A közgazdaságtan a társadalomtudományok közé tartozó alaptudomány, ismeretanyaga két nagyobb csoportra osztható: az elméleti és az alkalmazott közgazdaságtanra. Az előbbit a mikro- és a makroökonómia, az összehasonlító gazdaságtan valamint a nemzetközi közgazdaságtan alkotja, míg az utóbbiba tartozik például a pénzügytan, a számvitel, a marketing, a PR, a vállalatgazdaságtan... stb. Gyakran nevezik a közgazdaságtant a szűkösség és a választások tudományának, mivel alapvetően a termelésben, a cserében, a fogyasztásban felmerülő döntéseket, a szűkös erőforrások közötti választást, illetve ezek következményeit mutatja be, tárja fel.
A mikroökonómia a gazdasági élet egyes szereplőinek nézőpontjából vizsgálja a jelenségeket, míg a makroökonómia a nemzetgazdaság szintjén foglalkozik a különböző eseményekkel, azaz a gazdaság egészét vizsgálja.
A gazdaság fent említett folyamataiban - a termelésben, a cserében, az elosztásban és a fogyasztásban - különböző szereplők, illetve azok csoportjai vesznek részt. Így a makroökonómiában a termelést a vállalatok, azaz a vállalati szféra végzi, míg a megtermelt javakat a háztartások fogyasztják el. (Mikrogazdasági szinten a vállalat és a fogyasztó áll egymással szemben a piacokon.) Fontos makrogazdasági szereplő még - az előbbi kettő mellett - az állam, amely adókkal, állami megrendelésekkel és más eszközökkel szabályozza a nemzetgazdaság működését. Megteheti ezt például a kamatpolitika alakításával is, amelyet a tőkepiacon keresztül képes megvalósítani.
A tőkepiacnak, azaz a bankok és egyéb pénzintézetek csoportjának, az a feladata, hogy a megtakarítások összegyűjtésével pénzügyi fedezetet biztosítson a vállalatok beruházásainak finanszírozására. Fontos közvetítő szerepet játszik tehát a tőkepiac a gazdaság működése során, mégsem tekintjük a makroökonómiában külön szereplőnek. Végül az egész nemzetgazdasággal szemben több másik nemzetgazdaság áll a nemzetközi piacokon, ők együtt alkotják a makroökonómia negyedik szereplőjét: a külföldet.
A makrogazdaság működése alapvetően e fenti szereplők között zajló különböző gazdasági folyamatok összességéből áll. Működése alapvetően egy körforgáshoz hasonlítható, amely az alábbi elemekből tevődik össze: termelés, jövedelmek keletkezése; csere; a jövedelmek elosztása; a jövedelmek újraelosztása (ez az állam feladata, melyeket adók és támogatások révén valósít meg); a jövedelmek felhasználása; a megtakarítások átcsoportosítása (itt jelenik meg a tőkepiac közvetítői szerepe).
A gazdaság körforgása a mikroökonómia szintjén is hasonló részfolyamatokra osztható: termelés; elosztás; csere; fogyasztás.
A termelés és a fogyasztás egyértelmű fogalmak. Míg az előbbi a vállalatok fő tevékenységét jelenti, az utóbbi leginkább a háztartások jellemzője. Az elosztás a gazdasági körforgás azon része, amikor minden a termelésben résztvevő szereplő megkapja az általa rendelkezésre bocsátott erőforrásokért járó jövedelmet. Végül a csere - mint erre az elnevezés is utal - azt a folyamatot jelenti, amikor valamely termék vagy szolgáltatás tulajdonost cserél.
Közgazdasági kisokos - Alapfogalmak I.