Az emberi műalkotás, bármelyik kultúrkörben is szemléljük, egyszerre kifejeződése a teremtés égi és földi szférájának. A "soha nem volt" létrehozása égi természetű, de az út, amelyen az ember eljut a műalkotásig, sokszor piszkos, maszatos és - nem pejoratív értelemben - izzadságszagú.

A képzőművészet és kézművesség az ősidőktől napjainkig nem válik élesen ketté. Az ember első alkotásaihoz, bármennyire funkcionálisak, akár lelki, szellemi vagy fizikai értelemben, ugyanarra az "újat létrehozni akaró" találékonyságra volt szükség, mint egy művészi alkotás megteremtéséhez.

Nem véletlen, hogy az ógörög "tekhné" vagy a latin "ars" egyszerre foglalja magában a mesterség és a művészet fogalmát. Ugyanakkor ezek a többjelentésű szavak árulkodnak a mesterember-művész társadalmi helyzetéről és megítéléséről is.

Minden idők egyik legjelentősebb és legsokoldalúbb művész-feltalálója volt Leonardo da Vinci (1452. április 15. Vinci - 1519. május 2. Cloux). Sokoldalúságát bizonyítja, hogy találmányai, melyeknek nagy része nem jutott túl a tervrajz bábállapotán, felölelik a különböző elemek meghódításának terveitől kezdve (föld, levegő, víz) a haditechnikai találmányokon át egészen a munkagépekig és mérnöki ötletekig terjedő "szakterületeket".

Leonardo a sokoldalú, vagy ahogyan a reneszánsz embereszményéhez a köztudatban hozzátapadt, univerzális ember ideáját testesítette meg egy olyan korban, melyben a tudományok és a művészetek még nem különültek el egymástól, és nem aprózódtak szakágakra.

Leonardo Milánóban, Lodovico Sforza udvarában, elsősorban hadimérnökként szeretett volna hírnevet és megbecsülést szerezni magának. Sforzát azonban, aki nem a fegyverek, hanem a körmönfont diplomácia embere volt, nem érdekelték Leonardo találmányai, melyeknek megvalósításához alkotójuk nem rendelkezett az igazi feltalálók állhatatosságával. Leonardo találmányainak csak töredéke valósult meg a saját korában.

Kortársai szerint Leonardo békés, tartózkodó, sőt kissé félénk természetű volt, mellyel nehezen egyeztethető össze a harci gépek, gyilkoló szerszámok iránti nagyfokú érdeklődése.

Antik leírásokat követve tervezett sarlós kerekű harckocsit, emberi erővel hajtott páncélkocsit megfigyelőtoronnyal és ágyúkkal, mozsárágyút öngyulladó bombákkal, gőzágyút, emelőgépezetet óriás ágyúk szállítására, ágyútalpra helyezett óriás-számszeríjat, ostromlétrákat elhárító szerkezeteket, áramvonalas gránátokat.

Tervezett továbbá öt, tíz, tizenkét, illetve 33 csövű, legyező- vagy orgonaszerűen elrendezett ismétlőágyúkat, melyek a modern gyorstüzelő és rakétafegyverek s a "Sztálin-orgona" előképei voltak.

A rombolás eszközei mellett Leonardo sok szerszám- és munkagépet talált ki. Egyik ötlet szülte a másikat: a nehéz tárgyak mozgatásához emelőszerkezeteket, csigákat, csavar- és fogaskerék-áttételeket, daru-építményeket eszelt ki, melyekhez egy egész kötélverő céh munkáját elvégző kötélverő gépet tervezett. Megtervezte többek közt a kerekes önjáró masinát, az autót is.

A lövedékek megmunkálásához reszelővágó gépet tervezett, vízierő-meghajtású hengerművet ágyúcsöveknek való laposacél nyújtásához, a milánói posztószövőknek a termelékenység fokozására posztóvágó gépet, valamint tűcsiszoló gépet, desztillálót, forgatható tetejű szélmalmot, nyomdagépet.

Anatómiai kutatásai során vizsgálta és megrajzolta a szemlencsét, a látósugarat, foglalkozott az optikával, lencséket, szemüvegeket, különböző tükröket, tükörcsiszoló gépet tervezett, és megálmodta a távcsövet, amelyen keresztül "a holdat nagynak látjuk".

Velencében, mint haditechnikai tanácsadó a nautikai fegyverek kötik le figyelmét. Foglalkoztatja a tenger alatti hadviselés, hajólékelő készüléket szerkeszt, robbantó és alulról támadó lékelő hajókat rajzol, úszó pajzsokat "víz alatti támadóeszközként" és "egyszemélyes tengeralattjárót".

Számtalan rajza között felfedezhetjük a mentőövet, a békauszonyt és egy légzőszerkezettel ellátott búvárruhát, amely legfeljebb anyagában (bőr) különbözik a modern gumiruhától.

Találékonysága ugyanakkor gyanakvással párosul: titkos jelekkel, tükörírással jegyzi le ötleteit, mert állandóan retteg, hogy ellopják azokat. Írásaiban többször panaszkodik a kivitelezők megbízhatatlansága miatt: "Semmit sem csinálhatok meg titokban. Ha a munkának csak századrészét bíznám is rá (ti. az egyik német mechanikusára, Johannra), mindjárt nyilvánosságra kerülne." Többek közt ennek a gyanakvásnak is köszönhető, hogy Leonardo terveiből alig valósult meg valami.

A legnagyobb álom a repülés. Az ember valószínűleg hamar rájött, hogy karjai verdesésével nem képes a levegőbe emelkedni. Segédeszközre van szüksége ahhoz, hogy a tőle természettől fogva elzárt elemet a maga korlátait legyőzve meghódítsa.

Ennek a hódításnak vágyképei a Daedalus és Icarus repüléséről szóló mítosz, a mesebeli táltos és a griff, a boszorkák seprűnyele, a repülő szőnyeg vagy akár kis Mukk szélnél sebesebben repítő varázspapucsa.

Leonardo, mint annyi más tervét, a repülőgépet sem valósította meg. Számos elképzelésében megelőzte korát, de miként egyéb alkotásait is a töredékesség és a befejezetlenség jellemzi, ugyanez mondható el találmányainak sokaságáról.