a.) 1823. Alsósztregova (Nógrád - ma: Szlovákia) - Születése és családja

- Családja a vidéki középbirtokos nemesség legtekintélyesebb rétegéhez tartozott.
=> édesapja: id. MADÁCH IMRE a megye híres és befolyásos ügyvédje. Tájékozott, haladó gondolkodású, természettudományok iránt is érdeklődő ember.
=> édesanyja: MAJTHÉNYI ANNA, régi vágású magyar nagyasszony. Konzervatív, arisztokratikus, szigorú jelenség. Puritán szellem.
=> testvérei: MÁRIA, ANNA, IMRE, KÁROLY, PÁL.

- 1834. Meghal édesapjuk. Édesanyja nevelőket, tanárokat fogad apa nélkül maradt fiai mellé.
Konzervatív szellemű nevelést kapnak.

- Érdeklődő, művelt kamaszok. Saját lapot állítanak össze (LITTERATÚRIA KEVERCS); járatják és olvassák az Atheneumot.

b.) 1837. Pest - Tanulmányok

- a fővárosba kerülnek a Madách-fiúk, ahol Imre jogi egyetemen folytatja tanulmányait
=> szabadszellemű profok hatása
=> nemesi liberális ifjakból álló baráti kör
=> romantikus lelkesültség

- első szerelme barátjának, Lónyay Menyhértnek testvérhúga, Etelka - emlékét egyetlen, életében megjelent verseskötetében örökítette meg (LANTVIRÁGOK, 1840)

- ekkor születik első drámai kísérlete COMMODUS címen (1839 körül)

c.) 1840. Alsósztregova - Hazatérés és hivatalvállalás

- otthon készül jogi vizsgájára; kúrákat vesz (gyenge egészsége miatt anyja nem engedi vissza Pestre)
- újabb drámái születnek (NÁPOLYI ENDRE, CSÁK VÉGNAPJAI)
- múzsája ekkor Dacsó Lujza - sorsközösségük a betegségben köti őket össze (a lány hamarosan meg is hal)
- 1842. leteszi vizsgáit, majd a Nógrád megye aljegyzője lesz

d.) Alsósztregova - Közélet és irodalom

- csatlakozik a liberális centralisták nógrádi csoportjához
- ismét ír drámákat, írói ambíciói erősödnek (FÉRFI ÉS NŐ; a MÁRIA KIRÁLYNŐ első változata)
- Kisfaludy Társaság pályázatára elküldi Művészeti értekezés c. tanulmányát
- tudósít a Pesti Hírlapnak
- állást foglal a halálbüntetés ellen és az esküdtszék felállítása mellett - társa ebben barátja, Szontágh Pál

e.) 1845. Csesztve - Házasság

- személyes válság:
=> egészségi állapota miatt le kell mondania az aljegyzőségről - ezzel elérhetetlenné vált számára a rég áhított országgyűlési képviselőség is
=> a reformmozgalom ellentmondásai kétségeket ébresztenek benne
=> betegsége miatt állandósul a halálközelség érzése

=> Megoldást csak az oly régóta áhított romantikus szerelemtől remél:
- 1844. Fráter Pálnál, a megye alispánjánál vendégeskedik, mikor megismerkedik annak unokahúgával, Erzsivel - kapcsolatukat sem anyja, sem Szontágh Pál nem nézik jó szemmel (Erzsinek különc, szabados természete miatt rossz híre volt)
- szerelme ihleti a VADRÓZSÁK című ciklusát
- 1845-ös házassága egyúttal szakítás is az anyai házzal - anyja nem támogatja, hogy katolikus létére protestáns lányt vegyen feleségül => Erzsivel a csesztvei birtokra költöznek
- Erzsi vitális, kikapós feleség szemben Madách visszahúzódó jellemével => kapcsolatuk idővel zátonyra fut
- 1848. megszületik kisfiuk, Aladár

f.) 40-es évek második fele, Balassagyarmat - Újra a közéletben

- 1846. nógrádi főbiztos - a megyében állomásozó katonaság ellátását irányítja
- 1847. a csesztvei kúria a szabadelvű ellenzék egyik fontos gyülekező helye lesz
- 1848. két öccsével egyetemben a forradalom hívei lettek
- Madách is csatlakozni akar a sereghez, de betegsége ismét közbeszól
- 1849. a vereség után a nógrádi csapatok a sztregovai Madách-birtokon rejtik el fegyvereiket - részben

g.) 1848/49. - A szabadságharc áldozatai

- a Madách családnak is megvoltak a maga áldozatai:
=> öccse, Madách Pál Kossuth futáraként fontos küldetés teljesítése közben tüdőgyulladást kap és meghal
=> nővére, Mária, annak férje és kisfia rablótámadás áldozatai lettek Nagyvárad felé menet - disznók elé vetették őket támadóik

- 1851. Madách Imrét is börtönbe vetették, mert menedéket adott Rákóczy Jánosnak, Kossuth volt titkárának
- 1 évet tölt Pozsony és Pest börtöneiben - közben családja megszaporodik: megszületik 1851-ben Jolán és közben felesége már ismét várandós Anna-Borbálával
- a fogság nagyon megviseli Madáchot
- felesége elhidegül tőle - felvetődik a hűtlenség vádja is vele kapcsolatban
- 1854. Madách kezdeményezésére elválnak - a gyermekek Madáchcsal maradnak - Erzsi a válást követően mulatozásba, zavaros szerelmi ügyekbe veti magát, s végül zavart elmével a nagyváradi kórházban fejezi be e tragikus életet

h.) 50-es évek vége / 60-as évek eleje - Közéleti sikerek

- a válás után újra erősödik kapcsolata az anyjával
- megírja a CIVILIZÁTOR c. komédiáját - társadalomkritika
- 1861. ott van a februári pátens elutasításának fogalmazói közt
- megújítja képviselőjelölti programját (POLITIKAI HITVALLOMÁS)
- Nógrád megye országgyűlési képviselőjének választják
- a határozati párthoz csatlakozik
- befejezi a TRAGÉDIÁt, majd megmutatja Arany Jánosnak, aki először elveti, majd elismeri a művet: meghozza neki az irodalmi elismerést:
=> 1862. A Kisfaludy Társaság tagjává választják - székfoglalója: AZ AESTHETIKA ÉS A TÁRSADALOM VISZONYOS BEFOLYÁSA
=> 1863. a Tudományos Akadémia tagjává választják - egyik jeles dolgozata: A NŐRŐL, KÜLÖNÖSEN AESTHETIKAI SZEMPONTOKBÓL

i.) 1864. Alsósztregova - Az utolsó felvonás

- nem várja a halált - erről tanúskodnak tervei: pl. TÜNDÉRÁLOM című töredék
- 1863. Alsósztregován hal meg, családi birtokukon.

a.) Keletkezése / Fogadtatása:

Igen rövid idő alatt írta meg Madách fő művét: 1859. február 17. és 1860. március 26- a között született az EMBER TRAGÉDIÁJA.
1861. Pestre viszi - barátai bíztatására - Aranyhoz, aki azonban elsőre gyenge Faust- utánzatnak véli, így félreteszi. Később, mikor rendre végig olvassa, döbben rá, hogy a Tragédia "igen jeles mű", igazi tehetség munkája.
1862. megjelenik a Tragédia nyomtatásban. Azóta a Tragédia igazi karrier-történetet tudhat magáénak. Nemcsak a hazai színpadok kedvelt darabja, de a világszínpadon is gyakran feldolgozzák.

b.) Műfaja

- drámai költemény
- emberiség költemény
- lírai dráma

- rendkívül összetett tartalom és forma:
=> tartalmában olyan, az emberiség egészét foglalkoztató kérdéseket vet fel, melyek az emberiség költeményekkel mutatnak rokonságot
=> formájában a romantika esztétikáját követi, mikor mind a műfaj, mind a műnem tekintetében "mezsgyén álló" művet alkot - afféle "határesetet" (műfajötvözet)
- Filozofikus jellegű - olvasásra szánta

c.) Műfaji előzmények

- Goethe: Faust
- Victor Hugo: Századok legendája
- Byron: Káin
- Shelley: A megszabadított Prométheusz
- Milton: Az elveszett paradicsom
- Dante: Isteni színjáték
- Biblia

d.) Filozófiája

A széles műveltségű Madách otthon, "oroszlánbarlangjában" szívesen olvasgatta a felvilágosult Voltaire, Rousseau és Montesquieu értekezéseit; a német Kant, Hegel és Büchner filozófiai írásait; de kezébe került Darwin A fajok eredete c. kötete is (egészen friss - a Tragédia írásának kezdetén jelenik meg) akárcsak Carlyle francia forradalomról szóló műve.

A filozófia hatása Madách gondolkodásában

- racionalizmus - családi hagyomány náluk a szabadgondolkodás (nagyapja szabadkőműves volt)
- deizmus, panteizmus - (bár bigott katolikus családban nőtt fel)
- a francia (felvilágosodás) forradalom eszmeisége

A tudományok hatása a Tragédiában:

- Hegel dialektikája és idealizmusa
- Feuerbach materializmusa
- Fourrier utópista szocialista elképzelései (falanszter-elmélet)
- Mechanikus materializmus (a világ mint gépezet - örökös körforgás)
- Fagyhalál-elmélet (entrópia-elv => a Naprendszer kihűlése)
- Frenológia (koponyatan)
- Büchner determinizmusa
- morálstatisztika

e.) Kérdések a Tragédiában

- Van-e célja az emberi létnek?
- Van-e haladás a történelemben? Boldogabb lett-e az emberiség? Megoldotta-e problémáit?
- Van-e szabad akarat?
- Mi a tömeg és a vezér (egyén) viszonya / szerepe?
Beleszólhat-e a tömeg a történelem irányításába?
- Férfi és nő viszonya
- Megismerhető-e a világ?

f.) A Tragédia szerkezete

A. Keretszínek: I., II., III. és végül a XV.
B. Álomszínek: 1. Történelmi színek
a. Ókor: IV., V., VI.
b. Középkor: VII., VIII., X.
c. "Álom az álomban" (Újkor): IX.
d. Újkor: XI.
2. Utopisztikus színek
XII., XIII., XIV.

A Tragédia történelmi színeiben Madách az ún. hegeli triáda (tézis- antitézis- szintézis) elvét alkalmazza. A színekben egy-egy eszme (tézis) útját követhetjük végig, míg csak ki nem ábrándul belőle Ádám. A soron következő eszme az előbbi ellenpárja (antitézis) lesz, majd végül a kettőt egybeolvasztja egy harmadik (szintézis). Remek példa a tézis-antitézis elvére az első két történelmi szín. Az eszmék közül a párizsi szín hármas jelszava van a legmarkánsabban jelen: ez variálódik, mutatja be arcait.

I. Menny (a Teremtés után)

- "A gép forog -az alkotó pihen." - deizmus
- a világot, mint egy gépet, szerkezetet írja le - mechanikus materializmus
- Isten és Lucifer vitája: L., a teremtmény tagadja a Teremtés nagyszerűségét
=> kifogásai: a.) a teremtés ismételhető (az ember is képes rá vegykonyhájában)
b.) öncélú teremtés - Isten dicsőségére
c.) egyhangú teremtés

- Lucifer szükségszerű léte => ő a másik pólus, ezért nem bántja az Úr - Hegel dialektikája (az ellentétek feltételezik egymás létét)

II. Paradicsom

- két fát adott L.-nek az Úr - Isten lehetőséget ad L.-nek, hogy harcba szálljon vele az emberben
=> az első emberpár a Paradicsomban:
- öntudatlanok
- harmónia ember és természet ill. férfi és nő között (Madách Éden-nosztalgiája)
- Ádám és Éva szimbolikus alakok (nem ősemberek!)

- bűnbeesés: az ember elnyeri függetlenségét, szabadságát, de ezzel elveszti a halhatatlanságot
- Éva viszi bűnbe Ádámot - gyarló asszony (Fráter Erzsi)
- Ádám használni akarja elnyert szabadságát: küzdeni fog
- a kiűzetést elfogadja, maga indul el

III. Paradicsomon kívül (a Kiűzetés után)

- Ádám földet művel (alkotó ember - fausti ember)
- Éva visszaidézi a vesztett Édent => lugasépítés ( a nő, bár ellentmondásos, de az embert megtartó erők közé tartozik)
- öntudatra ébredt az emberpár
- a család és tulajdon megjelenése
- Ádám a jövőre kíváncsi (Elszakadhat-e az ember Istentől? Megállhat-e a saját lábán? Irányíthatja-e saját sorsát?)
- L. álmot bocsát rá - megismerheti Ádám az emberiség jövőjét (a kiűzetés oka is a tudásvágy volt!)
=> az álom megfelelő keret az idő és térbeli utazáshoz, ugyanakkor védelmet is jelent (fizikai értelemben, de illúzió-léte megóvja Ádámot is - ez még csak fikció, egyelőre nem realizálódott)

IV. Egyiptom

Ádám: ifjú fáraó
Éva: rabszolga
Lucifer: miniszter

- "milliók egy miatt" - elve - autokrácia
- a fáraó önistenítése - a piramis halhatatlanságát szolgálja
- a fáraó mégis boldogtalan: mindene adott, semmiért nem kellett küzdenie
- csak ő szabad - mások elnyomása szüli szabadságát
- Éva vet véget a fáraó önistenítésének => ő menti meg etikailag Ádámot
- a szerelem megváltó ereje (akárcsak Dante Beatricéje, vagy Faust Margitja)
- Ádám maga mellé emeli szerelmi társnak a rabszolga asszonyt - egyenlőség

V. Athén

Ádám: Miltiádész
Éva: Lucia, Miltiádész felesége
Lucifer: harcos

- "egy milliók miatt" - az egyén szolgálja a közt - demokrácia
- M. a nép kezébe helyezi hatalmát - a demagógok és pártütők azonban ellen fordítják a népet (vezér <=> tömeg)
- Lucifer korábban intette Ádámot: a nép szolgalelkű
=> úr kell neki (ezen alapszik a despotizmus)
- Lucia egyenlő társa férjének, de családi boldogságánál is többre értékeli a közjót => a nép leánya (önzetlenség)
- Ádám kiábrándul (a hálátlan nép miatt bukik el az eszme), szembefordul a népszabadság eszményével => az élvezetekbe akarja vetni magát

VI. Róma

Ádám: Sergiolus (élvhajhász patrícius)
Éva: Júlia (kéjhölgy)
Lucifer: Milo (élveteg patrícius)

- orgia a hanyatló Római Birodalomban (hedonizmus)
- szentségtelen kor (halottgyalázás)
- L. remekül érzi magát ebben a romlott környezetben (cinizmus, erkölcstelenség, fertő)
- L. teljesen érzelemmentes <=> Ádám eszményi szerelmet keres és talál még ebben a züllött korban is (Évában még maradt valami az édeni tisztaságból - a test és a lelki értékek különválása)
- Ádám és Éva elutasítja ezt a mocskos világot - ez az első lépés az új felé (hivatásra van szükség)
- az új eszmét Péter apostol hirdeti => kereszténység
- ez a szín nem egy eszme, hanem egy életforma csődjét mutatja

VII. Konstantinápoly

Ádám: Tankréd
Éva: Izóra
Lucifer: fegyverhordozó

- az új hivatás: Isten szolgálata
- az egyház azonban a gyűlölet, a viszályok tanává tette a kereszténységet (kifordította önmagából az eszmét; vallási fanatizmus) => Konstantinápolyban félnek a keresztesektől; eretnekégetés
- Évát az apja felajánlja a Szent Szűznek - apáca lett
- Ádám csalódottságát Éva teszi teljessé => szerelmük akadálya: a zárda (test és lélek különválása - nem teljesülhet be a szerelem)
- Ádám újra akarja teremteni a kort - itt viszont az egyén nem győzedelmeskedhet: a kornak "úszója, nem vezére az egyén" - mondja L.
- Ádám kiábrándul: most azonban nem az élvezetekbe, hanem a nyugalomba menekül, távol a világtól: a tudomány elefántcsonttornyába

VIII. Prága I.

Ádám: Kepler
Éva: Kepler felesége, Müller Borbála
Lucifer: Kepler famulusa

- ellentmondásos kor: a régi, feudális világ még itt kísért: boszorkány- és eretnekégetés; a tudomány és babona együttélése
- Ádám nyugalomra vágyik, nem akar a világ dolgaival törődni => reneszánsz tudós, udvari csillagász Habsburg Rudolf prágai udvarában, DE Rudolf nem a tudományáért tartja, hanem alkímiai, horoszkópkészítő és asztrológiai ismeretei végett
- Kepler szerint mindez babona (SZABADSÁG), de valamiből fedeznie kell felesége igényeit
- Müller Borbála figurája áll legközelebb Fráter Erzsi alakjához: kicsapongó, könnyelmű, férjét megcsaló, eláruló asszonynak ábrázolja Madách, DE Kepler rádöbben a Borbálának szelet csapó udvaronc és maga a kor hitványságára - ezzel mintegy felmenti asszonyát
- az udvarnál lenézik Keplert alacsony származása miatt, holott különb a többieknél (EGYENLŐSÉG - TESTVÉRISÉG)
- új kort kíván, nem ily "törpe kort" => álomba zuhan, s Kepler végszavára már a kövekező szín Dantonja felel

IX. Párizs ("álom az álomban")

Ádám: Danton
Éva: kettős szerepben => márkinő, pórnő
Lucifer: bakó

- "álom az álomban"
- lendületes, mozgalmas tabló a francia forradalomról
- az eszme ezúttal a Tragédia más színeit is át meg átszövő "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség" eszméje
- a haza lép az első helyre az egyénnel szemben
- nagy ellentétek/ ellentmondások kora ez is:
=> Danton - s vele Madách is - elfogadja a forradalmi erőszakot, DE a nép túlmegy a határon - vérszomj, mészárlás, értelmét vesztett erőszak
=> a forradalom tiszta eszméi a gyakorlatban pusztító ideológiává válnak
=> Danton is meginog, látva az értelmetlen gyilkolást (márkinő)
=> ebben a környezetben a nő is szélsőséges, ellentmondásos: a finom, tanult márkinő guillotine alatt végzi, majd Éva másik arccal, mint felgerjedt pórnő tér vissza
=> Danton és a nép (tömeg) - a nép befolyásolható, de nem aljas
- a Danton ellen felhozott vádak is többnyire jogosak
- a forradalom megeszi gyermekeit, de eszméi változatlanul érvényesek

X. Prága II.

(lásd.:VIII. szín)

- "az álom az álomban" megoldás itt nyer értelmet:
Kepler a párizsi színt így, kívülről értékelheti
- a forradalom értékelésében nagy szerepet játszott az 1948/49-es forralom iránti nosztalgia
- konklúzió: a forradalmat minden borzalmával együtt is vállalni kell (nemzeti függetlenség vágya)
- tanítványjelenet: formailag hasonlít a Faust-féle tanítványjelenetre, de a Kepler nem az élet élvezetéért cserébe dobja el fóliánsait, hanem e könyvek számára a múlt előítéleteit hordozzák
- " Ki a szabadba! -rousseau-i gondolat megjelenése (empirizmus, felvilágosodás)
- ars poeticus: a forradalom eszméi nemcsak a társadalom, az egyén, hanem a művészetek felszabadulását is magával hozza (romantika programja)

XI. London

Ádám: munkásruhában
Éva: polgárlány
Lucifer: munkásruhában

- elérkezünk a jelenbe - Madách korába
- korai kapitalizmus kora => az új eszme: a szabad verseny (Anglia, ipari forradalom ideje)
- helyszín: vásár - ahol minden és MINDENKI eladó (lásd: Thackerey A hiúság vására!)
- kaleidoszkópszerű színfelépítés: rövid, lazán kapcsolódó jelenetek füzére a kapitalizmusról
- sötét kép a korabeli társadalomról: értékvesztett (itt az Éden is nevetség tárgya), kiábrándító, üres és embertelen kor - ezt illusztrálja a balladaszerű Lovel-jelenet)
- a nőt is lealjasítja, számíróvá teszi a kor, de még mindig Éva az , aki a haláltánc-szerű (lásd.: Arany Hídavatás)záró jelenetből kimagasodik, s átlépi a pusztulásra ítélt kort és társadalmat - még mindig ő az édeni értékeke hordozója
- olyan társadalomra vágyik Ádám, ami nem büntet, de véd; közös erő működteti és a tudomány lesz eszmei háttere

XII. Falanszter

Ádám: falanszterruhában
Éva: anya a falanszterben
Lucifer: falanszterruhában

- az első utópisztikus szín a jövőből - Fourier, francia utópista szocialista eszméi alapján
- kollektivisztikus társadalom, amit tudományos alapon irányítanak (pl. frenológia)
- Fourier-től azonban csak a társadalmi keretet veszi át - új, pesszimista tartalommal tölti fel
- a gyermeknevelésről szóló részt viszont Platón Államából emeli át
- két előnye van az elképzelésnek: a világbéke és a javakból való egyenlő részesedés
- ebben a világban az egyéniség elszürkül, természetes életkörülményeinek elvesztése egyúttal a természetes ösztönök, vágyak visszaszorításával jár együtt
- uralkodó elvei: uniformizmus (=> egyenruha, nincs név csak szám); racionalizmus, biológiai determinizmus (pl. koponyatan),utilitarizmus (a hasznosság elve => a művészet és az érzelmek felesleges, tehát tiltott dolgok)
- összességében: ez a világ leginkább Orwell 1984, illetve Huxley Szép új világára emlékeztet
- a Tudós e társadalom abszolút feje - a katasztrófa megelőzésén fáradozik (entrópia-elv; a Föld készleteinek végső kiaknázása) <=> nem az emberiség megmentése a célja (öncélú, akárcsak a homunculus-kísérletében) végül: tragikomikus, ahogy a Föld Szelleme széttöri lombikját

XIII. Űr

Ádám: öreg ember
Éva: -
Lucifer: Lucifer

- a falanszter földhözragadt világából "magasabb szférákba" vágyik:
- testi értelemben: a hanyatló Földről elvágyik
- szellemi értelemben: elhagyva testi létét, tisztán szellemi lényként akar élni <=> a Föld Szelleme (egyesek szerint itt: a gravitáció!) nem hagyja
- Ádám a kudarc ellenére is próbálkozik, még a halál sem riasztja el => végül eszméletét veszti => Lucifer már előre örül, hogy Ádám puszta anyaggá válik és örök időkre az űrben lebeg majd, mint bolygó - a Föld Szellem azonban ismét közbelép és megmenti Ádámot
- sokan értelmezik az űrhajózás korának utópiájaként ezt a színt - valóban a gravitáció jelentett sokáig akadályt
- visszatérve Ádám vállalja az újabb életküzdelmet

XIV. Eszkimó-szín

- kérdés: lehetséges-e a további küzdés a Földön
- a tudomány végül is nem tudta elhárítani a végső katasztrófát: az Egyenlítő területén is jégvilág uralkodik - kozmikus erők okozzák a pusztulást => értelmetlennek tűnnek az emberiség eddigi küzdelmei
- az emberek elkorcsosultak => ösztönlényekké váltak újra: a félelem és az éhség irányítja őket
- Ádám kiábrándul, értelmetlennek és eredménytelennek látja az emberi történelem eseményeit - az elállatiasodott Éva megjelenése csak fokozza elkeseredését

XV. Paradicsomon kívül (az álom után)

- a III. színből már megismert világban ébred Ádám
- Ádám és Lucifer vitája:
- Lucifer sztoikus "vigasztalása": Ádám törődjön bele sorsába
- Ádám szabad akaratára hivatkozik
- kiderül, hogy Lucifer beletörődés alatt gyáva meghunyászkodást ért, s érvelését morálstatisztikával támasztja alá (=> nagy számok törvénye: az egyes kikerülheti a egész emberiségre szabott végzetet); egyúttal felkelti Ádámban az öngyilkosság gondolatát, mondván: így dacolhat (!) Istennel
- Lucifer ugyanakkor tudja, hogy Ádám tette hiábavaló volna, hiszen Éva gyermeket vár - az emberi nem történelme elindult
- Éva vallomása: Ádámot a hír lesújtja, majd felemeli
- Ádám végül elfordul Lucifertől, s az Úrnak tesz fel három kérdést:
- "E szűk határu lét-e mindenem?" => az Úr válasza: jótékony a bizonytalanság, hiszen a kétség (mi vár rá a halál után) az erkölcsi nagyság biztosítéka
- "Megy-é előbbre majdan fajzatom?" => nem ad rá választ az Úr, nem cáfolja és nem is erősíti meg az álombéli képek hitelességét
- "Van-é jutalma a nemes kebelnek, / Melyet kigúnyol vérhullásáért / A kislelkű tömeg?" => angyalok karának válasza: ne a tömeg háláját, hanem csakis "önbecsét" tekintse célul az ember - az etikus magatartás öncél
- az Úr zárszava bár nem oszlatja el a homályt, de a hit (bizalom) megtartó erejét emlegetve minden további magyarázatot is elvet: az optimista küzdelmet hirdeti

a.) ÁDÁM

- férfiúi aktivitás
- az állandóan küzdő: elbukó és felálló ember => erkölcse hajtja tovább, hiszen folyton változtatni, jobbítani akar
- nem bír megnyugodni, folyton hajtja valami tovább
- Martinkó András szavaival: Isten teremtő társa

b.) ÉVA

- női passzivitás
- kettős szerep: egyrészt a megtisztító/felemelő erő ("intuitív igazságmegragadó erő" -Németh G. Béla); másrészről a kor produktuma
- hol pozitív, hol negatív szereplő, de mindig inspiráló hatású (az új keresésére bíztatja Ádámot)
- a XV. színben döntő fontosságú a szerepe:
visszahívja Ádámot a szirtfokról; az ő jóslata hirdeti a testvériséget; ő hallja és érti az angyalok szavát (az égi szót az ő "szíverén keresztül" hallja Ádám)
- homályos intuíció: egy-egy pillanatra emlékezik az édeni állapotra
- természeti szféra, mely átüt a hideg logikai érvelésen

c.) LUCIFER

- a "tagadás szelleme"
- lázadása még önmagában nem tenné ellenszenvessé, de ártani akar az embernek
- bár ő rendezi az álomjelenetet, mégsem ad hamis képet a történelemről, csak épp a legsötétebb képeket választja ki a történelmükből
- ezzel az a célja., hogy Ádám elveszítse hitét
- rideg, érzelemmentes, latolgató értelem
- racionalizmusa egyfelől hideg, cinikus figurává teszi, máskor éppen ő leplezi le a hamis illúziókat, mond ki alapigazságokat
- fölényes intellektus
- kritikája romboló jellegű: megoldást sohasem nyújt => pusztító szándéka azonban építően hat Ádámra

Hasznos SDT-oldalak:

Irodalom » 11. osztály » Dráma » Magyar dráma a XIX. század második felében >> Madách Imre: Az ember tragédiája