A recept
A DHCP a Dynamic Host Configuration Protocol rövidítése. Segítségével automatikusan adhatunk IP-címet a kliensgépeknek, sőt, egyéb fontos információkat is közölhetünk velük (pl. default router, netmask), így egy esetleges változáskor nem kell a kliensek beállításaival bajlódni.
A recept a következő
- keressünk a disztribúciónkban egy DHCP-szervert (pl. Debian: apt-get install dhcp)
- nyissuk meg egy editorral a /etc/dhcpd.conf file-t
- írjuk be az alábbi paramétereket:
option domain-name "belso.halozatunk";
option domain-name-servers 192.168.0.1;
option subnet-mask 255.255.255.0;
A fenti sorok magukért beszélnek.
default-lease-time 600;
max-lease-time 7200;
A fenti két sor segítségével a DCHP-bérlet lejárati idejét adhatjuk meg
subnet 192.168.0.0 netmask 255.255.255.0 {
Miután több subnet (alhálózat) felé is szolgáltathatunk DHCP-t, itt állíthatjuk be az egyes subneteket. Példánkban csak egyetlen, 192.168.0.x alháló lesz.
range 192.168.0.5 192.168.0.100;
A kiosztható IP-címek tartományát állítjuk be.
option broadcast-address 192.168.0.255;
option routers 192.168.0.1;
option domain-name-servers 192.168.0.1;
}
A fentiek szintén nem szorulnak magyarázatra.
ízlés szerint fűszerezzük az alábbi paraméterekkel:
host fixip {
hardware ethernet aa:bb:cc:dd:ee:ff;
fixed-address 192.168.0.26;
}
A fentiek hatására az aa:bb:cc:dd:ee:ff HW-címmel rendelkező gép mindig ugyanazt az IP-címet fogja kapni.
- indítsuk újra DHCP-szerverünket (pl. Debian: /etc/init.d/dhcp restart)
- állítsuk be a kliensgépek operációs rendszerében az "IP-cím automatikus kérése" funkciót
