Déry Tibor 1894. október 18-án született Budapesten. Apja, Déry Károly, ügyvéd, anyja a német anyanyelvű Rosenberg Ernesztina. Családja jellegzetesen zsidó nagypolgári család, melynek tagjai nagykereskedők (mint szeretett nagybátyja, a sokat emlegetett Hermann bácsi), illetve értelmiségi pályákon építenek karriert. Érdekes és hagyományos alakok, egyéniségek veszik körül a rokonságban. A gyermekkorát egyébként tőlük távol, meglehetősen magányosan tölti, ugyanis 4-9 éves koráig ágyban fekvő beteg.
Csonttuberkulózisa van. Tízéves koráig többnyire külföldi gyógyhelyeken tartózkodik: Heringsdorf belga fürdőhelyen, az Északi-tenger egyik szigetén, Norderneyben. Majd 1904-től Budapesten jár iskolába. Érettségi után St. Gallenbe küldi a családja egy internátusba, ahol nyelvtanfolyamra jár. Majd az itt eltöltött egy év után hat évre belép nagybátyja vállalatához, a Nasici Rt.-hez. 1918-ban bérharcot szervez a Nasici hivatalnokai között. A sztrájk befejezése után nagybátyja bevonultatja a hadseregbe. Közben már megjelenik nyomtatásban az első műve, a Lia című kisregény.
Egyre közelebb kerül a lapok világához. Két társaság is igyekszik magához kapcsolni a fiatal írót: a Nyugat és Kassák köre. Osvát Ernő pártfogásával barátokra is szert tesz: Füst Milán, Tóth Árpád. 1919-ben belép a Magyar Kommunista Pártba. A Tanácsköztársaság idején az írói direktórium tagja. De feladatokat nem vállal apja tragikus halála miatt. A bukás után az emigrációt választja. Prágán keresztül Bécsbe megy. Aztán egy ideig egy bajor üdülőhelyen, Feldafingben él, majd 3 évet tölt Párizsban, egyet Perugiában.
Alkalmi munkákból tartja fenn magát. Írásait a Bécsi Magyar Újságban, a Panorámában, a Mában, a berlini Sturmban és a Nyugatban jelenteti meg. A tökéletes magány állapotában él, gyökértelenül és céltalanul kószál Európa városaiban, miután elsiratta az elbukott forradalmat, a menthetetlennek hitt emberiséget. Ebből az időből való az Országúton című avantgárd regénye és Az óriáscsecsemő című különös drámai kísérlete, amely már arról vall, hogy Déry eljutott lázadásában a dadaizmushoz.
Hatesztendős távollét után hazaköltözik, de lélekben emigráns marad. Nagypolgári rokonságától eltávolodott, a konszolidált társadalom kötöttségeibe nem tudott beleilleszkedni, első házassága felbomlott, az irodalmi életben nem vert gyökeret. Írásait a Nyugat, Kassák lapja, a Munka, a kolozsvári Korunk közli, de nem tartozik a lapok belső köreihez. Néhány baráttal tart csupán kapcsolatot: Szilasi Vilmossal, Karinthy Frigyessel, Kassák Lajossal, Németh Andorral, Füst Milánnal, Illyés Gyulával és Vas Istvánnal.
Egyedül maradtál
s a földre árnyékot már nem vetítesz.
Kiálthatsz! A nap égő fátylaiba csavarodva
kiálthatsz mint a lengő sötét sasok a nap
égő fátylai közt: magadnak kiáltasz...
Rossz közérzetét szüntelen vándorlása jelzi. Újabb külföldi utak következnek: Dél-Olaszország, Norvégia, Erdély, Berlin. Innen 1932-ben távozik, és Dubrovnikban állapodik meg. Itt dolgozik Szemtől szembe című nagy összegző művén, melyben a német munkásmozgalom Berlinben látott erőfeszítéseit mutatja be. Ezzel a művel megérkezik a realizmushoz. Egy nagy regényt tervez a magyar társadalomról. Bécsbe megy, hogy elvonulva a világtól, hozzákezdjen tervének megvalósításához. 1933 karácsonyán írja le a Befejezetlen mondat első szavait. Zajló történelmi események közepette dolgozik (maga is röpcédulákat osztogat a bécsi munkásfelkelés idején, majd bekapcsolódik a Vörös Segély munkájába). Egy időre Palma di Mallorcára költözik, hogy nyugodtan tudjon írni és gondolkozni. Végül 1936-ban hazatér, és 38-ban befejezi művét.A Befejezetlen mondat hiánypótló alkotás. Elemzően és összefoglalóan mutatja be a 30-as évek magyar társadalmának alapvető osztálykonfliktusait. A nagypolgárság és a munkásság ütközik ebben a regényben. Az író egyrészt a magyar kapitalizmus torzulásait, a nagypolgárság bomlását, eszményvesztettségét , másrészt a munkások világának problémáit láttatja. A polgárság regénybeli képviselői életunt figurák vagy különcök, legfeljebb anarchista lázadók.
A főszereplő - Parcen-Nagy Lőrinc is közülük való. Ám ő szakít a családjával, az osztályával is, és a proletárok soraiban keres menedéket. Tőlük várja a feltöltődést, a közösséghez tartozás élményét és az értelmes élet felfedezését. De a munkások idegenkedve fogadják, és Lőrinc közöttük sem találja meg életére a megoldást. Ennek főleg az az oka, hogy észreveszi a munkásság belső gyöngéit, zavarait, ellentmondásait. A csalódás után "Tudta, hogy ezután örömtelen lesz az élete...De azt is tudta, hogy válságára nincs más felelet, akár jobbra választ, akár balra, mint a boldogtalanság..."
Tíz évet kellett Dérynek várnia a megjelenésre. Az 1936-os végleges hazatérése után is magányban és elszigeteltségben él. Ráadásul 38-ban lefordítja André Gide Retour de l'U.R.S.S. című művét, melyért elítélik államellenes izgatás vádjával. A Gyűjtőfogházban tölti le 2 hónapos büntetését. Szabadulása után évekig fordításból él. 1942-ben házasságot köt Oravecz Paulával, és ekkor kezd kicsit megnyugodni. 1945 után úgy tűnik, amit évtizedeken keresztül nem tudott elérni, az most sikerül: megjelennek a művei. Megszaporodnak emberi kapcsolatai is, meghívásokat kap előadásokra - az új magyar irodalom legnagyobb mesterei közé sorolják. 1948-ban Kossuth-díjat kap. 1950-52-ben kiadják újabb nagyregényét, a Felelet-et, mely a magyar munkásosztály két világháború közötti életének nagyszabású ábrázolása. De a mű befejezetlen marad, mert 52 szeptemberében a hivatalos irodalompolitika megtámadja a benne megfogalmazott kételyek és a kritikai beállítódás miatt. Déry már 51-ben az Írószövetség első kongresszusán tiltakozik a valóság meghamisítása ellen. "Aki a tisztesség ellen vét, az a tehetsége ellen is vét, s előbb-utóbb nemcsak az ország megbecsüléséből, de az irodalomból is ki fog hullani. A nép csak azt szereti, aki az igazságot szolgáltatja, s bámulatosan rövid idő alatt észreveszi, hogy ki az, aki hazudik neki. A művész tévedhet, mint minden más ember, de egyben nem véthet: a tisztesség ellen." Ezért is javasolja 1954-ben, hogy kezdjék meg az ország szociológiai feltérképezését. Ő maga nagy lendülettel kezd hozzá a munkához. Ennek egyik eredménye a Simon Menyhért születése című műve. 52 nyarán több hónapos országjárásra indul. Sok tapasztalatot szerez, és ezek alapján írja meg a Hazáról, emberekről című riportkönyvét.1953-as írásaiban a csalódás és a kritika hangja erősödik fel. A korszak jellegzetes ábrázoló módszere a szatíra, mely olyan alkotásaiban jelenik meg, mint a Talpsimogató (1954) c. egyfelvonásos vígjáték, Vendéglátás (1955) , Vidám temetés (1955) , Szerelem (1956) c. novellák, A téglafal mögött (1955) c. elbeszélés, Niki (1955) c. kisregény. Gyakran szerepel a közélet fórumain. Felszólalásaiban egyre szenvedélyesebb ítéletekig jut el. Részt vesz a Petőfi kör újságíró-vitájában is. 1956 őszén fellép az FMP Kormány politikája ellen, ezért 1957-ben 9 évi fegyházra ítélik. Börtönéveit munkával tölti. Most írja a G. A. úr X-ben című regényét. 1960 áprilisában amnesztiával szabadul.
A 60-as évek újabb feladatokat hoz a pályán. Déry újra elfoglalja irodalmunkban az őt megillető helyet. Írásait több nyelven is kiadják. 1964-ben a berlini Akadémia tiszteletbeli tagjává választják. 1968-ban a hamburgi szabad Akadémia tagja lesz, majd a mainzi Akadémia tiszteletbeli tagjainak sorába lép. Műveinek realizmusa most megtelik korai avantgárd korszakának jellemzőivel. Témáival pedig az eddigi moralista a történelemfilozófia határait tágítja. Az újdonságokat most íródó művei mutatják: G. A. úr X-ben, A kiközösítő, Ítélet nincs, Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról.
A nagy összegzések után az emberiség jövőjén borong. A rohamos technikai fejlődésben lát az emberre nézve nagy veszélyt.
"Tudom, hogy a történelem menetirányán nem lehet változtatni..., de azzal a gyanúperrel élek, hogy a gép - ha a fejlődés egész folyamatát nézzük - ma vagy ma még végeredményben több kárt okoz az emberben, mint amennyi segítséget nyújt neki." Véleményével nagy vitát kavar. De Déry cikkeiből kiderül, hogy arra a feszültségre gondol, ami a technikai fejlődés, valamint az emberi tudat és morál elmaradottságából adódik. Aggódik az emberért, mert veszélyes tendenciákat lát a világban.
Az emberi közösségek bomlására és az emberi személyiség pusztulására utaló fenyegetés nyomán születik meg a Képzelt riport...(1971). Az írás ítélet, valóságkritika, de nem az ifjúságról, hanem azokról az emberekről, akik tartalmatlan életet élnek. "Egy kísértet járja be a földet, visszanyesett ösztönökkel s elferdült értelemmel, melyek egyezségre nem juthatván, belülről falják üressé minden tisztességes szándékunkat és cselekedetünket."
dr. Hohl Józsefné
