Milyen sportot válasszon a gyerek?
2014/12/01 08:00
1965 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Nagyon sok szülő elképzeli piciny gyermekét, amint híres focistaként ünnepelt sztár lesz külföldön, vagy olimpiai bajnok sportolóként hallgatja a Himnuszt a dobogó tetején. Nagyon sokszor azt a sportot képzeljük el gyermekünk sikereinek megalapozójaként, amelyet mi is űztünk több-kevesebb sikerrel fiatalon, netán amiben kudarcot vallottunk. Sokszor a mi saját beteljesületlen álmunkat próbáljuk megvalósíttatni gyermekünkkel. De vajon jó-e, ha mi választunk sportágat csemeténk helyett? Vagy mi van akkor, ha mi egyszerű laikusként csak azt szeretnénk, ha gyerekünk sportolna valamit, de tanácstalanok vagyunk a kérdésben, hogy mi is lenne számára a legjobb?

sportok

Először is el kell döntenünk, hogy tudatosan élsportolót szeretnénk-e képezni gyerekünkből, vagy hobbiként, egészsége megőrzéseként szeretnénk sportot űzetni vele. Persze az utóbbi egyáltalán nem zárja ki azt, hogy a kezdeti hobbi később átforduljon élvonalbeli tevékenységbe. Nagyon fontos a szülői példamutatás, hiszen a sportoló családoknál, ahol a szülő aktívan sportol, a gyermek e mintát követve már 3-4 éves korától utánozza azokat a mozgásokat, melyeket szűkebb környezetében tapasztal. Ha megnézzük olimpiai bajnokaink életrajzát, kitűnik, hogy szinte mindegyikőjük legalább egyik szülője aktív versenysportot űzött.

Ha mindenképpen élsportolót szeretnénk nevelni gyermekünkből, akkor ma már mindenképp érdemes egy tudományosabb vizsgálatot is végeztetni. Ennek egyik fajtája a sportantropometriai vizsgálat, amelyet hét éves kortól ajánlott elvégeztetni. Ez egy méréseken és statisztikai eredményeken alapuló vizsgálat, 24 ponton mérik meg a testet a könyökszélességtől a bőrredők vastagságán át egészen a vádliig. Ennek segítségével meg tudják állapítani a várható felnőttkori testmagasságot, testalkatot, hízékonyságot, erősíthetőséget, terhelhetőséget, a biológiai és naptári életkora közötti esetleges eltéréseket. Ezen adatok kiértékelése után pedig segítenek a gyermeknek megfelelő sportág kiválasztásában. Aki pedig még biztosabbra akar menni, annak ott van az ettől is tudományosabb fokú génteszt, amely egy teljes sportalkati géntesztet készít el a vizsgált gyerekről. Azért érdemes tudományos vizsgálatot végeztetni, mert a gyerekek többsége 15-16 évesen abbahagyja a versenyszerű sportot, amelynek egyik oka, hogy a testalkata alapján nem a számára legmegfelelőbb sportágat választotta, így nem jöttek az eredmények, elmarad a sikerélmény. Az a sportoló gyerek, aki társaitól lemarad, előbb-utóbb elveszíti a kedvét. 15-16 éves korban pedig már nehéz új sportot választani.

Hacsak nem kedvtelésből, hobbiból sportol a gyerek. Mert sportolnia minden gyermeknek szükséges lenne elsősorban az egészség megőrzése, a későbbi különböző betegségek megelőzése, az immunrendszer megerősítése, a koncentrációs képességek növelése és a sport jótékony nevelő hatásainak céljából. Sokat számít a motivációban, ha a gyerek azt látja szüleitől, hogy ők is aktívak, mozognak, sportolnak. Ha nem élsportolóvá nevelés a célunk, akkor is okozhat számunkra fejtörést, hogy melyik sport lenne az, amely nem csak 1-2 hétig tart a gyereknél. Elsősorban mindenképpen olyat csináljon, amiben örömét leli, oda járjon, ahol jól érzi magát, és ne erőszakkal, vagy unszolásra kerüljön egy-egy csapatba. Mérlegelnünk kell a saját, szülői lehetőségünket is. Azt, hogy anyagilag tudjuk-e fedezni az adott sportot hosszabb távon is, a választott sportág végezhető-e a közelben, hogy a sok-sok edzésre való hosszú utazgatás ne szegje a kedvét, illetve mi tudjuk-e vállalni, ha mondjuk rendszeres korai keléssel jár az adott sportág edzéseinek látogatása? Mivel aktív sport inkább iskolás korban ajánlott, addigra már mi is megismerjük gyermekünket, hogy labdaügyesebb vagy inkább erősebb, csapatjátékos vagy magányosabb típus, szereti-e a kötöttségeket vagy inkább a lazább játékokhoz húz, jók-e a koordinációs és egyensúlyi képességei stb.. Kikérhetjük gyógytornász, vagy ortopéd orvos véleményét is, hogy gyermekünk csontozata, ízülete alapján melyek a sérülésveszély miatt elkerülendő sportok számára, és nem utolsósorban megkérdezhetjük a pszichológust is, hogy személyiségéhez milyen sportágakban talál örömre. Ha nem vetjük el a későbbi élsport lehetőségét, talán érdemes megvizsgálni, hogy az adott sportágban mennyire van kitörési lehetőség, mennyire támogatott az országban. Addig is természetesen jó, ha megismertetjük gyermekünkkel a különböző labdasportokat, megtanul úszni, megszereti a kerékpározást. Aztán ha elvisszük egy egyesületbe sportolni, néhány edzés meglátogatásával személyesen is győződjünk meg, hogy gyermekünk jól érzi-e magát, örömét leli az adott sportban, motivált-e. Figyeljük meg, hogy az edző hogy bánik a gyerekekkel, dicsér is vagy csak szid, nem hangzik-e el csúnya beszéd, milyen a hangulat.

A legfontosabb tehát a mozgás, hogy sport közben és ne az utcán bandázva érezze jól magát a gyerek, hogy egészséget, önbizalmat szerezzen, meglegyen a sikerélménye. Sportolni ugyanis nem csak a győzelmekért érdemes. Aztán pedig még mindig alakulhat úgy a dolog, hogy egyszer a dobogó tetején érte szól a Himnusz.

Erdős Levente

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten