Utolsó frissítés ideje: 2010. augusztus 18.

A mese világa az egyébként tudatosan még fel nem fogható világot, a valóságot közel hozza a gyermekhez. A mesét hallgató gyermek a meséhez, a meséről belső képeket képzel el. A belső képkészítés is egyfajta feldolgozás. 

A mesét nem hallgató, hanem néző gyermekben ez a feldolgozás nem, vagy sokkal kevésbé történik meg. A képernyő nemcsak testileg „ülteti le” a gyermeket, hanem lelkileg is beszabályozza. Ezért a mindennapos mese hallgatásának elsőbbsége van a mesenézéssel szemben. 

A mindennap mesét halló gyermekek az iskolába lépés idejére másfél évvel előzhetik meg anyanyelvi fejlettségben azokat a kortársaikat, akik nem vagy csak rendszertelenül hallanak mesét. Holott az anyanyelvi fejlettség adja az erőteljes, önálló gondolkodás és a jól működő emlékezet alapját.

A mese teljes világképet ad, és olyan dolgokról beszél a gyerekkel – életről, halálról, szeretetről, gyűlöletről, jóról és gonoszról –, melyekről más nyelven még nem lehet beszélni. Így a mese oldja a szorongást, vígasztal és megnyugtat. Oldja a feszülő indulatokat, dühöket és félelmeket is.

A mese bábokkal vagy dramatikus eszközökkel eljátszható. 
A meséhez vagy a gyermek által kitalált történetekhez dalok, táncok, mozgásos elemek is kapcsolhatók, esetenként változatos ábrázolási technikákkal vegyíthetők a szükséges kellékek.
A gyermekek lehet, hogy nem kijátsszák, hanem lerajzolják, eléneklik, eltáncolják saját élményeiket. 

A művészeti eszközökkel történő önkifejezés a játékhoz hasonló, önfejlesztő, képességeket kibontakoztató, kreatív tevékenység.