Balassi Bálint a magyar költészet "0 mérföldköve" - írta róla Kovács István. Balassi megkerülhetetlen alkotó a magyar irodalomban, de nemcsak pályája, hanem élete is meglehetősen kalandos és figyelemreméltó. Előbb induljunk a nyomába!
Felvidéken, Zólyom várában látta meg a napvilágot 1554-ben. Vészes és dicső időben született: két évvel a hősies egri viadal, s két nappal az ostrom hőse, az Egri csillagokból is ismert Bornemisza Gergely török rabságba jutása után. Bizonytalan időkbe született, mikor a három részre szakadt ország belső határai olyan képlékenyek, hogy állandó harcok dúlnak a magyar hazában - kívül-belül. Ám e határvonalak az emberek és népek között is éppoly bizonytalanok és könnyen súrlódásokhoz vezetnek. Balassi János, Bálint édesatyja is így járt. Koholt vádak alapján felségsértés gyanúja miatt el kellett menekülnie az országból, s kis családját előre küldte.
Így került az ifjú Bálint Lengyelországba. Édesatyja rendkívüli módon szerette fiát, s ügyelt rá, hogy a lehető legjobb nevelést kapja. Így vette fel mellé tanítónak Bornemisza Pétert, a kor kitűnő humanista tudósát, íróját. Bornemisza Péter ki is tett magáért. Tőle tanult meg az ifjú latinul, ismerte meg az írás művészetét, s hogy milyen érett volt stilisztikai érzéke mutatja az a 17 éves korából való fordítás, melyet szülei vigasztalására készített. A "Beteg lelkeknek való füves kertecske" c. művet németből fordította le magyarra - műve figyelemreméltó alkotás.
Mikor édesatyja kegyelmet nyert, a család visszatért Magyarországra. Hogy császárhűségét bizonyítsa, Balassi János fiát, Bálintot besoroztatta az Erdély ellen induló császári hadseregbe. Az ifjú legény azonban Báthori István fejedelem fogságába esett, ám a fejedelem úgy bánt vele, mint az édesfiával: apródnak fogadta maga mellé, nevelgette és tanította. Nem is csoda, ha Balassit ott találjuk hamarosan a lengyel királlyá választott fejedelem oldalán, mikor az bevonult Krakkóba.Balassi Bálint 1577-ben tért vissza Magyarországra. Édesatyja hamarosan meghalt, s a Balassi árvák gyámjául kinevezett nagybácsi, Balassi András bizony a "hátramaradottak" kisemmizésére tört. Ekkor kezdődtek az életét megkeserítő, holtáig tartó pereskedései. A magánéletében azonban sokkal sikeresebb.
1579-ben ismerkedik meg Losonczy Annával, élete nagy szerelmével, e rendkívül okos, intelligens és szép úrhölggyel. Balassi szerelmes lett a lányba, azonban zűrös-peres életvitele nem kedvezett a házassági szándékának. Anna hamarosan másnak nyújtotta kezét.
Balassi Bálint is megházasodott. Nem szerelemből, de bizony színtiszta számításból. Unokatestvérét, Dobó Krisztinát vette le felségül, így remélhette ugyanis, hogy nagyobb hozományhoz juthat. Násza Dobó István leányával azonban nem váltja be a hozzáfűzött reményeit: Balassi elfoglalja Sárospatak várát, mondván családja révén az felesége jogos jussa. A valóság azonban sokkal prózaibb: a vár időközben a királyra szállt. Így Balassi tette immár nem egyszerű kakaskodás, de bizony felségsértés. Ráadásul vérfertőzés vádjával illetik a rokoni házasság miatt, amit hamarosan a pápa érvénytelenít is.
