Magyar elsők - Dugonics András
Kormos Edit
2007/11/26 17:36
1628 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Hogy kik írtak magyarul mesteri verseket, beszéltek el regényben, novellában csodálatos történeteket - órákig sorolhatnánk. Azt azonban, hogy ki szerezte az első verset, ki szövegezte meg az első regény - nos, az már bonyolultabb kérdés...

Első fennmaradt magyar nyelvű versünk szerzője a múlt homályába vész: nem tudjuk, ki írta az Ómagyar Mária-siralmat. Első regényünk írójának neve azonban ismert: Dugonics Andrásnak hívták, piarista szerzetes volt és egyetemi tanár a XVIII. században. Regényének címadó hőse pedig divatot teremtett a XIX. századi névadásában: Etelka volt a címe. S most tudjunk meg kicsit többet a szerzőjéről is! Dugonics András 1740-ben látta meg a napvilágot Szegeden, és itt is halt meg 78 év múlva. Édesapja, Dugonyi András Szeged városának kapitánya és édesanyja, Imre Katalin nagy gondot fordítottak fiuk neveltetésére. 1756-ban végezte el iskoláit, s bár szülei nem támogatták ebben a döntésében, kegyesrendi szerzetesnek állt. Először Nagykárolyban tanult bölcseletet, majd Nyitrán hallgatott hittudományt, hamarosan azonban ő is tanítani kezdett poétikát és retorikát az erdélyi Medgyesen.

Legközelebb - 1770-ben - már Nyitrán találkozhattunk vele, ahol a püspöki nevelőintézet bölcseleti tanára. Közben folyamatosan maga is verselt. Példaképe a magyar barokk-rokokó líra legkiemelkedőbb egyénisége Gyöngyösi István volt. Mikor 1773-ban eltörölték a jezsuita rendet, Dugonics Andrást matematikatanárként a nagyszombati egyetemre küldték. 1788-ban a Pázmány alapította egyetem rektora lett, akkor, mikor annak székhelyét már Budára helyezték. Ennek az egyetemnek a jogutódja az ELTE.

Hetven éves korában testi gyengesége és szaporodó betegségei miatt nyugalomba vonult, és hazaköltözött Szegedre. Itt is halt meg tíz év után, 1818-ban. Kortársai számos irodalmi alkotása közül a legtöbbre Etelka című regényét tartották, melyet az utókor - méltán vagy méltatlanul - elfeledett. Az Etelka különös mű: ötvözi Dugonics történelem iránti érdeklődését, a XVIII. század megnövekedett igényét a honfoglalás korának feltérképezésére, gyökereink megismerésére, és persze a preromantika érzelmes történetek iránti lelkesedését.

Maga Dugonics is rengeteg lábjegyzettel látta el művét utalva ezzel az alkotás tudományos jellegére, ráadásul hosszabb leíró részekkel tűzdeli a regényt, ami szintén a honfoglalás kori magyarság életének, eszközeinek, szokásainak minél hitelesebb bemutatására szolgálnak. Dugonics András nemcsak szépirodalmi alkotásokat hagyott maga után, de a nevéhez fűződik a mai fül számára kissé idegen című A tudákoságnak két könyvei, melyekben foglaltatik a Betővetés (algebra) és a Földmérés (geometria) valamint A tudákosságnak III. könyve: A három szögellések (trigonometria) és IV. könyve: a csúcsos szelésekről (de sectionibus conicis) című munkái, melyek valódi jelentősége nem tartalmukban - ami nagyjából megfelel a kor színvonalának -, hanem sokkal inkább nyelvükben fogható meg.

Maga Dugonics igazi purista volt, a nyelvújítás radikális követői közé tartozott. Érdekesség, hogy műveiben a somma (=összeg) szón kívül egyáltalán nem használt egyetlen idegen szót sem. Dugonics képzéssel, elvonással, összetétellel, köznyelvi szavak bevonásával hozta létre a hiányzó magyar matematikai kifejezéseket. Neki köszönhetjük többek között a "sugár", "háromszög", "gömb", "bizonyítás", "egyenlet", "gyök" vagy "henger" szavakat. Már csak ezekért a szavainkért sem árt ismernünk nevét.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten