váljon "elit" tudássá, s az ismeret jellegű tudás mellé beépüljön a hétköznapi tapasztalati tudás.

A rendszerváltozás után az erősödő kisebbségpolitika egyre kevésbé kívánta a véletlenre és a szerencsére bízni a tág értelemben vett hagyomány, kultúra tanulását, a kisebbségi identitás gondozását a nemzetiségek újabb korosztályai esetében. Közoktatási feladatként nagyobb az esélye annak, hogy a korábban szétszórtan, rendszertelenül, esetlegesen kapott népismereti, néprajzi, kultúrtörténeti tudáshoz, illetve a napi, aktuális kisebbségi-közösségi szükségletekhez, tevékenységekhez a tanulók tervszerűen és a pedagógiai szakértelem segítségével hozzájutnak, hogy kinevelhető egy olyan nemzedék, amely érti, amely képes és akar hagyománymentést végezni, az egyéni és közösségi jövőt alakítani. (...) A kisebbségi népismeret tantárgy tartalmi körvonalai - konkrét és közvetlen tantárgyi előzmény hiányában - a nemzetiségi nyelv oktatásából, egyéb nemzeti alaptantervi műveltségi területekből, valamint a tanórán és iskolán kívüli hagyományos nemzetiségi nevelési foglalkozásokból származnak a közösségismereti koncepciókon túl. (...)

A kisebbségi népismeret bevezetése előtt a kisebbségi iskolákban a tanulók az anyanyelven kívül a földrajz- és a történelem-, illetve a rajz- és énekórákon ismerkedhettek a nemzetiségi és anyaországi civilizációval, a nemzetiség történelmével, földrajzával. A kisebbségi programokban tanulók számára természetes volt, hogy részletesen foglalkoznak az irodalommal, népköltészettel és népdalokkal. (...) A tantárggyal kapcsolatos első dokumentumok a néprajzi, a történelmi, a kulturális, továbbá a nyelvi, illetve az anyaországi, valamint a már megjelenő multikulturális tartalmakat körvonalazták. (...) A kerettantervi munkálatok során a tantárgyi koncepció kialakítását segítette, hogy megjelent a hon- és népismeret tantárgy általános követelményrendszere. Formáját tekintve műveltségterületeken átívelő volt, célja pedig az, hogy minden tanuló, függetlenül attól, hogy a többséghez vagy valamely kisebbséghez tartozik, a maga eszközeivel járuljon hozzá a hazához, a nemzethez, a nemzetiséghez kötődő tudás gyarapodásához, a népi/falusi hagyomány megismeréséhez. (...)

A kisebbségi népismeret tantárgyban is - miként a hon- és népismeret modulban - dominál a néprajz (népi művészetek, falusi szokások), a kultúra (kisebbségi, magyarországi és anyaországi irodalom, történelem) tanulása, de - nemzetiségenként eltérő súllyal - jelen van a hozzá tartozó szerepek tanulása is (kisebbségek a település életében, a politikai szerepvállalás, média). Abban azonban kevéssé árnyalt és viszonylag korszerűtlen a tanterv, ahogyan, amilyen módon feltételezi (előírja) mindezeknek a tanulását. Kevés és esetleges a képességfejlesztő tevékenység, s nem látszik az, hogyan lesz mindebből az újabb korosztályokban autonóm életfilozófia (fogják-e a későbbi életük során is gyűjteni a múlt és a jelen értékeit), megtanulják-e azt, hogyan kell mindezt másokkal is megismertetni (akarják-e a későbbi életük során majd továbbadni). (...)Összességében a kisebbségi népismeret bevezetésének legnagyobb jelentősége abban áll, hogy tanításával egy újabb, igen erős hatásrendszer iktatódott be az iskola világába, amely egyrészt - mint tantárgy - közvetlenül fejtheti ki hatását, másrészt - mint tanórán és iskolán kívüli tevékenységgenerátor - áttételesen, azaz az iskolai nevelésen keresztül.

A tantárgy elhelyezése az oktatás mezőjében: önálló tantárgy versus integráció A tartalmi és fejlesztési követelmények megfogalmazása lehetővé tette a tantárgy tényleges bevezetését. Az előírás szerint a követelmények teljesítése önálló óraszámban és követelményekkel, illetve más tantárgyakon keresztül is végbemehet. (...) Az önállóság vagy integráció kérdésében hozott döntésnek két üzenete van: a formális "üzenet" az, hogy az önálló oktatási forma bevezetése a nemzetiségi nyelvoktatás "erősségével" függ össze (hiszen ott javasolt az integráció, ahol a tanulók még nem tudják elég jól a nemzetiség nyelvét, lásd nyelvoktató iskolákban és a kétnyelvű oktatás korai évfolyamain), önálló tantárgyként pedig ott, ahol "erős" a nyelvi nevelés. Egyszerűen fogalmazva: a népismeret önálló formában való tanulása csak jobb nemzetiségi nyelvtudás esetén mehet végbe. (...)

A két megoldás, azaz az önálló és az integrált közötti különbség látszólag formai, valójában koncepcionális kérdés. A pedagógiában nem ritka az integráció a tantárgyi szerveződés során, ezért a szakirodalom a különböző fajtákat más-más elnevezéssel illeti. Például az ún. komplex tantárgy több tudományterületet foglal egybe, amelyek azonban megőrzik viszonylagos önállóságukat (például a matematikában helyet kap a geometria, a kombinatorika, az aritmetika, az algebra). Az integrált tantárgy viszont a különböző területekről érkező tartalmakat úgy fogja egységbe, hogy feloldja azok önállóságát, például a földrajz, amelyben meteorológiát, gazdaságtant is tanítanak. Az integráló tantárgy jellemzője pedig hogy valamilyen közös cél érdekében "ő maga" hozza szintézisbe a különböző tartalmakat (például a környezetismeret tantárgy involválja a kémiai, a biológiai, a földrajzi ismereteket). Mindezek alapján látható, hogy a kisebbségi népismeret tantárgy önálló oktatás esetén integráló funkciót lát el, hiszen a különböző helyen tanultakat (például a nyelv és irodalom, a történelem, az ének-zene tantárgyakban) a kisebbségpedagógia szemszögéből önálló tantárgyként újraszervezi. (...)

Az önálló oktatás lehetővé teszi, hogy ebben a tantárgyban szintetizálódjanak a speciális kisebbségi témakörök, hogy rendszerré szervezett követelmények alapján foglalkozzanak olyan, korábban szétszórt témakörökkel, mint például: a kisebbség nyelve, tárgyi és szellemi kultúrája (Anyanyelv, Ének-zene, Vizuális kultúra, Földünk és környezetünk tematikából); a kisebbség történelemalakító és kultúraformáló szerepe (Ember és társadalom, Természetismeret, Művészetek tematikából); a kisebbségi és állampolgári jogok (Történelem, Ember és társadalom, Társadalomismeret tematikából). Az integrált oktatási forma esetén a tematikai és fejlesztési követelményeket - a kapcsolódás gyakorlati pontjain - más tantárgyakban teljesítik. Ez elvileg megvalósíthatja a teljes tantárgyi rendszer kisebbségprofilú átszínezését, azaz nem a tantárgyrendszert egészíti ki a kisebbségnevelést közvetlenül szolgáló tantárggyal, hanem a kisebbségpedagógiai célt, követelményeket és feladatokat érvényesíti közvetve az egész tantárgyi struktúrában. (....)

  • Cikkünk s szerzőknek az Új Pedagógiai Szemle című folyóiratban megjelent tanulmánya alapján készült.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten