Maarok
Nádori Gergely
2007/10/01 02:59
1619 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Ha valakinek nincs türelme elutazni a tengerig, tengerecskéket már a német-belga határ közelében is találhat. A maarok ezek a különleges vulkanikus képződmények cikkünk témái.

A belga határhoz közel fekvő, a Rajnától nyugatra húzódó Eifel-hegység többek között különleges vulkánikus formáiról nevezetes. Általában kerekded, ritkábban ovális, néhány száz méter átmérőjű, alacsony gyűrűszerű képződményekről van szó, amelyek közül többnek a belsejét csodálatos szépségű tavak töltik ki. A tavak kis átmérőjükhöz képest igen mélyek, rendkívül tiszták és olyan kék színűek, mint a tenger. Népiesen maaroknak, tengerecskéknek nevezik ezeket a kis tavakat, amely név a geomorfológiai szaknyelvben is meghonosodott, pontosabban az egész képződményt maarnak, a központjában elhelyezkedő állóvizet pedig maartónak nevezik. Hogyan jönnek létre a maarok? Keletkezésük egyszeri tűzhányó-tevékenységhez köthető, amit követően a vulkáni aktivitás meg is szűnik. A vulkáni gázok a kitörés során a kőzetben, annak egy repedése mentén vulkáni csatornát (diatréma) tágítanak ki maguknak, ezen keresztül áramlik föl a kitörés anyaga. A gázok áttörik az útjukba álló kőzetrétegeket, miközben rengeteg törmeléket és port sodornak magukkal, ami a robbanás helye körül kúpszerű gyűrű formájában halmozódik föl.
View Larger Map

A maarok gyorsan, egyetlen robbanás alatt jönnek létre. Ebből következik, hogy méretük kicsiny, ezért gyakran nevezik őket vulkánembriónak is. A tóval kitöltött mélyedést körülvevő gyűrű tehát a vulkáni robbanás (általában gázkitörés) során keletkezett törmelékből áll. Tartalmazhat némi vulkáni kőzetanyagot is, legnagyobb része azonban a kirobbant helyi kőzettörmelékből áll. Lávafolyások ritkán kísérik a maarokat, telérek is csak néhol keletkeztek. Éppen ezért a törmelékgyűrű genetikailag nem is igazán tartozik a vulkáni formák közé, a központjában található mélyedés viszont annál inkább. S mivel itt a kitöréskor keletkezett forma az eredeti felszínből általában nem magasodik ki, hanem többnyire abba belemélyül, ezért a maarokat inkább negatív vulkáni felszínformákként értelmezhetjük. Az Eifel-hegység szép maarjai földtani értelemben nagyon fiatalok, az utolsó 500 000 év során alakultak ki, amikor a területet erős vulkáni aktivitás jellemezte. Átmérőjük ritkán több néhány száz méternél, de a terület legnagyobb ilyen képződménye, a Laachi-tó (ejtsd: láhi) átmérője eléri a 2,5 km-t. Németországban Svábföldön találkozhatunk még szép maarokkal, Franciaországban a Francia-középhegység egy részén Auvergne-ben fordulnak elő, de megtalálhatók más kontinensen, pl. Afrikában is. A leglátványosabb és legjellegzetesebb maarok hazája azonban minden kétséget kizáróan az Eifel-hegység.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten