A gesták és íróik

A Gesta Hungarorum kezdő sorai. P mester iniciáléja.

Gesta vagy historia: gesta rerum vagy res gestae [l.] = viselt dolgok
Az antikvitásból öröklött irodalmi jellegű műfaj, melynek szerzőjét többek között a szórakoztatás igénye késztette írásra, de egyúttal nagy műgonddal formálja meg mondandóját. A VI. században alakul ki Cassiodorus révén, de önállóvá majd csak a 11-13. században válik, s javarészt világi személyekhez kötődik. A gesta nem kronologikus szempontok szerint íródik, hanem tematikus szerkezetű. Emellett nagy figyelmet szentel a genealógiai, földrajzi összefüggéseknek, valamint az ok-okozati viszonynak.

Témáját tekintve is eltér az egyetemes jellegű világkrónikáktól, mivel egy adott nép történetéből merít, feldolgozva annak eredetét is. Általában az "őshaza" leírásával kezdődnek a históriák.
Főleg szóbeli hagyományból merít, illetve a XIII. századtól az ősgestá(k)ból is. Emiatt is elmaradnak forrásérték tekintetében az évkönyvek és krónikák mögött, de ennek ellenére értékes információkat tartalmaznak.

A 11. században (nem utolsó sorban a lovagregények hatására) Franciaországban kialakult a regényes gesta, mely nevezetes uralkodók és hősök vagy népek történetét dolgozza fel, s gyakran az időrend és a realitás határait is átlépi. Később egész Európában divatos műfajjá válik.
A magyar történelem jelentősebb gestái: az Ősgesta, Ákos mester gestája, Anonymus Gesta Hungarorum c. műve, mely műfaját tekintve regényes gesta.

Anonymus

Anonymus (Ligeti Miklós alkotása)

Anonymus magister, P. mester: az első fennmaradt latin nyelvű magyar történeti elbeszélés, a Gesta Hungarorum szerzője. Szövege a 13. sz 2. feléből való másolatban maradt fenn. Személye, kora, írásának történelmi forrásértéke a mű első közzététele óta vita tárgya. Neve valószínűleg P betűvel kezdődik. (Péter esztergomi vagy budai prépost, vagy Pósa országbíró vagy Péter győri püspök és későbbi kancellár jöhet számításba.) Valamelyik Béla király jegyzője. I. Béla kizárható; a történelmi vizsgálat elsősorban III. Béla (esetleg IV. Béla, a nyelvi elemzés II. Béla) korára mutat. Egyházi ember, külföldi egyetemen tanult.

Művét, mint állítja, N betűvel jelölt iskolatársa kérésére írta. Őt akarta tájékoztatni a magyar királyok és nemesek származásáról, az őshazáról, a honfoglalásról. A prológus után 57 fejezetben leírja Szkitiát, szól Álmos fejedelemről, a vándorlásról, a honfoglalás epizódjairól, a kalandozásokról. Az utolsó mozzanatok I. András idejére utalnak.

Célja a korabeli birtokállapotok igazolása, a király és a nemesség közti viszony történelmi alapokra helyezése lehetett. Olvasmányai közül említi Dares Phrygiust és egy Trója-történetet (Excidium Troiae). Ismerte Regino 907-ig írt krónikáját (Exordia Scythica) és 967-ig terjedő folytatását. Használta Hugo Bononiensis Rationes dictandi prosaice c. művét és a Bibliát. Bizonyos kifejezései oklevélformulákkal azonosíthatók. Merített a magyar krónika-kompozíció korai változatából.

Az ősi hagyományvilágból néhány foszlányt őriz, így az Árpád-ház Attilától való származásának gondolatát, Álmos életének epizódjait, a vérszerződés emlékét, Emesu (Emese) nevében egy matriarchátus kori eredetmonda nyomát, és a Botond-mondát. Néhány mozzanata helyi, nemzetségi hagyományra utal. Két sort megőrzött egy jokulátorénekből. Ezekhez azonban kelletlenül nyúlt, a hagyományt megpróbálta racionális eszközökkel, elsősorban saját kora tényeinek visszavetítésével helyettesíteni. Földrajzi nevekből következtetett a hajdan ott történt eseményre és szereplőkre. Hőseinek egy része földrajzi nevek megszemélyesítéséből született (Tarcal, Gyula, Bors, Zobor, Tétény, stb.).

Az így szerzett adatokat sztrereotíp helyzetekbe állította, írói eszközökkel, költött beszédekkel, csatajelenetekkel, jellemrajzokkal kikerekítette. Néha nagyszabású figurákat sikerült teremtenie (Zalán, Ménmarót). Elbeszélése túlnyomóan kora - a XII-XIII. sz. fordulójának - társadalmi, közjogi, katonai, etnikai, földrajzi állapotát tükrözi, a honfoglalás idejére vonatkozó forrásértéke csekély, de nem hagyható figyelem nélkül. A környezet a lovagregényekére emlékeztet. Központi hőse Árpád; mellette kisebb, de hasonlóan bátor, leleményes, hűséges harcosok bonyolódnak veszélyes kalandokba.

Mintául a Gesta Alexandri Magni változata szolgálhatott. A művet némelyek egészében szépirodalmi alkotásnak tekintik. Szerkezete széthulló, az epizódok füzérét csak Árpád alakja tartja össze. Latinsága középkori, néhol magyar szavakat is tartalmaz. A rímes próza verses betétekkel keveredik, gyakori a szójáték, az alliteráció, az ismétlés, a kép, a hasonlat, a formula. Próza és a vers, a tudóskodás és a regényesség elegyítése az elbeszélésnek naiv bájt ad. Lehetséges, hogy a mű hamarosan külföldre került. Egy 13. sz-i másolat maradt csak fenn, mely a 17. sz. elején bukkant fel a bécsi udvari könyvtárban, s 1928-ban került Magyarországra, ma az OSZK-ban őrzik.

A krónikairodalom más alkotásaival egyező részletek közös forrásra is visszavezethetők. Szerepe a magyar történelemtudományban kiemelkedő, a körülötte folyó kutatás, bár végleges eredményre szinte egyetlen ponton sem jutott, nagyban hozzájárult a történeti forráskritika és több más tudomány fejlődéséhez. A Gestán kívül említi korábbi művét a trójai háborúról. Ez ismeretlen, de a délszláv irodalomban fennmaradtak olyan Trója-történetek, melyeket a 13. sz. első évtizedeiben keletkezett magyar nyelvű szövegeiből fordítottak. Ez latin eredetire utal vissza, az pedig Dares Phrygius, Ovidius és Maurus Servius nyomán készült.

Krónikák és szerzőik

Képes Krónika címlapja

Krónika: khronos: [g.] = idő

Legfőbb jellegzetessége az időrendiség, de nem érvényesül oly következetesen, mint az évkönyveknél, s az előadásmód is színesebb, kerekebb.
A kereszténység korai századaiban egyetemes, univerzalisztikus jellegű, de a VI. századtól (Toursi Gergely hatására) kezdi elveszíteni egyetemes jellegét, s inkább egy dinasztiához vagy tájegységhez kapcsolódik.
A szerző legtöbbször névtelenül húzódik meg a háttérben, s inkább a gondviselés szerepét igyekszik hangsúlyozni. Kizárólagosan eseménytörténet, a történelmi összefüggéseket sem vonja be a tárgyalásba.
Gyakran szó szerint másolja a forrásokat, vegyíti a kútfőket, s emiatt sokszor kompilációnak tekinthetők. Virágzása a 12. századig tart, a 14. sz-tól a humanista történetírás veszi át a főszerepet.

Kálti Márk

Nemesi származású egyházi személy, aki 1336-tól Károly Róbert felesége, Erzsébet udvari kápolnájának papja volt, majd 1352-től a királyi kápolna gondnoka volt. (E minőségében a királyi levéltár őreként is tevékenykedett.) Ezek a tisztségek megkövetelték tőle a kancelláriai tevékenységet is, s oklevélírói feladata folytán jelentős írói gyakorlatra tett szert. 1353-ban szerémi prépost lett, majd öt évvel később székesfehérvári őrkanonok. Az udvarban elsajátíthatta kora általános műveltségét, de nem a társadalmi és állami viszonyok kötötték le figyelmét, s ez abból is látszik, hogy történetíróként is a szerzetes beszél belőle.
A különféle rendelkezésére álló gestákból és másolatokból egységes magyar történelmet akart formálni - ezeket akkor még a királyi udvarban fellelhette. Az utókorra azonban csak a Képes Krónika lapjain őrződtek meg ezeknek az azóta elveszett gestáknak, valamint másolataiknak s azok betoldásainak üzenetei. Nagy Lajos ösztönzésére 1358. május 15-én kezdett hozzá a Chronica Hungarorum írásához, de nemcsak összegezte az addigi ismereteket (pl. Anonymus, Kézai Simon megállapításait), hanem a forráskritika alkalmazásával csak az igaznak vélt elemeket rendezte egységes egésszé. Eredeti célja az volt, hogy a kezdetektől saját koráig kövesse az eseményeket, de Károly Róbert havasalföldi hadjáratánál hirtelen félbe marad egy mondat. Ez azt jelzi, hogy munka közben (1358 táján) ragadta el a halál Kálti Márkot.
1374-76 között Nagy Lajos díszes kódexként lemásoltatta, majd miniatúrákkal díszítette a Képes Krónikát, mégpedig azért, hogy elküldhesse V. Károly francia királynak. Ezért is kapta a krónika megnevezést, annak ellenére, hogy inkább gestáról van szó, de ekkortájt a gesta és a krónika közötti különbség elvesztette jelentőségét.

Évkönyv: annales [l.]

Szemben a világkrónikával az évkönyv nem egyetemes, hanem helyi, dinasztikus érdeklődésű. Formailag hasonló a krónikához, amennyiben kronologikus, azaz évek szerint feljegyzett eseményeket tartalmaz. (A korabeli szóbeli információk és a jóval korábbi írásos források szolgáltak alapul.) Még a krónikáknál is szárazabbak és objektívebbek. A szerzetes szerző itt sem önmaga személyét helyezi előtérbe, általában egyházi személyről van szó.

A szűkszavú adatfelsorolásokat nem kommentálja, a történeti összefüggéseket is csak az egymásutániság szintjén tárja fel. A korábbi történetírók információit (esetenként szó szerint átveszi) nem veti kritikai vizsgálat alá.
Az ezredforduló óta a krónika és az évkönyv közötti különbség egyre kevésbé észlelhető.

Corvina

I. Hunyadi Mátyás (1458-1490) magyar király híres budai könyvtára, mely a Vatikáni után Európa legnagyobb könyvtára volt. A Corvina a XV. századi reneszánsz egyik kimagasló alkotása. Mátyás céltudatos politikájának előmozdítója volt eme hatalmas könyvtár, amely felkeltette az akkori tudományos és politikai világ csodálatát. Könyvtára gyarapítására nagy összegeket fordított. A könyvállomány régi latin és görög kéziratokból, XV. századi kéziratokból és ősnyomtatványokból, a budai könyvmásoló műhelyben készült, az olaszországi könyvkereskedőknél megrendelt kéziratokból, az írók és kiadók által Mátyásnak ajánlott könyvekből, valamint magánszemélyek ajándék kézirataiból és nyomtatványaiból állt.

Számos könyvmásoló és könyvfestő munkája eredményeként születtek meg a díszes, bőr-, bársony- és selyemkötéses, Hunyadi címerrel ellátott Corvinák. Innen származik az elnevezés is, ugyanis a Corvinák fedőlapján Mátyás címerállata, a holló látható, a holló latin neve: corvus. Mátyás korai halála után Magyarország széthullása következtében a Corvina is pusztulásnak indult, kódexeit széthordták.

1541-ben Buda elfoglalásakor a törökök zsákmányként magukkal vitték a megmaradt kódexeket, s csak 1877-ben II. Abdul-Hamid szultántól kapott vissza az ország ajándékba 35-öt. A Heltai Gáspár által - erőteljes túlzással - 50 ezer kötetre becsült könyvtárból napjainkban 216 eredeti Corvina ismeretes, beleértve a Magyarországon őrzött 53 Corvin-kódexet. A többi 16 ország 43 városának 49 könyvtárában található.

Forrás

• Gunst Péter: A magyar történetírás története Csokonai K. 2000
• Korai magyar történeti lexikon (9-14. század) Akadémiai K. Bp. 1994
• Anonymus: Gesta Hungarorum Bibliotheca Historica sorozat Európa K.
• Csóka J. Lajos: A latin nyelvű történeti irodalom kialakulása Magyarországon a XI-XIV. században Akadémiai K. Bp. 1967