A "kulcsképességek" fogalmát egy Dieter Mertens nevű munkapedagógus (megh.1989.) vezette be. Abból a tényből indult ki, hogy a szakmák és a munka világában végbemenő állandó és gyors változás következtében ma már senki sem remélheti, hogy egyszer megszerzett szakmai képesítése egész életen át elegendő lesz. A világ, a gazdaság, a technika, a szakmák, munkatevékenységek változása, átalakulása, fejlődése egyre több kihívás elé állította a szakképzést, az általános képzéseket, illetve a már végzett dolgozó embereket. Ahhoz, hogy a piacon jó szakemberként tudjanak működni és megmaradni, egyre inkább fel kellett készülniük a változásokra.
Mertens szerint "a kulcsképességek olyan ismeretek, képességek és készségek, amelyek nemcsak meghatározott különböző gyakorlati tevékenységekkel hoznak létre közvetett, korlátozott kapcsolatot, hanem inkább
- Képessé tesznek arra, hogy megfeleljünk pozíciók és funkciók egész sorának, amelyek azonos időben alternatív lehetőségekként jelentkeznek és
- Képessé tesznek ara, hogy életünk során kezelni tudjuk a követelmények (többnyire előre nem látható) változásának egy-egy szeletét" (Mertens 1974.)
Ennek megfelelően a kulcsképességek négy alapformáját említi
- Alapképességek (Basisqualifikationen). Általános jellegű képességek, amelyeket sokféle helyzetben lehet alkalmazni, pl. a logikus, elemző, strukturáló, koncepciózus, kreatív és problémamegoldó gondolkodás képessége, a kooperatív munkára való képesség.
- Horizontális képességek (horizontalqualifikationen). Segítségükkel az ember önállóan "tágítja látókörét", azaz képessé tesznek bennünket arra, hogy önállóan szerezzünk be információkat. Pl.: képességek a könyvtári munkához, kereséshez, kézikönyvek használatához, információk interpretálására és feldolgozására.
- Szélességi elemek (Breitenelemente). Egy-egy szakmában gyakran használt képességek, és amelyek gyakorlati követelményként jelentkeznek, pl.: bizonyos mérési technikák, munkavédelmi előírások betartása, berendezések karbantartása.
- Évjárattényezők (Vintage-Faktoren) Segítenek mindazon szakadékok áthidalásában, amelyek a saját és mások tudása, illetve tudata közötti különbségekből adódnak, tehát generációs különbségekből. Pl. a számítógép kezelésének eltérő módja, a másik nemmel való bánásmód, a korszellemhez való viszony, a politikai és ökológiai tudat.
Mertens javaslata az volt, hogy az oktatásnak a hagyományos szakmai ismeretek és készségek mellett olyan kulcsképességeket is ki kell alakítani illetve fejleszteni, amelyek segíthetik a váltásokat, a változásokhoz való alkalmazkodást.
A képzésnek és oktatásnak - mint a problémamegoldáshoz szükséges képességek közvetítőjének - egy ilyen világban három dimenziót kellene szem előtt tartania
- A személyiség kibontakoztatása, beleértve az egyéni problémák kezelésének képességét is
- A szakmai egzisztencia megalapozása
- Társadalmilag megfelelő és jelentős magatartás kialakítása
Ez a cél a szakmák meghatározásánál, illetve a képzési programok, módszerek kialakításánál is egyre inkább jelen van.
Mertens megközelítésén kívül többféle módszer is hangsúlyosan kezeli a kulcsképességeket. Ma már egyre többféle területen számolnak a kulcsképességekkel, pl. újabb képzési programok kidolgozásánál elengedhetetlen ezek beépítése. A munkakörök kialakításánál, értékelésénél, a munkaerő felvételekor egyaránt fontos a megítélésük.
Guy Le Boterf Dacum módszere és Mertens kulcsképesség fejlesztés módszere közt igen sok átfedés is található. A kompetencia-hálók, rendszerek meghatározásával, kialakításával dolgozó Dacum módszerben is, az egyes munkakörökhöz kapcsolódó általános- és speciális kompetenciák kialakításánál és fejlesztésénél, valamint a képzések tervezésénél kiemelten foglalkoznak a különböző kulcsképességekkel, illetve ezek fejlesztésével.
- A cikk a Nemzeti Felnőttképzési Intézet támogatásával az EU Munka-körök programsorozat részeként jelenik meg.