Holland tudósok fedezték fel azt, hogy a fülkagylónak fontos szerepe abban, hogy az agy el tudja dönteni, hogy a hang alulról, felülről, elölről vagy esetleg mögülünk jött.

Amikor egy hanghullám a fülünkhöz jut, a fülkagyló peremén sorozatos visszaverődéseket szenved. Vannak olyan frekvenciájú hanghullámok, amelyek ennek hatására felerősödnek, más frekvenciák pedig kioltódnak, és a mérések szerint ezek a jelenségek függenek a fülkagyló alakjától. Az emberek fülkagylója különböző, szinte olyan mértékben, mint az ujjlenyomat, így azok a minták is különböznek, ami alapján az agy értelmezi a különböző hangsávok változását.
John van Opstal, a holland University of Nijmegen biofizikusa és kollégái egy műanyag profilt helyeztek a fülükbe (és egy vállalkozó diákjuk fülébe is), hogy így megváltoztassák fülkagylójuk formáját. Ezután hat héten keresztül folyamatosan hordták és figyelték a változtatás eredményét.

Az új fülforma olyan változást okozott, hogy az agynak újra meg kellett tanulnia értelmezni a fülből érkező jeleket. (Biztosan emlékszik mindenki arra a kísérletre, melynek során olyan speciális szemüveget kaptak a kísérletben résztvevők, amely az eredetihez képest megfordította a képet. Az agy rövid átmeneti időszak után képes volt újra tanulni, és átfordította a képet. Ha levették a szemüveget, akkor megint egy-két nap után visszaállt az eredeti működés.) A hangforrás a két fültől (általában) különböző távolságra van, így ezt különböző idő alatt teszi meg. A két fülbe való beérkezés közötti időeltolódás és hangerőkülönbség alapján számolja ki az agy a hangforrás vízszintes helyzetét.

Kísérletek kezdetén egy elsötétített szobában egyik kísérleti alany sem volt képes megállapítani a hangok forrásának vízszintes helyzetét. "Ha véletlenszerűen és több forrásból jövő hangforrásokat hallgattatnak az alannyal - jobbra fentről, ballra lentről -, csak azt fogja érzékelni, hogy a hang vízszintesen mozog, de függőleges irányban nem érzékel semmi változást" - mesélte Van Opstal.
Néhány nap elteltével a kísérleti alanyok közül három kezdte visszanyerni a rendes hallását, és ez meg is maradt azután is, miután kivették a mű-fülkagylót, ami azt bizonyítja, hogy az agy képes akár több hallójárat-térképet is megjegyezni.

Furcsa módon, az alanyok nem érzékeltek semmi változást vagy hátrányt, mikor az utcán, természetes környezetben voltak a kísérlet során, még a kísérlet legelején sem. "Valószínűleg ez abból ered, hogy a látásunk még úgy is be tudja azonosítani egy hang forrását, hogy a fülünk valami mást mond" - mondta Van Opstal. "Tehát a látásunk az, ami irányítja más érzékszerveinket, és tanítja meg a fülünket, hogy hozzáigazítsa azt, amit hall, ahhoz, amerre látja. "