Csermely Péter biokémikus, hálózatkutató, a Semmelweis Egyetem professzora és a KutDiák (Kutató Diákok Országos Szövetsége, www.kutdiak.hu) tehetséggondozó mozgalom alapítójával történt beszélgetés kivonata
A beszélgetésből mindenekelőtt kiderül, hogy a tehetséggondozás legfontosabb eleme az esélyegyenlőség biztosítása kell, hogy legyen. E kijelentéssel Csermely professzor állást foglal a közoktatás régi dilemmájában, miszerint: elkülönítve kell-e fejleszteni a tehetséges gyermekeket, avagy mindenki számára szükséges megteremteni a fejlesztés lehetőségét? A tehetséggondozás azon megközelítését látja vonzóbbnak, mely a látens tehetség kibontakoztatását tartja fő kérdésének. Tapasztalatai alapján úgy látja, hogy a gének hordozta tehetség és az egyén ambíciója, elkötelezettsége közötti arány egyre inkább eltolódik az utóbbi fontosságának az irányába.
Emlékeztet arra, hogy valamiben mindenki tehetséges, s mindenkinek vannak jó, kiemelkedő képességei. A tehetséggondozás - és a szülők - feladata tehát felfedezni ezt a tehetséget, bíztatni a gyermeket, és megteremteni azt a motiváló, információkban, ingerekben gazdag környezetet, amely a fiatalt segíti ambíciója, indíttatása megteremtésében, s hogy képességei megtalálják a kibontakozás útját. Hangsúlyozza, hogy ezt a feladatot egyedül a közoktatás nem képes ellátni, ezért nagy felelősség hárul az egyénre és környezetére.
A megoldást a civil szféra bevonásában látja. A közoktatás és az ügyet vállaló civil szféra együttműködése által megteremtődhet a legváltozatosabb irányú és szintű tehetséggondozás, illetve az esélyegyenlőség a tehetséggondozásban. Csermely szerint pedagógiailag visszás, pszichológiailag pedig sokszor káros, ami a klasszikus tehetséggondozás során történik a gyermekekkel. A kiemelés a többiek közül, ahogy "kiválasztottként" megkapnak mindent, ami a fejlődésükhöz szükséges, majd évek múltán, ha nem váltják be a reményeket, megvonják tőlük a különleges figyelmet. Sokszor nem jut szerephez a gyermek motivációja, egyéni kezdeményezése sem.
Mivel sokféle tehetség létezik, a közoktatástól nem lehet elvárni, hogy a specializálódás magasabb szintjein lássa el a tehetséggondozás feladatait, ezért szükséges a civil szféra differenciált jelenléte és mindennapi szoros együttműködése az oktatással. Érdekes példa, hogy Angliában a civil szféra dolgozza ki az oktatási programokat a közoktatás számára, s nem a minisztérium, vagy a pedagógiai intézetek.
Jelenleg a civil szféra megteremtése és megerősítése a feladat. Egy évvel ezelőtt a magyarországi tehetséggondozással foglalkozó összes civil intézmény összefogott az együttműködés érdekében, és létrehozták a Nemzeti Tehetségsegítő Tanácsot (www.tehetsegpont.hu). Az információk rendszerbe foglalásának, központi elosztásának hiányában még ennek ellenére is problémát jelent egy-egy tehetséges diák megfelelő helyre, illetve személyhez irányítása. Ezért is szükséges kiterjeszteni és fejleszteni a civil hálózatot, hogy bárhol az országban elérhetővé váljon a tehetséges fiatal számára a személyes tanácsadás.
A tehetséggondozás minőségének, színvonalának megtartása érdekében a szervezet minőségbiztosítást működtet, azaz kidolgozott egy kritériumrendszert, melyet az újonnan belépő tehetséggondozó társaságnak teljesítenie kell, s melyet évente felülvizsgál a szervezet. A kritériumrendszer két legfontosabb eleme, hogy a nyújtott tehetséggondozás folyamatos és több szintű legyen. Ennek célja, hogy a tehetségeknek valódi perspektíváik legyenek: egyre magasabb szintű, illetve drágább lehetőséghez juthassanak. Például, külföldön szerezhessenek tapasztalatokat, személyesen találkozhassanak szakterületük legjobbjaival, kiemelkedő személyiségekkel, stb.
Csermely szerint a formális oktatási rendszertől - legyen az akár egyetemi oktatás -, bizonyos esetekben éppannyira szükséges óvni a tehetséget, mint amennyire támogatni kell, hogy azon belül a legjobbat kapja. Továbbá fontos lenne elkezdeni a tehetséggondozást óvodáskorban, amikor a matematikai, zenei-és sporttehetség már megmutatkozik. Ennek van egyelőre a legkevésbé kialakult rendszere Magyarországon.
Jelenleg folyamatban van a KutDiak mint magyar tehetséggondozási modell európai adaptációja. A modellt átvette és saját viszonyaira adaptálta eddig Csehország, Románia, Szlovákia, továbbá átvette Franciaország és Svédország is. Ezek a modelladaptációk civil kezdeményezések révén indultak el. Bár léteznek különböző, több országot összefogó tehetséggondozó szervezetek, de ahhoz, hogy ezek összeérjenek, és együttműködésükkel behálózzák Európát, még időre van szükség. Fontos lenne, hogy az Európai Unió pénzforrásokat mobilizálhasson, hogy bizonyos országok sikeres kezdeményezéseit felkínálja a tagállamoknak, főleg olyan kulcskérdésekben, mint például az oktatás, ahol összeurópai szinten kellene ajánlásokat megfogalmazni. Ezt minden ország belügyként kezel, holott különösen a szakképzés tekintetében érdemes volna közös irányba elmozdulni.
Ugyan sokan bírálják a munkaerő-piaci elvárásokhoz igazodó, azaz a kompetencia alapú közoktatási célrendszer bevezetését, mondván, hogy nem szakbarbárokat, és részképességekkel rendelkező fiatalokat kell képezni, hanem sokoldalúan képzett, művelt embereket, akik éppen ezen adottságuk révén tudnak majd sokkal rugalmasabban alkalmazkodni a változó munkaerő-piaci igényekhez.
Csermely véleménye szerint az ellentmondás csak látszólagos, ugyanis az internet korában a sokoldalúan művelt diákot nem értelmezhetjük úgy, mint lexikális ismeretekben gazdag diákot. Az élet nem tudástartalmak felhalmozásáról, hanem projektekről szól. Éppen ezért a hatékony együttműködés, az önállóság, a csapatban végzett feladatmegoldás, a problémamegoldó képességek fejlesztése, és az ismeretek szervezésének tanulása a feladat. A tananyagra természetesen szükség van, mégpedig, hogy az ismeretek hálózata létrejöjjön a diák gondolkodásában, amelybe egyéb tartalmakat integrálhat. A diák megállapítja, hogy melyek a centrális ismeretek, melyekhez hozzáfűzhetők a továbbiak.
Egyre inkább erősödnek azok a hangok, melyek szerint az angolszász mintát követő science típusú oktatásra lenne szükség a biológia, kémia, és a fizika összekapcsolásával. Csermely szerint a természettudományok oktatása mellett az iskolának módot kellene találnia arra is, hogy integráltan tanítsa akár a humán, akár a természettudományokat. Ez indokolt lehet például egy egyébként is holisztikusabb szemléletű humán jellegű iskolában. Néha a kevesebb több, és fontos hogy használható ismeretcsomaggal távozzanak a diákok az iskolapadból. Egy természettudományokra specializálódott, magasabb színvonalú iskolában azonban természetesen éppen ellenkezőleg, nem szabad bevezetni a science típusú oktatást.
Csermelynek az a véleménye, hogy a hányattatott történelmünkből adódó veszteségeinket, hátrányainkat kellene az előnyünkre fordítani. Mivel Magyarországon majd minden évszázadban különböző népek vonultak át, így nagy sokszínűség és változatosság jött létre. Ezt, mint szelekciós előny jellemzi Csermely. Az állandóan változó körülmények igen komplex rendszerek kialakulására adnak lehetőséget feltéve, ha a belső fejlődés is lehetőséget ad erre.
Ki kell tehát bontakoztatni ezt a bennünk rejlő készségrendszert, az alkalmazkodóképességet, az új helyzetek gyors felismerésének képességét, a problémamegoldó képességet. És miért ne lehetne Magyarország Európa ötlettára?
- A cikk az Új Pedagógiai Szemle interjúja nyomán készült
