Hádé első története
Hádé végre megvalósíthatta élete nagy álmát: megvásárolt egy akkora televíziót, amely nappalijának egyik falát teljesen betöltötte. Az új készülék valóban fantasztikus volt - megérte eladósodni miatta, gondolta Hádé. 210 csatornát lehetett vele elérni és kapcsolatban állt egy központi számítógéprendszerrel, amely révén bármikor bármilyen műsort, információt, szolgáltatást megrendelhetett. Olyan izgatott lett, mint gyermekkorában, amikor megkapta élete első saját készülékét. Úgy érezte akkor, hogy megérkezett hozzá a világ: távoli tájak, érdekes emberek, sok-sok tudás és vidám szórakozás várja.
Hádé nagyon sokat köszönhetett a tévének és a számítógépnek. A tévéből szerezte tudása nagy részét: tudományos filmeket nézett, nyelveket tanult, a képernyőről leste el mi a legújabb divat, hogyan kell egy csókolózni, hogyan élnek a "nagymenők". A szülei által tiltott videojátékok edzették meg fantasztikus reflexeit és figyelmét, ami később nagyon előnyösnek bizonyult munkája során. Ráadásul egy televíziós vetélkedő tette őt országosan ismertté, így tehát minden oka megvolt rá, hogy örüljön a csúcstechnikához tartozó új televízió megszerzésének. Hádé először falképernyőnek nevezte el szerzeményét, de aztán annyira megszerette, hogy csak Ernyőkének hívta. Gyorsan elhúzta a függönyt. Bekapcsolta Ernyőkét és váltogatni kezdte a csatornákat, hogy birtokba vegye a készüléket, majd lázasan tervezgetni kezdett.
A legfontosabb teendő az - gondolta -, hogy pontos napirendet készítsek, mivel a tévé legfőbb veszélye az, hogy feleslegesen elfolyik az ember ideje. Mindenekelőtt tanulni fogok Ernyőkétől. Ha jól használom, akkor mindenhez fogok érteni a főzéstől, a sportszabályokon át az űrkutatásig. A másik fontos feladat, hogy egy új, egészséges életritmust alakítsak ki magamnak így a kapcsolataimat is rendesen tudom majd szabályozni. A műsorokhoz igazodva azonos időpontokban fogok dolgozni, pihenni, enni és mozogni és a reklámok által leginkább dicsért termékeket fogom vásárolni. Ernyőke segítségével a lelki egyensúlyomat is biztosítani tudom. Olvastam valahol, hogy az embernek meghatározott arányban van szüksége szórakozásra, félelemérzésre, bambulásra, nagy érzelmek átélésére és intellektuális tevékenységre.
Majd beprogramozom Ernyőkét, hogy a megfelelő arányban keverje nekem a műsorokat. Ernyőke teljesen megváltoztatta Hádé életét. Ezentúl otthon dolgozott a számítógép segítségével, ami kényelmesebb is volt, meg többet is jövedelmezett mint korábbi munkája. Így ugyanis megspórolta a közlekedés hiábavaló idejét, s ezalatt újabb és újabb információhoz jutott, amelyek révén megelőzhette versenytársait a tőzsdén és a számítógépes piacon.
Rájött arra is, hogy ha a valamire szüksége van, csak rákattint egy jelre, s a termék rövidesen megérkezik a közeli szupermarketből, így nem kellett feleslegesen bajlódnia a bevásárlással. Már nem járt sportversenyekre sem, mert elunta, hogy a sok hangos ember között a lelátóról meresztgesse a szemét. A közvetítés révén közvetlen közelről is láthatta az eseményeket, ráadásul akárhányszor visszajátszhatta magának a történteket.
Ernyőke segítségével mindenhová eljutott, ahol fontos dolog történt a világon: ott szurkolt az olimpián, elmehetett a különleges filmbemutatókra, koncertekre, szemtanúja lehetett forradalmak, háborúk kirobbanásának. Terveinek megfelelően rendszeres életet élt: sokat tornázott a "Fitt légy"-csatorna jóvoltából, megtanult nagyon sok fontos dolgot az ismeretterjesztő műsorokból és vetélkedőkből, s az elektronikus hálózaton keresztül nagyon sok emberrel levelezett. Ha pihenni akart, akkor többnyire a régi kirándulásain készített videókat bámulta, esetleg természetfilmeket vagy vígjátékokat nézett.
Hádé elégedett volt önmagával. Úgy érezte, a kezében van a sorsa: szabad és teljes életet él. Két dolog zavarta csupán. Egyrészt az, hogy nem tudott egyszerre több műsort is nézni, így könnyen lemaradhat valami nagyon fontos információról. Sokszor előfordult, hogy éjszaka nem merte kikapcsolni Ernyőtkét, butábbnál butább műsorokat nézett végig, mert attól félt, hogy a következő műsor lesz számára a legfontosabb az életben. A másik gondot az a szörnyű szomszéd jelentette. Mindig a legrosszabb pillanatban tudott átmenni Hádéhez, hogy kérjen valamit, vagy valami programot ajánljon.
Hádé újabb története
A félnapos áramszünet szinte teljesen megbénította Hádét. Idegesen járkált össze-vissza a lakásban. Végül rászánta magát, hogy lemenjen az utcára, de igazából nem volt kedve semmihez, csak bolyongott a városban. Alig várta már hogy hazamehessen imádott Ernyőjéhez. Kettesével szedte a lépcsőt, hogy egyetlen pillanatot se mulasszon.
- Végre-valahára itthon. Kedves kis otthonom. Ez a közlekedés, ez a zűrzavar! Először le a nyakkendővel, másodszor a papucsom, harmadszor a fotel, kisszék a láb alá... egy cigaretta és végre bekapcsolhatom Ernyőkét.
Ekkor fény gyúlt a szobában és Ernyőke valóban megelevenedett.
- Hát maga meg kicsoda és honnan jött. - kérdezte riadtan Hádé egy váratlanul felbukkanó szépséges hölgytől.
- Nem ismer meg kedves Hádé? A tévébemondónő vagyok. Bekapcsolta az Ernyőjét, és most íme itt vagyok.
- Már megbocsásson, de Önnek az Ernyőben lenne a helye, s nem itt a lakásomban.
- Elnézést, de mi a különbség? Akkor is, amikor az Ernyőben vagyok, az Ön lakásában vagyok, és Önnel beszélek. Óhajtja a híradó jelentéseit?
A szépséges bemondónő meg sem várta Hádé válaszát, megköszörülte a torkát és elkezdte:
-AZ ORSZÁG EGÉSZ TERÜLETÉN KÖRÖZIK A FÉLELMETES SOROZATGYILKOST, AKI MEGSZÖKÖTT A BÖRTÖNBŐL. A RENDŐRSÉG VÉLEMÉNYE SZERINT A BANDITA AZ ERDŐBEN BÚJKÁL.
- Mesebeszéd! - szólalt meg egy érdes hang Hádé háta mögött.
- Ki az? - ugrott fel ijedtében Hádé. - Ki szólt?
- A bandita az, ugye - kérdezte a bemondónő különösebb meglepetés nélkül. Hádé megfordult, majd kiabálni kezdett félelmében:
- Mit képzel maga?! Egy bandita a lakásomban! Őrület!
- Nem maga hívott talán? - érdeklődött a bandita és előjött rejtekhelyéről.- Én? Én aztán nem! Kijelentem, hogy akaratom ellenére tartózkodik itt. Hölgyem, Ön a tanú.
- Nem tehetek semmit Önért Hádé úr!-- - mondta a bemondónő. - Ön kapcsolta be az Ernyőt.
- Rendben, rendben! - ült vissza foteljébe Hádé - Megértettem, hogy én itt nem számítok.
- Akkor folytatom a híreket - mondta a szépséges bemondónő személytelen hangon: A BLATVIAI CSAPATOK FŐPARANCSNOKA KIJLENTETTE, HOGY FOLYTATJÁK AZ OFFENZÍVÁT A BLITVÁN KIRÁLYSÁG ELLEN, HOGY MÉG KARÁCSONY ELŐTT BEFEJEZŐDJÖN A HÁBORÚ.
- Ez így pontatlan - üvöltötte egy újabb hang és kitárult a szekrény ajtaja. Hádé ismét felugrott.
- Micsoda?! Hát ez nagyszerű! Mit keres a szekrényemben tábornok úr?
- Ott tárolom a bombáimat. - mondta a tábornok cseppet sem zavartatva magát.
- Bombák...Bombák a szekrényben! Az én szekrényemben! Mi közöm nekem a maga háborújához?
- Én azt nem tudhatom, én csak teszem a dolgom. Épp azt mondtam a hölgynek, hogy rosszul értelmezték a kijelentésemet.
Én a következőket mondtam:
A HÁBORÚ MÉG KARÁCSONY ELŐTT BE FOG FEJEZŐDNI, MERT EGYTŐL EGYIK LESZÁMOLOK A BLITVÁNOKKAL, FELPERZSELEM A VÁROSAIKAT ÉS MEGÖLÖM VALAMENNYIÜKET.
- Csak azt szeretném tudni, ki az igazi gyilkos kettőnk közül... - mérgelődött a bandita.
- Én viszont azt szeretném tudni - toporzékolt Hádé - mikor tűnnek már el mindahányan... Ez az én lakásom, egyedül akarok maradni. Feljelentem magukat magánlaksértés miatt.
Ezenközben, ahogy a bemondónő haladt a felolvasásban, a lakás - Hádé lakása - megtelt mindenféle emberekkel: éhezők tömegeivel, menetelő hadseregekkel, rossz időben elakadt autósokkal, vitatkozó politikusokkal, vágtató vadlovakkal... kiáltások keveredtek a legkülönbözőbb nyelvű káromkodásokkal és robbanásokkal.
- Elég! - kiáltotta Hádé. Árulás! Magánlaksértés! Elég!
Feladatok
Megdöbbentél? Megnyugodtál? Magadra ismertél? Felidézted a múltad? Láttad a jövőt? Azt gondoltad, hogy ...?
- Alakítsatok párokat az osztályon / csoporton belül! Ezután a párban lévők egymástól függetlenül fogalmazzanak meg öt olyan kérdést, melyet egymásnak feltesznek, majd közösen összegzik a tapasztalatokat. A beszélgetés végén összegezzétek a közös élményeket és tapasztalatotokat.
- Egy hónap elteltével olvassátok el újra Hádé történeteit, majd közösen beszéljétek át újra a történeteket!
