Például:

A feladat az idei Nemes Tihamér Verseny 2. fordulójában került kitűzésre a 9-10. évfolyamos versenyzők számára. A feladat szövege ugyan tartalmazott pár hibát, de itt ezeket már javítottuk, és némileg pontosítottuk a feladat szövegét. Így a következő megállapításokat tehetjük meg.

• Minden fasorban legalább 2 nyárfa van (ez nem szerepel a szövegben), de egy nyárfa  hosszúságú fasort nem is lenne értelme kiválasztani, mert...
• Csak olyan fasort célszerű kiválasztani, amelyben legalább két nyárfánk lesz, és...
• Minden fasorban eggyel kevesebb szilvafa van, mint nyárfa;
• Nem kötelező egész fasort kiválasztani (Ez sem szerepel kimondottan vagy tiltva a szövegben, ami azért okozhatott gondot, mert ha csak egész fasort lehetne kiválasztani, akkor a feladat nagyságrendekkel nehezebb.);
• Két fasor közül az a jobb szilvafa/nyárfa arányú, amelyik hosszabb;
• Azt a fasort célszerűbb kiválasztani a lehetségesek közül, amelyben a legjobb a szilvafa/nyárfa arány.

A fenti megállapítások alapján sejthető, hogy a mohó algoritmus célravezető lesz. Ez a megoldási stratégia azt jelenti, hogy a lehetséges fasorok közül minden esetben azt választjuk, amelyre az utolsó megállapítás a legkedvezőbb, és még nem választottuk ki. Ha már nincs annyi, még nem kiválasztható nyárfánk, hogy  egy teljes fasort kiválasszunk, akkor a még ki nem választott, leghosszabb fasor elejéről választunk fákat.

Itt jegyezzük meg, hogy a feladat kitűzésében a dőlt betűvel jelzett pontosítások elmaradása a versenyen egy olyan probléma megoldása irányába sodorhattak, amely messze meghaladja a középiskolásoktól ebben az életkorban elvárható ismereteket. Ha csak teljes fasorokat lehetne kiválasztani, akkor a feladat nem oldható már meg a mohó algoritmussal. Erre példa a 11 9 8 6 5 4 hosszúságú fasorok esetében a 23 kiválasztható nyárfa, ahol a mohó algoritmus 18 szilvafát eredményezne − 11 9  fasorok választásával −, míg az optimális választás  − 8 6 5 4 − fasorok esetén 19 szilvafa boldog tulajdonosa lehetne a gazda fia.

A korábbi megállapítások alapján tehát a következő lépéseket kell tennünk a válasz megadásához:

1. Rendezzük a fasorokat hosszuk szerint csökkenő sorrendbe;
2. Amíg a leghosszabb fasor hossza is kevesebb, mint a még kiválasztható fák száma 3. pont, különben 7. pontban folytassuk;
3. Válasszuk ki a leghosszabb fasort;
4. A már megszerzett szilvafák számához adjuk hozzá az új fasor hosszánál eggyel kevesebbet;
5. Töröljük a leghosszabb fasort;
6. Lépjünk vissza a 2. pontba;
7. Ha legalább még egy kiválasztható fa maradt, akkor a szilvafák számához adjunk hozzá a megmaradt kiválasztható fák számából egyet;
8. Vége.

Comenius LOGO

A feladat megoldható Comenius LOGO nyelven is, és e nyelven szinte kínálja magát a rekurzív megoldás.

A :db változó itt a korábban K-val jelölt kiválasztható nyárfák számát jelenti, az :l lista pedig a fasorok hosszát tartalmazza már csökkenő sorrendben.

A rekurzív megvalósítás alapgondolata a fentiekhez nagyon hasonló:

1. Ha nincs már több kiválasztható fasor, akkor vége az eljárásnak, nem lehet növelni a már megszerzett szilvafák számát;
2. Ha a leghosszabb fasor több elemű, mint ahány fát még kiválaszthatunk, akkor ennek eggyel csökkentett hosszát adjuk hozzá a csökkentett nyárfaszám és a leghosszabb fasor nélküli esethez (térjünk vissza az 1. pontba), különben ha legalább még két kiválasztható nyárfa van még, akkor annál eggyel kevesebbet adjunk hozzá a korábbi összeghez, vagy nem kell semmit tennünk (0 vagy 1 nyárfa maradt), készen vagyunk.

Mint látható, a LOGO megoldás egyszerű és kézenfekvő, így igazából nem érthető, hogy a versenyen miért zárták ki LOGO-ban való programkészítés lehetőségét. Az eljárás már beolvasott és csökkenően rendezett listát használ, emiatt hátra van még az alkalmazást megelőző részfeladat: