Életútja
1902. november 28-án született Miskolcon. 1921-ben a BME-re jelentkezett, de nem vették fel, ezért az Egyesült Izzóban mint villanyszerelő helyezkedett el. Szenvedélyesen érdeklődött minden telefonos áramköri rajz iránt, és elkezdett angolul tanulni, hogy a dokumentumokat eredetiben tanulmányozhassa. Tehetségét az Egyesült Izzó vezető szakemberei azzal ismerték el, hogy ösztöndíjat adtak össze részére. Így 1925-től a század első felének egyik legjobb műegyetemének, a brünni német műszaki egyetem hallgatója lett.
1930-tól kezdve az antwerpeni Bell Telephone cég mérnöke volt. Részt vett számos európai ország (Svájc, Belgium, Hollandia, Olaszország stb.) távválasztási rendszerének kidolgozásában, valamint a legújabb telefonközpontok, a 7E és az MA kifejlesztésében. A tehetséges mérnök pályája nagyon gyorsan emelkedett, ugyanis 1934 és 1938 között - egyedül vagy társakkal - több mint 25 szabadalmat adott be, a legenda szerint többet, mint a gyár többi mérnöke összesen.
1938 elején az antwerpeni gyár igazgatója megbízta, hogy a gyárban található alkatrészekből, amiket a telefonközpontokhoz gyártottak, számoló berendezést készítsen. Decimális gépet tervezett, amelynek legfontosabb eleme a 11 ívpontos kapcsológép volt. Megbízói nem hozták Kozma László tudomására, hogy a rábízott fejlesztés céljának, az igen gyors számolóeszköz kifejlesztésének a közelegő háborúban juthat majd döntő szerep.
Az antwerpeni gyár 1938 és 1942 között a számoló berendezésre 10 szabadalmat jelentett be, amelyeken egyedül vagy társakkal Kozma László volt feltüntetve feltalálóként. Az szabadalmak között volt egy távszámoló rendszer is, amelyen a számológépet illetve az elektromágneses huzalmemóriákat bármilyen távolságról távgépírókon és telexhálózaton keresztül el lehetett érni. A rendszereket Kozma László nem csak megtervezte, hanem meg is építette.
Amikor a németek elfoglalták Belgiumot, a gyár vezetése Kozma gépeit hajóra tette, hogy Amerikába menekítse. A hajót állítólag egy német tengeralattjáró elsüllyesztette. A német megszállás alatt - titokban - Kozma folytatta a fejlesztést, de a munkát a gyár igazgatója veszélyesnek minősítette, ezért 1941-ben leállította. Ebben az időben Németországban Konrad Zuse épített hasonló felépítésű számítógépet, a Z-3-at, amit a német hadiiparban használtak is: repülőgép szárnyprofilokat terveztek a segítségével.
1942-ben Kozma László visszajött Magyarországra, de csak műszerészként kapott állást újra az Egyesült Izzóban. Visszatérése azért is volt meglepő, mert származása miatt a háború minden pokla várt rá: megjárta a munkaszolgálatot, a deportálást. Betegségektől szenvedve, 1945 augusztusában került vissza Budapestre. Szinte azonnal munkába állt, 1945 és '49 között a budapesti Standard Villamossági RT. műszaki igazgatója lett. A távbeszélő hálózat háború utáni rekonstrukciójában vezető szerepet játszott, és ezt a tevékenységét 1948-ban a Kossuth-díj I. fokozatával ismerték el. 1949-től a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, a villamosmérnöki kar egyik alapítója lett.
Megpróbáltatásai folytatódtak, amikor az egyik első koncepciós perben, a Standard perben először halálra, majd pedig súlyos börtönbüntetésre ítélték. Börtönévei alatt is dolgozhatott, mivel tagja volt annak az elítéltekből álló szakmai elit csoportnak, amely az akkori szovjet hatalom által hivatalosan áltudománynak bélyegzett kibernetika lehetőségeit kutathatta.
Szabadulása után rehabilitálták, ismét a BME professzora lett, ahol 1955 és 1957 között megkonstruálta az ország első programvezérelt jelfogós számítógépét, a MESZ-1-et, amely 1958-ban állt üzembe. 1960 és 1963 között a BME villamosmérnöki karának dékánja lett. Az MTA 1961-ben levelező, 1976-ban pedig rendes tagjává választotta. 1983. november 9-én halt meg Budapesten.
MESZ-1
Kozma László 1955 és 1957 között megkonstruálta az ország első programvezérelt jelfogós számítógépét, a MESz-1-et, amely 1958-ban állt üzembe. A berendezés kb. 2000 darab, tíz különbözőféle jelfogóból épült, az adatokat bebillentyűzték, az eredmény kiírására egy írógépet alakítottak át, a billentyűket elektromágnesek húzták meg. A fogyasztása kb. 600-800 W volt.
A jelfogós adattárban 12 db 27 bináris számjegyű számot lehetet tárolni. A gépbe automatikus tizes-kettes és kettes-tizes átalakító volt beépítve. A berendezés érdekessége volt, hogy működése közben a reléken szemmel láthatóan is lehetett követni a műveleteket. A gépet 10 évig használták.
A gép programvezérelt, de nem tárolt programú volt, mivel az utasításokat is a programleolvasóba tett, kézzel lyukasztott lapokról vihették be. Egy programlapon 45 utasítás fért el. A billentyűzetről bevitt, a belső memóriában tárolt adatokat a program alapján feldolgozta. Az eredményt egy átalakított írógépen jelentette meg. Az írógép billentyűit elektromágnesek húzták le, így úgy tűnt az avatatlan szemlélőknek, mintha egy láthatatlan ember gépelne a készüléken.
A berendezés eredeti állapotában rekonstruálható lenne mai is, kisebb hibái ellenére még mindig működőképes állapotban van. Egy szekrénye a Neumann János Számítógép-tudományi Társulatnál látható, a nagyobbik részét az Országos Műszaki Múzeum budai raktárában helyezték el. Sajnos Kozma László erőfeszítései ellenére a műszaki élet és a tudomány nem használta ki a számítógépét, mert elkészültekor már hazánkban is elindult az elektronikus számítógépek fejlődése.
Magyarországon 1959-ben már működött az M-3. Ezek a lényegesen gyorsabb működésű elektronikus számítógépek nagyon gyorsan kiszorították a gyakorlatból a relés kapcsolókkal megépített elektromechanikus számoló- és számítógépeket.
Izgalmas olvasmány a halála után 2001-ben kiadott "Egy Kossuth-díjas börtönévei" című életrajzi regénye.
- A cikkhez kapcsolódó prezentáció letöltése. (1,6 MB)