Nincs annál borzasztóbb, mint elveszíteni fáradságosan felépített rendszerünket, beállításainkat, rosszabb esetben felhasználóink adatait. A munkáját komolyan vevő rendszergazda nem csak a szerver(ek) szoftverfrissítésével, hanem rendszeres biztonsági mentések alkalmazásával is megpróbálja növelni a biztonságot. Sokan hiszik azt, hogy adatmentés csak drága eszközökkel, költséges megoldásokkal valósítható meg, holott ez egyáltalán nem igaz. Tény, hogy a legmegbízhatóbb eszközök, a szalagos (DAT) tárolók nyújtják a legprofesszionálisabb archiválási lehetőséget, azonban a "mezei" rendszergazdának sem kell lemondania adatai biztonságba helyezéséről. DAT meghajtó Az adatmentés megtervezésekor alapvetően három szempontot kell figyelembe vennünk: mit mentünk, mire mentünk, és mikor mentünk. A legegyszerűbb válasz a legelső kérdésre adható: lehetőleg minden adatot atchiváljunk, amelyre csak lehetőségünk van. Természetesen fizikai korlátokba is ütközhetünk, hiszen egy-egy levelezőszerver vagy Samba kiszolgáló akár több száz gigabyte adatot is tartalmazhat, ekkora adat mentése pedig nem egyszerű feladat.

Nézzük, mit is kell backupolnunk:

• alaprendszer
• konfigurációs állományok
• felhasználói adatok

Az alaprendszerünk - mely az operációs rendszert, a benne található segédprogramokat, alkalmazásokat tartalmazza - általában a /bin, /sbin, /usr könyvtárakban található. Ezek tartalma viszonylag ritkán szokott változni, ezért napi mentése nem feltétlenül szükséges. A konfigurációs file-ok az /etc alkönyvtárban laknak, változásuk jóval gyakoribb (pl. új felhasználók), érdemes őket a napi mentésben elhelyezni. Az /etc könyvtár mérete ritkán haladja meg a pár tíz MB-ot, ezért ez jelenti a legkevesebb problémát. Egy szép storage server Felhasználóink adatai elsősorban a /home-ban helyezkednek el, de leveleik megtalálhatóak a /var/mail-ben is. Ezen directory-k mentése elengedhetetlen, viszont a legtöbb helyet ez a feladat igényli, így az archiválás megtervezésekor ne legyünk restek, vizsgáljuk meg, mekkora helyet foglalnak a userek állományai. A /var/log könyvtárban órizzük naplófile-jainkat, ezek archiválása néhány esetben törvényi kötelezettségünk, így ezeket se hagyjuk ki a mentendó adatok közül.

A következő kérdés: mire mentsünk? Nos, elsősorban anyagi lehetőségeinket kell felmérnünk e kérdés megválaszolása előtt. Ideális esetben javasoljuk szalagos meghajtó beszerzését. A DAT tárolók viszonylag magas összegbe kerülnek, a hozzávaló szalagok már elviselhetőbb tételként jelentkeznek, cserébe gyors és megbízható archiválórendszert kapunk. Kevés adat tárolásánál szóba jöhet CD- vagy DVD-író is, ezen eszközök és az adattároló média ára jelentősen esett az elmúlt években. Hátrányuk a viszonylag szűk kapacitás és a lemezek egyszer írható volta, viszont alacsony költségvetésű helyen ideális lehet használatuk. Harmadikként említenénk meg az ún. storage servereket, melyek több kiszolgáló használatakor lehetnek praktikusak. Az egyes szerverek hálózaton keresztül backupolják adataikat a tárolószerverekre, melyekbe akár több száz vagy ezer gigabyte-nyi merevlemezt is építhetünk. Az eljárás előnye az alacsony fajlagos adattárolási költség, hátránya az újabb gép beszerzésének körülményessége.

Az egyes módszerek természetesen kombinálhatóak is: megtehetjük, hogy napi rendszerességgel lokálisan archiváljuk az adatokat, majd hetente átküldjük azokat egy szalagos meghajtóval rendelkező gépnek.Harmadik problémánk - amely talán a legfontosabb - a mentések gyakoriságáról szól. Sok rendszergazda ad-hoc jelleggel menti adatait, bízik az általa beszerzett hardverben. Ezt az eljárást e sorok írója "orosz rulett-stratégia" néven hívja - talán érthető okok miatt. Próbáljuk adatainkat minél gyakrabban, lehetőleg naponta menteni. Egy pénteken még jól működő gép egy hétvége alatt is képes helyrehoztatatlan károkat szenvedni, súlyos erkölcsi és nem ritkán anyagi kárt okozva. Természetesen nem minden adatot kell naponta archiválnunk, elegendő a felhasználók adatait és a naplófile-okat, esetleg a dinamikusan változó anyagokat (pl. webes fórum) biztonságba helyeznünk. Ne elégedjünk meg az archiválás folyamatának ellenőrzésével! Végezzünk rendszeres teszteket az archívumokon, próbáljuk meg szúrópróbaszerűen visszaállítani azokat. Cseréljük a médiát rendszeresen, hiszen egy szalag vagy egy merevlemez élettartama sem örök. A backupokat tároljuk a szervereinktől messze, pormentesen lezárt környezetben, illetéktelen hozzáféréstől védetten (volt már példa arra, hogy a szerverek szalagos mentése a szerverszobával együtt lett a tűz martaléka...).