K.Ö.T.E.L.E.Z.Ő.

Ismerjük azokat a „hívószavakat”, amelyek a legalkalmasabbak arra, hogy diákokat lombozzunk le velük; ezek közül az egyik legütőképesebb a kötelező olvasmány. A kifejezés valószínűleg teljesen ártalmatlan szókapcsolatként jött létre valamikor régen, hogy pontos megnevezése lehessen az iskolai valóság egy jellegzetes darabkájának; és csupán a módszeres használat következményeként változott nagy, szürke szörnyeteggé. Olyan címke ez, amely bármilyen szöveget képes lerántani az unalom sivatagába, bármennyire izgalmas, inspiráló is legyen az amúgy. Ez az időközben negatív konnotációt nyert címke tehát talán nem a legjobb jelölője a jobbnál jobb irodalmi műveknek, amelyek előkerülnek magyarórán; de azért azt sem mondhatjuk, hogy annyira problematikus lenne, hiszen végül is még mindig egészen pontosan fejezi ki azt, amiről szó van: gyerekek, márpedig ezt nektek el kell olvasni.

Kötöttség és szabadság

Lázadozni lehet az iskola azon szokása ellen, hogy kötelezőként olvastat el bizonyos szövegeket a diákokkal – és itt a kötelező olvasmány klasszikus jelentésére gondolunk: nagyepikai vagy drámai művek megismerésére a maguk teljességében –, de azt mégiscsak el kell ismerni, hogy a szépirodalmi szövegekkel való foglalatoskodás, párbeszéd eléggé pótolhatatlan élményekhez juttatja azokat, akik nem utasítják vissza őket teljesen. Ezt sok diák belátja ugyan, mások azonban úgy élnek meg egy-egy regényolvasási feladatot, mintha rájuk lenne kényszerítve. Persze az sem lenne valami produktív, ha azt mondanánk: kényszer az nincs; elolvashatod, ha akarod. Sőt: azt olvass, amit csak akarsz. A szabadság megtapasztalásához azért mindig szükség van némi fogódzóra; jelen esetben: választási lehetőségekre.

Opciók

Teljesen máshogy cseng a kötelező olvasási feladat akkor, ha a diák döntheti el, hogy néhány felkínált opció közül melyiket választja. Persze ehhez megfelelően izgalmas opciók kellenek, illetve nem árt, ha a diáknak vannak választási szempontjai. A jelenlegi kerettantervek nem mindenhol ugyan, de helyenként megengedik a választást. A Világirodalom – az európai irodalom a 19. század első felében (romantika, romantika és realizmus) című tematikai egységhez például egy sor regény kijelölhető – Balzactól Puskinon át Emily Brontë-ig. Ezekből aztán vagy az osztály hoz egy többségi döntést, vagy akár több regényről is szó lehet párhuzamosan, például differenciált csoportmunkák keretében.

Félreértés ne essék: nem azt próbáljuk sugallni, hogy minden kötelező olvasmány kiválasztásakor fel kellene ajánlani a választási lehetőséget, csupán azt, hogy erre több helyütt is lehetőség van tizenkettedikig, amelyekkel érdemes élni. Ha több lehetőség közül, jóllehet kötelező jelleggel, de szabadságunkban áll választani, a döntésünk eredményét inkább magunkénak fogjuk érezni, mint egy kívülről érkező utasítást.

Közös olvasmánylista

Végeredményben a kötelező olvasmányok kiválasztását átkeretezhetjük a tanév utolsó magyaróráinak egyik igazán érdekfeszítő témájává: jóllehet van néhány mozdíthatatlan – vagyis kerettantervileg meghatározott – mű (mint a Pál utcai fiúk, a Bánk bán vagy Az ember tragédiája), a többi regényről, drámáról dönthet a tanulócsoport. A szóban forgó, választható művekről készülhetnek rövid beszámolók, kiselőadások, lehet szavazni rájuk, pontozni őket; végül kialakul egy olyan lista, amelynek elemeire a többség talán várakozással tekint. Válasszunk közösen olvasnivalót!

További érdekes ötletek:

Egy osztály közös olvasmánylistájához nagyon hasznos segédlet lehet egy jól felszerelt Moly.hu-s könyvespolc, például ez itt, amelyen utópiák és disztópiák sorakoznak.

Kerek Roland cikke