Közszolgálati televízió
A televíziós műsorszolgáltatás egyik hagyományos modellje. A közszolgálati csatorna állami tulajdonban van, és a készülékkel rendelkező népesség előfizetési díjaiból, ill. adóiból tartják fenn, ellentétben a magánkézben lévő kereskedelmi adókkal. A lakossági hozzájárulás mértéke és formája országonként változik. Az egyik végletet a francia módszer jelenti, ahol a közszolgálati csatornák teljesen ingyenesek, csupán a készülék után kell adót fizetni, és a költségvetés döntő hányadát az állami támogatások, valamint a reklámbevételek jelentik (kb. 50-50 százalékos arányban) a másik finanszírozási forma szerint a bevételi forrást alapvetően az éves előfizetési díjak fedezik, egyéb pluszjövedelmekkel kiegészítve, amelyek nem feltétlenül tartalmaznak reklámbevételeket (mint az angol BBC, vagy a japán NHK esetében).
A közszolgálati média címzettje elsősorban az állampolgár (míg a kereskedelmi médiumoké a fogyasztó). A közszolgálati média - így a közszolgálati televízió - feladatai közé tartozik a tárgyilagos, kiegyensúlyozott és pontos tájékoztatás a hírműsorokban, valamint a nemzeti hagyományok, értékek képviselete a kulturális és oktató műsorokban, továbbá kellő megszólalási és bemutatkozási lehetőség biztosítása a kisebbségek részére. A közszolgálatiság filozófiája szerint ugyancsak az állami tévéadókkal szemben támasztott követelmény lenne a különféle rétegműsorok, ill. színvonalas szórakoztató adások, szerzői- és dokumentumfilmek, ill. minden olyan kulturálisan értékes műsor sugárzása, amelyet a hirdetési piac nem tekint elég közönségcsalogatónak ahhoz, hogy a kereskedelmi csatornák programkínálatában megjelenjen. Ennek az elvárásnak azonban a csatornakínálat bővülése folytán kialakuló éles versenyhelyzet egyre kevésbé kedvez: a két modell programválasztéka egyre közelebb kerül egymáshoz.
A demokratikus országokban a közszolgálati televízió működését jogszabályok határozzák meg (médiatörvény). Magyarországon az ún. televíziós kuratórium a tulajdonosi jogokat képviselő, a köztelevízió gazdálkodási tervének elfogadására jogosult testület, amelynek hatáskörébe tartozik az intézmény működéséért egyszemélyben felelős elnök kinevezése is.A közmédiumok kuratóriumaiba a médiatörvény szerint a kormánypárt(ok), ill. az ellenzéki párt(ok) összesen egyenlő számú delegáltat küldenek: a törvényhozó ezzel is biztosítani kívánta a közmédia kiegyensúlyozottságát. (Az elmúlt évek gyakorlata bebizonyította, hogy a médiakuratórumok fenti, ún. paritásos elve számos anomáliát eredményezhet. A szakemberek többsége úgy látja, hogy a közmédia közvetlen és közvetett politikai befolyásolása ily módon nem kerülhető el.) A közmédiát így a közszolgálati televíziót is a kuratóriumon és az Országos Rádió és Televízió Testületen (ORTT) kívül valójában a hazai (de olykor a nemzetközi) nyilvánosság ellenőrzi.
Az első közszolgálati televízió az angol BBC volt, amely 1936-ban kezdte meg rendszeres sugárzását, majd Európában először veszítette el monopolhelyzetét az ITV létrejöttekor (1955). Szemben francia (Antenne-2), az olasz (RAI) vagy magyar (m1) televíziókkal, a BBC máig megőrizte reklámmentességét. Magyarországon pillanatnyilag három országos közszolgálati adó működik, a földi sugárzású m1, valamint a Hot Bird műholdról szórt m2 és Duna TV.
