Lovagrendi Állam a Baltikumban
Farkas Zoltán
2003/04/14 15:53
1807 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A szentföldi harcok után a lovagrend a Baltikumban talált magának újabb feladatot. 1840-ig több ízben is komoly hatást tudtak gyakorolni a térség, illetve Európa sorsára.

A poroszok térítése

Hermann von Salza A Német Lovagrend ekkorra már erős lovagrendi államot alakított itt ki, s a központ áthelyeződésével baltikumi nagyhatalommá vált. Amikor Konrád megbízta őket a poroszok megtérítésével, a lovagok ismét a pápához fordultak támogatásért. Mivel ez időben Mazóviát számos gond gyötörte, ezért a Német Lovagrend könnyen kicsúszott az irányítása alól, és az ajándékba kapott földeken saját államot alapított. A még mindig pogány szláv népet, a poroszokat megtérítés helyett módszeresen kiirtották a területről. Ez a kegyetlen bánásmód már jól mutatja egy a mai idegenlégióhoz hasonló katonai szervezetté való átalakulást. Mondhatni, ez a mentalitás végigkíséri ezt az államot egész fennállása alatt.
Az 1230-as évek után a porosz nép lényegileg eltűnt, neve csak a terület megnevezésében maradt meg. A megüresedett porosz területekre a landkomtur felügyelete mellett özönlöttek a német hospesek, akik itt maximális védelmet élvezhettek. A németek ekkor alapították a térség jelentősebb városait, Kulmot, Thorn-t, Marienwerdert, s a Kardhordozó Testvérek területén pedig Königsberget. Ezen kívül felépítették a Rend új várát, Marienburgot, amiből a tartományt irányították. A még alapításkor ide telepedett Kardhordozó Testvérek ekkor komoly pénzügyi gondokkal küszködtek, úgyhogy rövidesen - baltikumi területeivel együtt - beolvasztották területeit a Német Lovagrendbe.
Így a rend már egy tekintélyes, s erős keleti állammá nőtte ki magát. Hatalmát már nem nézték jó szemmel sem az egykori megbízó lengyelek, sem a nyugat felé tendáló, erős novgorodi állam. Az állam egyetlen szövetségese az anyaország maradt, amely örült egy ekkora keleti támasznak, de a sokasodó belső gondok miatt érdemi segítséget nem nyújthatott. Hermann von Salzát, a nagymestert azonban, aki egyre többet tartózkodott a Baltikumban, birodalmi hercegi rangra emelték.
A nagymester a lovagok körében Ebben az időben alakult ki az úgynevezett lovagrendi állam. Ez az államalakulat egyfajta érdekes keveredése volt a kezdetleges polgári-rendi államnak és a lovagi hierarchiának. A lovagok már igen korán felállították saját rendi gyűlésüket, amin részt vettek a rendi káptalanok, a püspökök, a városok képviselői, a világi nemesek, és a kanonokok.
A gyűlést a nagymester vezette, s a lovagok egyfajta katonai vezető testületet alkottak, ami azonban igen nagy távolságot tartott a városi ügyektől. Az alattvalók csak nagyon ritkán láthattak meg egy-egy várában tevékenykedő teuton lovagot. Mindenesetre el lehet mondani, hogy a feudális államba való átmenet igen nehéz feladatnak bizonyult egy szerzetesi életet élő lovagközösség számára.
Valóban, a felszínen szépen kirajzolódó rendi társadalom körvonalai mögött komoly problémák jelentek meg. A lovagrendi alattvalók nem tartották feltétlen uruknak az elzárkózó, sokszor szigorú nagymestert. A terület soknemzetiségű is volt. A poroszok maradéka, litvánok, lengyelek, németek éltek itt együtt. A városok szervesen bekapcsolódtak a Hanza kereskedelembe, így viszonylagos függetlenségre is szert tettek. Főleg Königsberg emelkedett ki.
A robosztus lovagrendi vár tövében nyüzsgő világi élet zajlott, német, svéd, angol, orosz kereskedők alkudoztak, és fejlődött a kézműipar is. Ez azonban inkább hátrányára vált a Német Lovagrendnek, mint előnyére, ugyanis minél gazdagabb volt egy város, annál függetlenebb környezet alakult ki körülötte. 1240-ben viszont a kincstár kezdett kiürülni, ezért a lovagok elhatározták, hogy kelet felé kezdenek terjeszkedni a novgorodi állam kárára.

A rend hanyatlásnak indul

A grünwaldi csata.

Novgorod fejedelme, Alekszandr Nyevszkij már készült a támadásra. 1240-ben a Néva folyó partján legyőzte a svédeket (innen kapta a Nyevszkij - névai győző - nevet ), így egyetlen északi ellensége maradt, nevezetesen a Német Lovagrend. Ettől az időponttól mindkét fél nagyarányú fegyverkezéssel készült egymás ellen, s a határaik állandóan változtak.
Végül a kezdő lépést Hermann von Salza tette meg, amikor áttörte a novgorodi határt, s az útjába eső minden ellenállást megsemmisített, majd árulás révén elfoglalták Pszkov városát. A fontos kereskedőváros felmentésére azonnal megérkezett azonban a fejedelem óriási sereggel, amely pikás katonákkal volt felszerelve, s kivetették onnan a lovagrendieket.
Alekszandr fejedelem a Csúd-tó jegén érte utol a németeket, s a jégre terelve a lovagokat elsöprő győzelmet aratott felettük 1242-ben. A győzelmet az erősödő déli tatár támadások miatt azonban nem követte betörés a Német Lovagrend területére.
A Csúd-tavi vereség a megerősödő lovagrendet igencsak visszavetette, de Novgorod gyengülése miatt pozícióját hamarosan visszanyerte. Az agresszív expanziós politikával azonban hosszú időre fel kellett hagynia.
Akkon eleste után a lovagrend szentföldi tevékenysége s egyben vallási funkciója végleg megszűnt, s az egész rend a balti területre költözött Marienburg központtal. Ezzel a lépéssel a Lovagrend újra egyetlenegy területre koncentrálódott, s így újra tovább erősödhetett.
A Lovagrend csúcspontját Junghingen Ulrich nagymester idején érte el.
Az állam a XV. század elejére nagy tekintélyt harcolt ki Európában, s rengeteg pénzzel rendelkezett. Minden lovagjának itáliai kardja s flandriai páncélzata volt, valamint kitűnő képzésben részesült. Minthogy a Német-Római Birodalom ekkor kezdett felaprózódni, a teutonok is önálló útra léptek.
A litván és lengyel fejedelmek egyaránt fenyegetve érezték magukat. Ezért szövetségre léptek a lovagrend ellen. A nagymester emiatt több lengyel határmenti várat is leromboltatott. Erre válaszul a lengyel-litván hadsereg Marienburg felé vonult, s megostromolta azt. A lovagok a grünwaldi csatában megpróbálták őket megállítani, de óriási vereséget szenvedtek, maga a nagymester is ott veszett. A lengyelek ekkor még visszavonultak. Csak hosszas háború (1455-1466) után sikerült Malborkot elfoglalniuk. A malborki kastély Malbork elfoglalásával a lovagrend nagyhatalmának gyakorlatilag vége szakadt. Területeinek nagy részét Lengyelország foglalta el, a toruni egyezmény (1466) értelmében a lovagrend a lengyel királyt hűbérurának ismerte el. Csak a königsbergi rész maradt meg a Brandenburgi Nagyhercegség gyámkodása alatt. Itt követték a lovagrend hagyományait, és nagymestert is választottak, de az már csak jelképes volt. 1525-ben nagymesterük Brandenburgi Adolf protestáns hitre tért, s a Rend területeit Brandenburghoz csatolta. Ezzel a lovagrend államisága megszűnt.
A németországi birtokok azonban továbbra is "Német Lovagrendnek" nevezték magukat, s ez a mai vöröskereszthez hasonló feladatokat látott el. Egészen 1840-ig állt fenn, utolsó nagymestere Jenő főherceg volt.

Források

Magyarország története 1242-ig. Akadémiai Kiadó, Bp. 1984.
Niederhauser Emil: Kelet-Európa története. História Könyvtár, Bp. 2001.
Piers Paul Read: A templomosok. Gulliver Kiadó, 2002.
Földi Pál: A világtörténelem nagy csatái. Laude Kiadó, 1998.
Tolnai Világlexikon. Bp. 1928.

http://www.stupormundi.it/Galleria_Fiorentino.htm
http://www.shsu.edu/~his_ncp/TacGerm.html
http://saint-esprit.freeservers.com/orders.htm
http://www.amv-lilliput.org/mostra/ori.htm
http://ecole.wanadoo.fr/college.saintebarbe/moyenage/chretien.htm
http://www.ciudadfutura.com/lostemplarios/teutones.htm
http://www.beskid.com/malbork.html
http://home.t-online.de/home/glee-family/Teutonic.html
www.reginatours.com/ english/Sites.htm
http://classes.bnf.fr/idrisi/grand/3_12.htm

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten