Az ifjúkor és a tanulmányok ideje
1530 körül született Nagykárolyban, mezővárosi polgárcsaládban. Eredeti neve Radics vagy Radicsics Gáspár volt, később szülővárosa nevét használta, a Carolit vagy Caroliust. (A nevet ejtették, ejtik Károlyinak is, de a bibliai kiadásokon Károli szerepel.)
Tanulmányait valószínűleg Nagykárolyban kezdte, de 1549-ben Brassóba ment, ahol beiratkozott az ottani magasabb fokú iskolába. A következő adat, amit a dokumentumok róla őriznek, hogy Wittenberg egyetemének anyakönyvében az 1556. március 11-i napnál szerepel a neve. Egyes feltevések szerint megfordult Strassbourgban és egyes svájci egyetemeken is.
Luther 1517-es fellépése nyomán hírnévre szert tett egyetemen ekkortájt ugrásszerűen megnőtt a magyarok száma, akik ezért külön társaságot (bursat vagy coetust) alapíthattak maguknak. Ekkor Magyarországon még nem különült el egymástól a reformáció lutheri és helvét irányzata, de érdekes módon az első években a wittenbergi csoportban többségben voltak az utóbbiak. Nem lehet pontosan meghatározni wittenbergi tartózkodásának végét, de annyi bizonyos, hogy 1562-ben, a Két könyv című művének írásakor már Magyarországon, valahol a Tiszántúl északi részén tartózkodott. A Két könyv teljes címe: Keet könyö(!) minden orszagoknac es kyralioknac io es gonosz szerenczeieknec okairul..."
A könyv megírásakor Károli választ keresett Magyarország romlásának okára, és arra a következtetésre jutott, amivel az irodalomban is még oly sokszor visszatérő gondolat alapjait vetette meg. Eszerint Isten a török által bünteti meg a magyarokat az általuk elkövetett vétkekért. Emellett megtalálhatóak még a műben a társadalmi igazságtalanságot felemlegető - bár korántsem radikális - gondolatok, a világvége közelségének tana, és saját valamint prédikátortársai kiválasztottságának tudata. A mű sok bibliai szövegfordítást tartalmaz, ami voltaképpen előgyakorlatnak is tekinthető. Ezen írása még inkább Luther és Melanchton hatását tükrözi, nincs jele a svájci reformáció hatásának.
Gönc prédikátora
1563 folyamán költözött Károli Gönczre, az ekkor virágzó mezővárosba prédikátornak. Károli evvel a lépéssel nem csak egy hivatalt nyert el, hanem a vallási élet forrongó eseményeinek közepében találta magát. A feszültség alapvető oka az volt, hogy Borsod, Abaúj, Zemplén és Ung vármegye prédikátorai ekkorra már egyre többen a svájci reformáció hívének vallották magukat, a többségében németekből álló kassai városi tanács, és a befolyásos nagybirtokosok viszont megmaradtak a lutheri tanok mellett. Az első hitvitázó, a helvét irányzathoz való csatlakozást kimondó zsinatra 1562-ben Tarcalon került sor, de maga Károli csak 1564-ben csatlakozott a prédikátorok mozgalmához.
1564 és 1566 között alakult meg az az egyházszervezet, amelyben az ezen a vidéken egyenrangú és nem püspöknek alárendelt esperesek közül Károli lett az egyik legnagyobb tekintélyű. Valószínűleg evvel magyarázható az a tény is, miszerint 1566-ban Gönczön tartották a tiszáninneni esperességek első nagyobb törvényalkotó zsinatát. Ez a zsinat már a helvét irányú egyház megszervezésének kérdésein túl, szembesült az Erdélyben egyre nagyobb hatású antitrinitáriánusok jelentette veszedelemmel. Károli legjelesebb hitvitázó ellenfele Egri Lukács volt. A kassai zsinat (1568) után újból megerősítették a kálvinista irányzathoz való tartozásukat, erről a svájciakat is értesítették. Ezek után Károli a tiszántúli területek kálvini érzelmű prédikátorainak sietett segítségére, Nagyváradon magával János Zsigmonddal, Erdély uralkodójával is vitázhatott.
Bibliafordítás - Károli méltatása
Az 1570-es évek viszonylagos nyugalma tette lehetővé, hogy nagy tervét a teljes Biblia magyar nyelvre történő átültetését elvégezze. Megszervezte a bibliafordító közösség munkáját, kiosztotta az egyes emberekre jutó részeket, ezeket szépírással lemásolták, javították, egységesítették, majd maga Károli vette kezébe a szövegeket. Kiegészítette, javította ezeket, majd elkészítette az egyes fejezetek tartalmi kivonatát. Az utalások szerint a munkálatokat Mágocsy Gáspár és András, majd pedig Rákóczi Zsigmond támogatták. Rákóczi volt az, aki Mantskovit Bálint nyomdászt Vizsolyba költöztette, s egy házat bocsátott a rendelkezésére. Az utókorra, a közgondolkodásra oly mélyen ható mű nyomtatása 1589 februárjában kezdődhetett meg, kiadási dátumaként 1590-et szokták megjelölni. Károli a következőkben látta vaskos fordításának hasznát:
"nemcsak azt akarja Isten, hogy papok olvassák a Szentírást, és az község azoknak szájokból hallja, hanem azt is akarja, hogy az Ó- és Újtestamentum Könyvei minden nemzetségnek nyelvén legyenek, és azokat olvassák, hányják-vessék mindenek, szegények, gazdagok, kicsinyek, nagyok, férfiak és asszonyi állatok. Mert az Isten egyaránt minden rendbéli embereket akar idvözíteni. [...] nemcsak itt hallgassátok az mit mondunk, hanem mikor otthon vagyok is, a Szentírást olvassátok."
Károli 1591-ben Göncön hunyt el.
Károli Gáspár életműve, tevékenysége három csomópont köré rendezhető: egyrészt összefoglalja kora világképét, a magyar "tragédia" okait, s evvel a későbbi évszázadok gondolkodóira is jelentős hatást gyakorolt. Másrészt egyházszervező munkájának köszönhetően erősödött meg a svájci reformáció a Tisza környékén, harmadrészt pedig - ami nevét igazán ismertté tett - őhozzá kapcsolódik a Biblia teljes szövegének magyarra való lefordítása.
Thuri György: Károlyi Gáspár emlékezete
Pápás éjbe merült el mélyen az elhagyatott nép,
s nemvolt könyv vagy fény, mely vezető lehet.
Károlyinak fájt ez, s így átültette, segítvén
őt Rákóczi s az Úr lelke, a szent lapokat.
Mindenünk mestere lett, s felszállt az örömteli égbe,
Ó nagy férfiú, szent volt ez a lét, e halál!
Irodalom
- Károlyi Gáspár a gönczi prédikátor Magvető K. Bp. 1984
- Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon 1521-1945 Gondolat K. Bp. 1985
- Péter Katalin: Papok és nemesek Ráday Gyűjtemény, Bp., 1995
- Péter Katalin: A reformáció: kényszer vagy választás? Nemzeti Tankönyvkiadó Bp., 2004
- Magyar művelődéstörténet (szerk.: Kósa László) Osiris K., Bp. 1998
