Kezdjük talán azzal az „ismerkedést”, hogy mit jelent a „life long learning”, vagyis az egész életen át tartó tanulás programja az Európai Unió oktatáspolitikájában. Az Egész Életen Át Tartó Tanulás programja az oktatás négy különböző szegmensének nyújt pályázati lehetőségeket és támogatásokat. S hogyan lehet tanulni az Európai Unió tagállamaiban? A magyar diákok, hasonlóan a többi tagállam diákjaihoz szabadon választhatják meg, hogy az Unió mely államában szeretnék tovább folytatni tanulmányaikat.
Ehhez mindösszesen a fogadó intézmény legyen az középfokú vagy felsőfokú, fogadónyilatkozatára van szükség, természetesen mindazok mellett, hogy teljesítettük a felvételi követelményeket, elvárásokat. Plusz még igazolni kell az adott ország szociális segélyszintjét meghaladó, rendszeres megélhetési forrást és teljes körű betegbiztosítást is, tehát csak ezek megléte mellett vághatunk neki a nagyvilágnak.
Másik érdekes és egyben fontos kérdés az, hogy szükség van-e valamilyen nyelvismeretre ahhoz, hogy az ember egy külföldi iskolában vágjon bele közép vagy felsőfokú tanulmányaiba? Két eset lehetséges, s ebből az egyik eset az, amikor a szülő munkavállalóként megy valamelyik tagállamba, s ilyenkor a befogadó államnak biztosítani kell azt, hogy az iskoláskorú gyermek ingyenes oktatás keretében elsajátíthassa az ország hivatalos nyelvét, illetve, hogy a gyermek megismerkedhessen az adott ország történelmével, kultúrájával.
A másik alapeset akkor áll fenn, amikor a diák egyedül vág neki az Uniónak, s önállóan létesít tanulójogviszonyt valamelyik tagállamban. Ilyenkor az adott iskola döntheti el, hogy milyen követelményeket támaszt a diákkal szemben, vagyis elvárja-e, hogy a tanulni vágyó nebuló rendelkezz nyelvismerttel. Ilyen esetben azonban többnyire elvárják, hogy legalább egy középfokú nyelvvizsga szintjén beszéljen a jelentkező, hiszen csak így tud lépést tartani az ottani oktatással és tanrenddel.
Ehhez a témakörhöz kapcsolódó érdekes kérdés, hogy elfogadják-e a tagállamokban az itthon megszerzett nyelvvizsga bizonyítványokat? A jelenlegi helyzet úgy néz ki, hogy az Unió területén nincsen az EU által elismert nyelvvizsga, sőt elismert nemzetközi nyelvvizsga sincs, tehát a magyar nyelvvizsgát sem fogadják el. Az intézmények azonban a saját hatáskörükben dönthetnek arról, hogy elfogadják-e a jelentkező nyelvvizsgáját, vagy valamilyen formában számon kérik az illető nyelvtudását. S hogy kell-e a tagállamokban a felsőoktatásban történő részvétel során tandíjat fizetni?
Az Európai Unió egyik alapelve, hogy tilt bárminemű megkülönböztetést az uniós állampolgárok kapcsán, vagyis ez azt jelenti, hogy egy magyar diák hasonló feltételekkel vehet részt az angliai felsőoktatásban, mint egy angol nemzetiségű iskolás. Amennyiben abban az intézetben ahova a magyar diák is felvételt nyert a többi hallgató is ingyenesen vesz részt az oktatásban, úgy a magyar nebuló is ingyen és bérmentve lehet hallgatója az iskolának. Ha viszont az intézmény tandíjat szed a hallgatóktól, úgy a magyar diákot is ugyanazok a fizetési kötelezettségek illetik meg tanulmányai folytatása során.
Az alábbi országokban biztosan nem kell fizetni az oktatásért: Luxemburg, Dánia, Görögország, Csehország, Lengyelország és Málta. Finnországban, Svédországban, Németországban és Cipruson nem szednek ugyan tandíjat, viszont kötelező tagsági díjat kell fizetni különböző hallgatói szervezetek számára. Az Unió többi tagállamában különböző mértékű tandíjat kell fizetni a felsőoktatásban.
