Faraday az elektromosságtan körében végezte kutatásait, ő fedezte fel az elektromágneses indukció jelenségét, felállította elektrolíziselméletét, nevéhez fűződik a "mező" fogalma. Kimutatta az elektromos töltés megmaradásának elvét, valamint hogy egy üreges vezető belsejében leárnyékolja a külső elektromos testet. Az elektromotor megalkotása is hozzá kötődik, s szintén ő alkotta meg a róla elnevezett elektrokémiai törvényeket is. Nem csoda hát, ha minden idők egyik legnagyobb kísérleti fizikusának tartják. London szélén, a Temze folyó déli partján fekvő Newington Buttsban látta meg a napvilágot Faraday kovácsmester kisebbik fia Michael, 1791. szeptember 29-én. Vékony csontú, törékeny fiú volt, ki nem bizonyult alkalmasnak apja szakmájának folytatására. Nemcsak fizikuma szánta más foglalatosságra, hanem szelleme is. Finom lelkű fiú volt, ki szerette és védte az állatokat, s amikor csak tehette, a könyveket bújta. Így a család számára is hamar világossá vált, hogy a kisebbik fiú eszével fogja megkeresni kenyerét.
Az egyik rokonhoz, Ribeau könyvkötő mesterhez küldték inasnak, aminek Michael is nagyon örült, hiszen a munka mellett kedvére olvashatott is. Ribeau mester műhelyében gyakran fordultak meg neves tudósok, hiszen ő volt Londonban az 1799-ben alapított Angol Királyi Tudományos Társaság háziszállítója, s számtalan tudományos értekezést adott ki. A fiú huszonkét éves koráig dolgozott könyvkötőként a kis műhelyben, közben a kezébe kerülő, kötésre váró könyvekből tanult, s azok hatására készítette el első önálló kísérleteit. A fennmaradt anekdoták szerint az egyik - éppen prés alatt lévő - könyvben felejtett jegyzete által derült fény tudományos érdeklődésére, mely papírlap az egyik neves tudós kezébe került. H. Davy, a nagy angol kémikus figyelt fel rá és vette maga mellé. A fiatal Faraday pedig hallatlan lelkesedéssel segédkezett nagy mesterének kísérleteinél.
Faraday sok éven keresztül foglalkozott a gázok cseppfolyósításának vizsgálatával, s 1825-ben fedezte fel a benzolt. Ezt követően az elektrotechnikával is foglalkozott. Az elektromágneses indukciót tudatos, következetesen végrehajtott kísérletsorozat eredményeként ismerte fel 1831-ben. Faradayt máig az elektrotechnikai kutatások egyik legnagyobb egyéniségének tartják. Lefektette az elektrolízis alaptörvényeit, de nevéhez fűződik a villamos és mágneses és a mágneses erőtér erővonalakkal való leírása is. Az indukció gyakorlati alkalmazása tette lehetővé a dinamók, generátorok, transzformátorok stb. kialakítását. Faraday kutatásainak eredményeit nem volt hajlandó szabadalmaztatni. Fennmaradt róla, hogy állandóan egy mágnesvasdarabot hordozott magánál, és ezzel figyelmeztette magát fontosabb kutatásai témájára. 1827-ben a londoni Royal Institution kémiatanára lett, 1824-ben a Royal Society, 1844-ben pedig a párizsi akadémia tagja. 1867. augusztus 25-én halt meg Hampton-Courtban. Nagyon szép könyve jelent meg, mely magyarul is olvasható. Címe: Miről beszél a gyertya lángja?
Faraday törvényei
- I. Az elektrolízis során az elektródfolyamatban képződő anyag tömege arányos az elektrolizáló áram erősségének és az időnek a szorzatával, vagyis az áthaladt elektromos töltésmennyiséggel.
- II. Az elektrolizáló cellán áthaladt töltés és az elektródreakcióban résztvevő elektronok anyagmennyisége arányos egymással. E kettő hányadosa a Faraday-állandóval egyenlő, értéke 9, 65×10000 C/ mol.
