Lázadás és idegenség - Déry Tibor pályarajza
Kormos Edit
2003/07/02 16:25
4176 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
"Déry Tibor regénytükre nem csak magyarul kivételes. Semprunon kívül nem sok méltó példát találunk a modern regényirodalomban, hogy valaki ekkora anyag birtokában ilyen eredményesen hárított volna el ennyi kísértést: nem lett naturalista, nemzeti anekdotázó, elvont esszéizáló, nem lett hivatalos poéta laureatus, és neofita renegát..." (Sükösd Mihály)

Déry Tibor 1894. október 18-án született Budapesten. Apja, Déry Károly, ügyvéd, anyja a német anyanyelvű Rosenberg Ernesztina. Családja jellegzetesen zsidó nagypolgári család, melynek tagjai nagykereskedők (mint szeretett nagybátyja, a sokat emlegetett Hermann bácsi), illetve értelmiségi pályákon építenek karriert. Érdekes és hagyományos alakok, egyéniségek veszik körül a rokonságban. A gyermekkorát egyébként tőlük távol, meglehetősen magányosan tölti, ugyanis 4-9 éves koráig ágyban fekvő beteg.

Csonttuberkulózisa van. Tízéves koráig többnyire külföldi gyógyhelyeken tartózkodik: Heringsdorf belga fürdőhelyen, az Északi-tenger egyik szigetén, Norderneyben. Majd 1904-től Budapesten jár iskolába. Érettségi után St. Gallenbe küldi a családja egy internátusba, ahol nyelvtanfolyamra jár. Majd az itt eltöltött egy év után hat évre belép nagybátyja vállalatához, a Nasici Rt.-hez. 1918-ban bérharcot szervez a Nasici hivatalnokai között. A sztrájk befejezése után nagybátyja bevonultatja a hadseregbe. Közben már megjelenik nyomtatásban az első műve, a Lia című kisregény.
Egyre közelebb kerül a lapok világához. Két társaság is igyekszik magához kapcsolni a fiatal írót: a Nyugat és Kassák köre. Osvát Ernő pártfogásával barátokra is szert tesz: Füst Milán, Tóth Árpád. 1919-ben belép a Magyar Kommunista Pártba. A Tanácsköztársaság idején az írói direktórium tagja. De feladatokat nem vállal apja tragikus halála miatt. A bukás után az emigrációt választja. Prágán keresztül Bécsbe megy. Aztán egy ideig egy bajor üdülőhelyen, Feldafingben él, majd 3 évet tölt Párizsban, egyet Perugiában.

Alkalmi munkákból tartja fenn magát. Írásait a Bécsi Magyar Újságban, a Panorámában, a Mában, a berlini Sturmban és a Nyugatban jelenteti meg. A tökéletes magány állapotában él, gyökértelenül és céltalanul kószál Európa városaiban, miután elsiratta az elbukott forradalmat, a menthetetlennek hitt emberiséget. Ebből az időből való az Országúton című avantgárd regénye és Az óriáscsecsemő című különös drámai kísérlete, amely már arról vall, hogy Déry eljutott lázadásában a dadaizmushoz.
Hatesztendős távollét után hazaköltözik, de lélekben emigráns marad. Nagypolgári rokonságától eltávolodott, a konszolidált társadalom kötöttségeibe nem tudott beleilleszkedni, első házassága felbomlott, az irodalmi életben nem vert gyökeret. Írásait a Nyugat, Kassák lapja, a Munka, a kolozsvári Korunk közli, de nem tartozik a lapok belső köreihez. Néhány baráttal tart csupán kapcsolatot: Szilasi Vilmossal, Karinthy Frigyessel, Kassák Lajossal, Németh Andorral, Füst Milánnal, Illyés Gyulával és Vas Istvánnal.

Egyedül maradtál
s a földre árnyékot már nem vetítesz.
Kiálthatsz! A nap égő fátylaiba csavarodva
kiálthatsz mint a lengő sötét sasok a nap
égő fátylai közt: magadnak kiáltasz...
Rossz közérzetét szüntelen vándorlása jelzi. Újabb külföldi utak következnek: Dél-Olaszország, Norvégia, Erdély, Berlin. Innen 1932-ben távozik, és Dubrovnikban állapodik meg. Itt dolgozik Szemtől szembe című nagy összegző művén, melyben a német munkásmozgalom Berlinben látott erőfeszítéseit mutatja be. Ezzel a művel megérkezik a realizmushoz. Egy nagy regényt tervez a magyar társadalomról. Bécsbe megy, hogy elvonulva a világtól, hozzákezdjen tervének megvalósításához. 1933 karácsonyán írja le a Befejezetlen mondat első szavait. Zajló történelmi események közepette dolgozik (maga is röpcédulákat osztogat a bécsi munkásfelkelés idején, majd bekapcsolódik a Vörös Segély munkájába). Egy időre Palma di Mallorcára költözik, hogy nyugodtan tudjon írni és gondolkozni. Végül 1936-ban hazatér, és 38-ban befejezi művét.A Befejezetlen mondat hiánypótló alkotás. Elemzően és összefoglalóan mutatja be a 30-as évek magyar társadalmának alapvető osztálykonfliktusait. A nagypolgárság és a munkásság ütközik ebben a regényben. Az író egyrészt a magyar kapitalizmus torzulásait, a nagypolgárság bomlását, eszményvesztettségét , másrészt a munkások világának problémáit láttatja. A polgárság regénybeli képviselői életunt figurák vagy különcök, legfeljebb anarchista lázadók.

A főszereplő - Parcen-Nagy Lőrinc is közülük való. Ám ő szakít a családjával, az osztályával is, és a proletárok soraiban keres menedéket. Tőlük várja a feltöltődést, a közösséghez tartozás élményét és az értelmes élet felfedezését. De a munkások idegenkedve fogadják, és Lőrinc közöttük sem találja meg életére a megoldást. Ennek főleg az az oka, hogy észreveszi a munkásság belső gyöngéit, zavarait, ellentmondásait. A csalódás után "Tudta, hogy ezután örömtelen lesz az élete...De azt is tudta, hogy válságára nincs más felelet, akár jobbra választ, akár balra, mint a boldogtalanság..."
Tíz évet kellett Dérynek várnia a megjelenésre. Az 1936-os végleges hazatérése után is magányban és elszigeteltségben él. Ráadásul 38-ban lefordítja André Gide Retour de l'U.R.S.S. című művét, melyért elítélik államellenes izgatás vádjával. A Gyűjtőfogházban tölti le 2 hónapos büntetését. Szabadulása után évekig fordításból él. 1942-ben házasságot köt Oravecz Paulával, és ekkor kezd kicsit megnyugodni. 1945 után úgy tűnik, amit évtizedeken keresztül nem tudott elérni, az most sikerül: megjelennek a művei. Megszaporodnak emberi kapcsolatai is, meghívásokat kap előadásokra - az új magyar irodalom legnagyobb mesterei közé sorolják. 1948-ban Kossuth-díjat kap. 1950-52-ben kiadják újabb nagyregényét, a Felelet-et, mely a magyar munkásosztály két világháború közötti életének nagyszabású ábrázolása. De a mű befejezetlen marad, mert 52 szeptemberében a hivatalos irodalompolitika megtámadja a benne megfogalmazott kételyek és a kritikai beállítódás miatt. Déry már 51-ben az Írószövetség első kongresszusán tiltakozik a valóság meghamisítása ellen. "Aki a tisztesség ellen vét, az a tehetsége ellen is vét, s előbb-utóbb nemcsak az ország megbecsüléséből, de az irodalomból is ki fog hullani. A nép csak azt szereti, aki az igazságot szolgáltatja, s bámulatosan rövid idő alatt észreveszi, hogy ki az, aki hazudik neki. A művész tévedhet, mint minden más ember, de egyben nem véthet: a tisztesség ellen." Ezért is javasolja 1954-ben, hogy kezdjék meg az ország szociológiai feltérképezését. Ő maga nagy lendülettel kezd hozzá a munkához. Ennek egyik eredménye a Simon Menyhért születése című műve. 52 nyarán több hónapos országjárásra indul. Sok tapasztalatot szerez, és ezek alapján írja meg a Hazáról, emberekről című riportkönyvét.1953-as írásaiban a csalódás és a kritika hangja erősödik fel. A korszak jellegzetes ábrázoló módszere a szatíra, mely olyan alkotásaiban jelenik meg, mint a Talpsimogató (1954) c. egyfelvonásos vígjáték, Vendéglátás (1955) , Vidám temetés (1955) , Szerelem (1956) c. novellák, A téglafal mögött (1955) c. elbeszélés, Niki (1955) c. kisregény. Gyakran szerepel a közélet fórumain. Felszólalásaiban egyre szenvedélyesebb ítéletekig jut el. Részt vesz a Petőfi kör újságíró-vitájában is. 1956 őszén fellép az FMP Kormány politikája ellen, ezért 1957-ben 9 évi fegyházra ítélik. Börtönéveit munkával tölti. Most írja a G. A. úr X-ben című regényét. 1960 áprilisában amnesztiával szabadul.

A 60-as évek újabb feladatokat hoz a pályán. Déry újra elfoglalja irodalmunkban az őt megillető helyet. Írásait több nyelven is kiadják. 1964-ben a berlini Akadémia tiszteletbeli tagjává választják. 1968-ban a hamburgi szabad Akadémia tagja lesz, majd a mainzi Akadémia tiszteletbeli tagjainak sorába lép. Műveinek realizmusa most megtelik korai avantgárd korszakának jellemzőivel. Témáival pedig az eddigi moralista a történelemfilozófia határait tágítja. Az újdonságokat most íródó művei mutatják: G. A. úr X-ben, A kiközösítő, Ítélet nincs, Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. A nagy összegzések után az emberiség jövőjén borong. A rohamos technikai fejlődésben lát az emberre nézve nagy veszélyt.
"Tudom, hogy a történelem menetirányán nem lehet változtatni..., de azzal a gyanúperrel élek, hogy a gép - ha a fejlődés egész folyamatát nézzük - ma vagy ma még végeredményben több kárt okoz az emberben, mint amennyi segítséget nyújt neki." Véleményével nagy vitát kavar. De Déry cikkeiből kiderül, hogy arra a feszültségre gondol, ami a technikai fejlődés, valamint az emberi tudat és morál elmaradottságából adódik. Aggódik az emberért, mert veszélyes tendenciákat lát a világban.

Az emberi közösségek bomlására és az emberi személyiség pusztulására utaló fenyegetés nyomán születik meg a Képzelt riport...(1971). Az írás ítélet, valóságkritika, de nem az ifjúságról, hanem azokról az emberekről, akik tartalmatlan életet élnek. "Egy kísértet járja be a földet, visszanyesett ösztönökkel s elferdült értelemmel, melyek egyezségre nem juthatván, belülről falják üressé minden tisztességes szándékunkat és cselekedetünket."

dr. Hohl Józsefné

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten