Alsó tagozat

A tanulás - teljesítmény világában nehéz arra koncentrálni, hogy egy olyan közösséget építsünk fel, ahol a csoport tagjai egymást segítik, elfogadóak, barátságosak egymáshoz. Nagyon fontos a pedagógus példamutatása. Egy homogén összetételű csoportban ez nem okozhat nagy problémát. Viszont egy olyan osztályban, ahol a szociális, családi háttér nagyon különbözik, ez nehézséget okozhat. Mindezekkel együtt a pedagógusnak itt van a legkönnyebb dolga, hogy egy jó osztályközösséget faragjon.

Az eredményes, hatékony munka érdekében a különbségeket igyekezni kell csökkenteni a csoporton belül. A gyerekek ne érzékeljék egymásról a különbséget. A pedagógus viselkedése, segítőkészsége, odafigyelése és az alapvető tisztelet megadása minden gyermeknek egyformán nagyon jó példamutatás lehet. Nem az a kívánalom, hogy szeressék egymást (ezt nem lehet elvárni és nem is kell), hanem a tisztelet megadása a fontos.

Minél kisebb korban megtanulják, azt hogy tudnak egymással dolgozni, egymásnak segíteni, akkor a későbbiekben kevesebb konfliktusaik adódhatnak.
Minden gyerek lehet valamiben jó. Igyekezni kell felfedezni a tanulókban ezt a pozitív tulajdonságot és a többiek előtt kiemelni. Minden gyermeket biztatni kell abban, hogy jó valamiben (konkrétan), és nem szabad hagyni, hogy a csöndesebbek, bátortalanok el legyenek nyomva.

Fontos, hogy tisztázzuk az egymás közötti konfliktust és mindenképpen a megoldást is találjuk meg. Nem szabad hagyni, hogy az osztályon belül egy-két gyerek között tartósan probléma legyen. Meg kell velük értetni, hogy ők egy csapat. Közösen tudnak elérni eredményeket és a jó hangulat és az összetartozás tudata erősíti a tagokat.
Az órai munka közben a különböző munkaformák alkalmazásával - amiknek során az együttdolgozó tanulók összetételét változtatjuk - szép eredményeket lehet elérni.

Felső tagozat

A felső tagozat nagyon sok esetben vízválasztó. A tanulók már nem tartják a kapcsolatot egy személlyel olyan szorosan, minta alsó tagozaton. Sok pedagógussal, sok személyiséggel találkoznak. Az addig felépített közösség azért nem fog szétesni, de megváltozik.

Az ideális az lenne, ha egy osztályban tanító pedagógusok igazodnának egységesen egy irányhoz, amit mindenki megkövetel, betart. Alkalmas lenne erre a műhelymunka, kezdetben az alsó tagozatos tanító néni vezetésével, ahol bemutatja az osztályt, az egyéneket és a legfontosabb elveket melyek mentén eddig működtek. Ez segítség lenne az alsó-felső tagozat átmeneti nehézségeinek csökkentésében, leküzdésében. Természetesen ez időt, energiát igényel, de ha komolyan vesszük munkánkat, akkor megéri ebbe energiát fektetni.

A felsős pedagógusok figyelmébe azt a lehetőséget ajánlanám, hogy járjanak legalább a negyedik évfolyamba hospitálni. Nagyon sok tapasztalatot lehet szerezni a tanulókról, a közösségről. Később sokkal könnyebb dolgunk lenne az osztályra vonatkozó információk birtokában.

Összegzésként

A pedagógusok közötti együttműködés, az innovációra való nyitottság, a befogadóképesség, változás és változtatásra való igény az, amivel eredményeket érhetünk el. Ezt azonban nem lehet ráerőltetni senkire és megkövetelni. Belső igényként és belső motivációs hajtóerőként kellene, hogy megjelenjen a pedagógusokban.
Egy iskola egy nagy közösség. Nem lehet számunkra mindegy, hogy milyen tanulókat engedünk ki az iskolakapun, milyen aktív tagjává fog válni a társadalomnak.
Minden próbálkozásnak, törekvésnek van értelme, mert nem tudhatjuk előre, hogy melyik tanulónk, mikor fog az emlékezetéből előhúzni egy emléket, egy példát, aminek ő hasznát veszi és talán abban a pillanatban más is.

Takács Ilona