Ki ne ábrándozott volna még arról - ha legkésőbb gyerekkorában is -, hogy mennyire jó lenne, ha lenne egy varázserővel bíró eszköze, amely valóra váltja minden kívánságát?

A Szamárbőr főhősével, Raphaël de Valentinnal éppen ez történik meg: egy talizmán birtokába jut, méghozzá éppen a legjobbkor. Utolsó filléreit is eljátszotta a Palais Royal játékbarlangjában, lelkileg mélyponton van, s nem lát más kiutat, csak az öngyilkosságot. A régiségkereskedő különös ajándéka, a szamárbőr épp erről a végzetes útról téríti le - ideiglenesen. A szamárbőr különleges tulajdonsága ugyanis, hogy tulajdonosa minden kívánságát teljesíti.

S hogy a történet mégse váljék Walt Disney-mesévé, a beteljesülésnek ára van: minden beteljesült kívánság után kisebbre zsugorodik a talizmán, s ha elfogy, az tulajdonosa életének végét is jelenti. Raphaël mégis elfogadja a varázserejű ajándékot.Mi minden emberi szív közös vágya? Barátok, pénz, szerelem. Raphaëlnek ki sem kell mondania, máris összefut az utcán régi barátaival; máris nagybátyja hatalmas vagyonának örököse lesz, s felismeri élete asszonyát is.

Ám ne higgye a kedves olvasó, hogy ezzel a történet nagyját elmeséltük! A szamárbőr ugyanis egyre zsugorodik, s megkezdődik főhősünk keserves harca az életért, s hogy a szükségszerű bekövetkezik-e, nem áruljuk el.

Inkább elidőzünk kissé a mű alapgondolatánál, a vágy, a beteljesülés és a halál kapcsolatánál. Eszünkbe ötlik a régi mondás: "A vágy halála a beteljesülés". S hogy a vágyak halála, azaz maga a beteljesülés a mi halálunkat is jelenti-e? Nos, ezzel a kérdéssel több irodalmi mű is foglalkozik, példa erre Andersen Kis Hableánya (nem a Walt Disney-változat!) ugyanúgy, mint Goethe Faustja. A vágyak beteljesedéséért mindig a főhős élete az ár.

Hát beteljesületlen vágyaink tartanának életben bennünket? Érdemes elolvasni, mit mond erről Balzac.