Mount Pelee, a karibi gyilkos
2013/04/09 08:00
5932 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A Karib-tengeri Martinique szigetén található a Mount Pelee. 1902-es drámai kitörésében elpusztult a sziget fővárosa, St. Pierre és 30 000 ember vesztette életét. Mi történt és miért volt olyan nagy az áldozatok száma, hiszen a vulkán katasztrofális kitörése előtt már figyelmeztetett?

Baljós jelek

A mindössze 1397 méter magas vulkán utolsó aktív időszaka 1851-ben volt. Az akkori kitörés nem sok gondot okozott, mindössze gyenge hamuszórással, morgással jelezte, hogy csak szunnyad. Újraéledését 1902. március 23-án észlelték először. A vulkán április vége felé egyre aktívabb lett. Gyakori robbanások, hamu- és kőzetkitörések követték egymást. Április 27-én kutatócsoport indult, hogy megvizsgálja a vulkánt. Az Etang Secben (azaz Száraz Tengerszem - a vulkán csúcskrátere) egy tavat találtak, amelynek kis szigete is volt, egy fejlődő vulkáni kúp.

A kitörések tovább folytatódtak és egyre hevesebbek lettek. A fővárosra hamueső szállingózott és csípős kénes gázok terjengtek a levegőben. Ezek töménysége néha már olyan szintet ért el, hogy sokan nedves zsebkendővel az arcukon közlekedtek. A vulkán környékéről vörös hangyák, százlábúak és mérges kígyók tömegesen menekültek az emberlakta környékekre. Május 3-án már gyakori és hangos robbanások borzolták az emberek idegeit. A lehulló hamu ekkor már olyan sűrű és vastag volt, hogy az utcán elnyelte a lovas kocsik kerekeinek zaját.

Az utolsó figyelmeztetés

Május 5-én bekövetkezett, ami már jósolható volt. A felfelé nyomuló izzó magma szinte forrásig hevítette a krátertó vizét. A tó vize kizúdult a Riviere Blanche völgyébe és elsöpört egy cukorgyárat, amely a tengerparton feküdt a vulkántól mintegy 5-6 km-re. A kiömlő forró víz 90 km/óra sebességgel száguldott végig a folyó völgyén. Útközben hatalmas kőzetdarabokat, földet, sarat ragadott magával. Ez a törmelékár a tengerre kiérve három méter magas szökőárat okozott elsüllyesztve egy jachtot, és elöntve St Pierre tengerhez közeleső házait.

Választások vagy evakuálás

A Vezúv egyik kitörése

Ezt már komolyan vették St. Pierre lakosai és sokan közülük megpróbálták elhagyni a várost. Ez azonban nem volt ínyére a város vezetésének. A szigeten a választások május 10-én lettek volna és a részvételi hiány miatt aggódó politikusok létrehoztak egy bizottságot, melynek feladata a lakosság megnyugtatása volt. Egyes újságokban olyan nyilatkozatok jelentek meg, amelyek szerint a Mt. Pelee nem jelent nagyobb veszélyt a városra, mint a Vezúv Nápolyra. Bár ez meglehetősen kétértelmű megjegyzés volt, mégis azok a cikkek voltak többségben, amelyek a maradásra buzdítottak. Sajnos, a környező településekről is éppen itt kerestek menedéket az emberek, így a városban tartózkodók száma a pusztulás idején elérte a 30000 főt.

A végzetes nap

Izzófelhő, video a képre kattintva

1902. május 8-án reggel 7 óra 52 perckor aztán bekövetkezett a kitörés. Az egyik legmegbízhatóbb leírás egy francia csillagásztól származik, aki a várostól távol egy magaslaton volt a katasztrófa idején. Két egymást követő robbanást figyelt meg. A második robbanás felhője nagy sebességgel rohant a város felé. Furcsa mozgása volt, mivel szorosan a föld felett haladt, miközben felfelé is egyre nőtt. Sok elektromos kisülés is tarkította páratlan jelenséget. Az ilyen típusú izzófelhő (vagy nuée ardente) eddig ismeretlen volt a tudomány számára.

A hegy a későbbiek során még több hasonló kitörést is produkált, így az ilyen jellegű működést Pelee-típusúnak nevezték el, amelynek egyetlen igazi különlegessége az izzófelhő. Mivel a fizikai pusztítás nem volt egyenletes, magyarázatot kellett találni arra, minek köszönhető a 100%-os halálozás. A magas arányt a viharosan érkező forró gáz okozta. A városra ömlő tüzes gáz hőmérséklete a nyomok tanúsága szerint elérte a 6-700 Celsius fokot. Bizonyítékul szolgálnak erre a helyszínen talált olvadt üvegmaradványok és ruhák. A testeknek nem volt idejük megégni, ami arra utal, hogy a viharos forró gáz csak pillanatokig volt jelen.

Két városi túlélő

Az egyik városi túlélő éppen börtönben tartózkodott mikor a katasztrófa bekövetkezett. 4 napig hevert földalatti cellájában mire kiszabadították. Ő csak egy rendkívül forró áramlásra emlékezett, amely betört az üregbe. Háta és lába csúnyán összeégett, de a rajta lévő ruhák nem gyulladtak meg, ami megint csak a folyamat gyorsaságát bizonyította. (Később kegyelmet kapott és mint a "St. Pierre-i fogoly", komoly karriert futott be vándorcirkuszokkal.)

A másik városi túlélő egy cipész volt, aki a hömpölygő izzófelhő szélén lakott. Az udvaron tartózkodott, mikor óriási szélroham tört rá és az ég elsötétedett. Berohant a házba, miközben úgy érezte mindene ég és elájult.

A tomboló erőket jól illusztrálja, hogy összecsavarodott vastömbökről, háromtonnás leszakított szoborról, kötélszerűen összecsavart vasgerendákról szólnak a leírások.

A kitörés után

A város pusztulása után a kitörések tovább folytatódtak. Május 20-án ismét egy izzófelhő rohant végig a városon. Áldozatokat ekkor már nem szedett. Ezt követően még több hasonló kitörést produkált a hegy.

A vulkán még egy különös jelenséggel lepte meg az őt figyelőket. 1902 novemberében megszilárdult lávaoszlop jelent meg, amely naponta 10 métert nőtt és nemsokára elérte a 310 méteres magasságot, majd később összeomlott. Azóta - egy rövid, 1929-32 közötti időszakot leszámítva - a vulkán nyugalomban van. A vulkán 1987-ben

Linkek

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten