Multikulturális társadalom, multikulturális nevelés
Ferenczi Anita
2004/06/22 11:03
2656 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A multikulturális nevelés mind gyakrabban használt fogalom a hazai pedagógiában. Torgyik Judit cikkének összefoglalása betekintést nyújt a multikulturális nevelés egyes kérdéseibe, fogalmának értelmezésébe, megismerhetjük fejlődését, és megtudhatjuk, mitől lesz egy oktatási intézmény multikulturális jellegű.

Multikulturális társadalom, globalizációs tendenciák
A fejlett világ számára a 21. század a multikulturális társadalmak időszaka. A különböző kultúrák, nyelvek, szokások, tradíciók és vallások egymás mellett élése, keveredése tulajdonképpen már évszázadokkal ezelőtt is ismert jelenség volt, azonban a multikulturális társadalmak kialakulása a második világháború után vált világméretekben egyre erősödő folyamattá. (...) A bevándorlási tendenciákat leginkább olyan fiatalok kezdeményezték, akik saját hazájukban is nehéz helyzetben voltak, anyagi gondokkal küzdöttek, így a fogadó országban is hátrányos helyzetbe kerültek, nem ismerték a nyelvet, egy új, ismeretlen ország kulturális szokásait kellett megtanulniuk, miközben a munkaerőpiacon is hátrányba kerültek a hazai munkavállalókkal szemben. (...)

A multikulturális társadalom jelensége szorosan összekapcsolódik a világban nemzetközi szinten jelentkező globalizációs tendenciákkal. A globalizáció hátterében ott áll az elmúlt két évszázad felgyorsult technikai-gazdasági-műszaki fejlődése. (...) Az új találmányok révén korábban elképesztően nagynak tűnő távolságok tűntek el, a szomszédos és a távoli országok munkaerőpiacának, lakosainak elérése leegyszerűsödött, így gomba módra jöttek létre a multinacionális vállalatok, amelyek leányvállalataikkal behálózzák a világot, termékeik a Föld szinte minden országában ismertté váltak. (...) A globalizációs tendencia azonban nem áll meg az ipar, a mezőgazdaság vagy a szolgáltatások szintjén. Az új és ma már általánosan elterjedt infokommunikációs technológiák és a szállítás felgyorsulása révén az egyes kulturális termékek gyorsan és könnyen eljutnak egyik országból a másikba, befolyásolva ezzel távoli országok kultúráját, fejlődését, nem utolsósorban ízlésvilágát. (...) A kulturális kölcsönhatás tehát erősödni látszik mind az egyén, mind pedig a társadalom életében, ilyen módon korunk népessége a globalizációs tendenciák aktív résztvevőjévé válik. Egy-egy ország népessége, gazdasága egyre inkább függ a más országokban, társadalmakban zajló változásoktól, más szóval azt mondhatjuk, hogy az interdependencia korát éljük. Eddig soha nem látott kulturális pluralizmus részesei vagyunk, korunkban a jövő a multikulturális, multietnikus, soknyelvű társadalomé, ami azt jelenti, hogy az oktatásban prioritást kell kapnia a sokszínűség tiszteletének, a másként, a sokféleképp gondolkodás elfogadásának.

(...) A fejlett nyugat-európai országokban egyre inkább világossá vált, hogy a multietnicitásra az iskolarendszernek is válaszolnia kell. Kezdetben a fogadó országok nem tudtak mit kezdeni a bevándorlók gyermekeinek oktatási problémáival, később rájöttek, hogy felül kell vizsgálniuk megszokott oktatási gyakorlatukat, szembe kell nézni a sokkultúrájú, soknyelvű, eltérő tradíciókat, kulturális értékeket, vallásokat magukénak mondó emberek különböző igényeivel.Az 1960-as években kidolgozták a célországokban - köztük például Németország, Svédország, Kanada és az USA - a multikulturális oktatás koncepcióját. Az oktatáspolitikai szakértők felismerték, hogy a multikulturális oktatási koncepció bevezetése azért is elodázhatatlan, mert így csökkenthetők a kisebbségben lévő, bevándorló családok hátrányai és a többség idegenkedése velük szemben, miközben hosszú távon az integrálódás elősegítéséért, a munkahelyi, az iskolai és a társadalmi beilleszkedésért tesznek nagyon jelentős lépéseket. Az oktatás ily módon fontos kohéziós erővé válik, elkerülve, hogy maga is kirekesztő tényező legyen. (...)

A Delors-jelentés rávilágít arra, hogy sok gyerek helyzetén az iskolai oktatás nem javított, hanem inkább rontott: a globalizálódó világ iskoláiban számos diákot érint a kirekesztődés, a lemorzsolódás veszélye. Így az intézményes nevelés nem érheti be azzal a minimális toleranciával, amit a nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális értékei iránt mutat, hanem szolidárissá kell válnia az említett csoportok szociális-gazdasági problémái iránt is. Az iskolának fel kell lépnie a szegénység elmélyülésének és a kirekesztődésnek a megakadályozásáért, valamint különböző társadalmi, etnikai csoportok közt kialakult konfliktusok és a kommunikációs szakadék további mélyülése ellen. (...) Ha megtanítjuk a gyerekeknek elfogadni, megérteni a különböző kultúrák eltérő szempontjait, elkerülhetjük a konfliktusokat, és megállíthatjuk az erőszakos magatartást. (...) A kulturális háttér okozta különbségek tovább mélyíthetik a különböző etnikai csoportok közötti ellentéteket, félreértéseket. Különösen fontos mindennek a megértése a többség és az újonnan bevándorló népcsoportok, a más kultúrából érkező vendégmunkások viszonylatában, de az évszázadok óta velünk élő, a többségi kultúrától eltérő értékeket, kulturális rendet magáénak valló etnikai kisebbségek esetében is.

Mi is az a multikulturális nevelés?
(...) A multikulturális nevelés figyelembe veszi a sokszínű, sokféle kulturális háttérrel rendelkező társadalomban megfogalmazódó eltérő igényeket, szükségleteket, a plurális értékeket. (...) A multikulturális nevelés nem csupán az eltérő rasszok, kultúrák, társadalmi csoportok iránti érzékenységet jelenti, hanem egyfajta paradigmaváltást is, amely magával hozza a különböző gondolkodásmódok értékként való elfogadását, s egyszerűen természetesnek veszi a másságot. A multikulturális oktatás jellemzője az inkluzivitás, magyarul a befogadás, amely mindenki, így a többségi középosztálybeli diák számára is hasznos lehet.

(...) A multikulturális nevelés alapját az emberi és állampolgári jogok jelentik; a fejlett országok deklarálják az esélyegyenlőséget, az egyenlő oktatáshoz való jogot, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát minden egyes állampolgár számára, a bevándorló és a kisebbségekhez tartozó gyerekeknek éppúgy, mint a középosztálybeli, többségi társadalomból származó tanulóknak. A fejlett államok rájöttek arra, hogy a többségi társadalom, a többségi tanulók számára is értéket jelent a kisebbségek kultúrájának tiszteletben tartása, korántsem a konfliktusok keresésére, hanem békés együttélésre törekszenek. (...) Ezért sokféle módon próbálnak tenni a nemzeti kisebbségek helyzetének javításáért, így a bevándorlók gyermekeinek lehetővé teszik, hogy saját anyanyelvük legyen az oktatás nyelve, a kisebbségek számára külön programokat, ösztöndíjakat alapítanak, továbbtanulásukat ösztönzik, kvótákat biztosítanak a kisebbségi fiatalok felsőoktatásban való részvételének a segítése érdekében, az esélyegyenlőséget akár pozitív diszkriminációval is elősegítik.

(...) Magyarországon a multikulturális oktatásnak még nincs kiforrott rendszere, oktatáspolitikai koncepciója, nincsenek e témában ilyen nagy számban előforduló internetes honlapok, bár egyre élénkülő figyelem veszi körül az öntudatra ébredő nemzeti és etnikai kisebbségek általános helyzetét, társadalmi problémáit, különösen oktatását és munkaerő-piaci helyzetét.

A multikulturális nevelés fejlődése
A multikulturális nevelés első szakasza az ún. ethnic studies (etnikai tanulmányok, stúdiumok) beépítése a köz- és a felsőoktatás curriculumába. Az Egyesült Államokban az afroamerikai népesség - az 1960-as, 1970-es években lezajlott emberjogi mozgalmaik nyomán - kikényszerítette az etnikai tartalmak beillesztését az iskolai tananyagba. A köz- és a felsőoktatás megfogalmazta válaszát az afroamerikai populáció és más kisebbségi csoportok, így a mexikói amerikaiak, az ázsiai amerikaiak, a Puerto Ricó-iak igényeire, aminek következtében könyvek, programok, tananyagok és oktatási segédanyagok sora kezdett el foglalkozni a színes bőrű etnikai csoportok történelmével és kultúrájával a tengerentúli országban. (...) A multikulturális nevelés második időszakában a tanárok és a különböző oktatási szakemberek rájöttek, hogy az etnikai tartalmak beépítése a közoktatás gyakorlatába és a tanárképzési anyagokba szükséges, de nem elegendő az átfogó oktatási reformok végrehajtásához az iskolaügy egészében. (...) Létrejött tehát a multietnikus oktatás, amely a multikulturális nevelés második korszakának tekinthető. Mindez szisztematikus reformokat jelentett az általános iskolákban, a főiskolákon és az egyetemeken egy demokratikusabb, minden diák számára nagyobb egyenlőséget biztosító oktatási rendszer elérése érdekében. A multikulturális nevelés harmadik korszakában a nők és a fogyatékkal élők kerültek reflektorfénybe. (...)A multikulturális nevelés negyedik, kurrens szakasza, az elmélet és a gyakorlat magasabb szintre jutását, a különböző kutatási irányvonalak továbbfejlődését jelenti.

A multikulturális nevelés Magyarországon is több fejlődési szakaszon ment és megy keresztül mind a mai napig. Gondoljunk csak arra, hogy a szocializmus időszakában alig vagy csak igen kis mértékben foglalkoztak az oktatási szakírók a kisebbségek oktatási-nevelési helyzetével! (...) Csak a rendszerváltás utáni társadalmi-gazdasági változások hívták fel a többség figyelmét a kisebbségi csoportok eltérő szükségleteire, igényeire az oktatásban. Ekkor kezdtek odafigyelni a legnagyobb hazai kisebbségi csoport, a cigányság helyzetére, oktatási lemaradásaira. Igény mutatkozott a roma kultúra tanulmányozására a köz- és a felsőoktatás területén. A különböző pedagógusképző intézmények egyre-másra indítottak romológia kurzusokat, szemináriumokat. (...) Az utóbbi időben azonban egyre inkább hallatják hangjukat a társadalom peremén élő többi csoport tagjai is, miközben a központi irányítás szintjén erősödő felelősségvállalás mutatkozik a fogyatékkal élők, a nők, az elesettek védelme érdekében is. (...)

A multikulturális oktatás dimenziói
A tartalmi integráció dimenziójáról akkor beszélhetünk, ha a pedagógus a tanítási folyamatban példákat, adatokat, információkat nyújt a különböző kultúrákról és csoportokról annak érdekében, hogy tudományterületének, illetve szaktárgyának mondanivalóját, különböző elméleteit, elveket és általánosításokat támasszon alá. A tartalmi integráció irodalma arra fokuszál, hogy a különböző kisebbségekről, etnikai csoportokról, rasszokról milyen tudáselemek kerüljenek a tananyagba, azok hogyan integrálódjanak egy már meglévő tantervi anyaghoz, továbbá, hol helyezzék el ezeket az ismereteket (külön kurzusként, szeparálva vagy a tananyag központi kérdéseihez kapcsolva).

Tudáskonstrukciók dimenziója A tudósok különböző tudományterületeken megfogalmazott elképzelései, az összegyűjtött tudás implicit kulturális előfeltevéseket, viszonyítási pontokat, perspektívákat, ítéleteket tartalmaz. Az idetartozó vizsgálatok írják le, hogy a rassz, az etnikai csoport, a családi háttér, az egyén osztályhelyzete miként befolyásolják a tudásalkotás folyamatát. (...)

Előítéletek csökkentése Az előítéletek csökkentésére vonatkozó dimenzió a gyermek rasszokra, különböző etnikai csoportokra irányuló viszonyulásait, stratégiáit írja le. E megközelítés célja a demokratikusabb értékek és viszonyulás kifejlesztése minden egyes tanulóban. Az előítéletek csökkentésére tett próbálkozások sokat köszönhetnek a kooperatív technikák fejlődésének. (...) Különböző vizsgálatok bizonyítják, hogy kooperatív tanulási stratégiák alkalmazásával a fehér, középosztálybeli gyerekekben is pozitívabb attitűdök alakulnak ki a különböző rasszok, kisebbségi és kulturális csoportok iránt. Az esélyegyenlőség pedagógiája - Esélyegyenlőségre törekvő pedagógiáról akkor beszélhetünk, ha a pedagógus azért használ különböző célzott technikákat, módszereket az iskolai osztályban, mert ezzel a különböző rasszokból, etnikai, társadalmi csoportból származó tanulók iskolai eredményességét szeretné növelni. A multikulturális nevelés e területén publikált művek arról szólnak, hogyan javítható az alacsony státusú népességi csoportból érkező diákok iskolai teljesítménye, amely - iskolai tapasztalatok szerint - számos területen fejlesztésre szorul, eredményeik gyakran elmaradnak a többségi tanulókéitól.

Az iskola kultúrája és szervezete • A multikulturális nevelés e területe az iskola kultúrájának újragondolását, felépítését jelenti, beleértve az intézmény légkörét, fizikai környezetét, az iskolavezetés, a tanárok és az adminisztratív személyzet elvárásait, hiedelmeit, a címkézés menetét, a tanítás stílusát és stratégiáit éppúgy, mint a tesztelés, a vizsgáztatás módját, megfelelő tankönyvek kiválasztását, használatát az oktatási folyamatban.

Mi teszi az iskolát multikulturálissá?
Az iskola nem attól lesz multikulturális, hogy különböző etnikumú diákok látogatják. (...) Ha az iskola figyel az intézményhasználók heterogenitására, érzékeny a tanulói populáció különböző csoportjainak szükségleteire, elfogadó kulturális és szociális légkört hoz létre az iskolalátogatók minden csoportja számára, valamint az iskolai élet egészét átfogó, kultúraérzékeny szemlélettel rendelkezik, akkor válhat méltóvá a multikulturális jelzőre.

A multikulturális iskola jellemzői a következők:
a nevelőtestületnek hozzáállása és értékrendje demokratikus (nem rasszista); a nyelvi pluralizmus értéket jelent az iskolában; az iskolai normák és értékek az etnikai és kulturális sokszínűséget tükrözik és követik; olyan tanítási és motivációs eszközöket alkalmaznak a pedagógusok, amelyek hatékonyak a különféle társadalmi osztályokból vagy etnikai csoportokból származó tanulóknál; a különböző etnikai csoportokból, társadalmi osztályokból érkező gyermekek egyenrangúságot tapasztalnak az iskolában; a curriculum és a tanítási anyagok bemutatják a különböző fogalmak és problémák etnikai vonatkozásait. A multikulturális pedagógia jellemzője, hogy tiszteletben tartja a különböző kultúrák értékeit, szokásait, hagyományait. (...) Különösen érdekes a tanár szerepe ebből a szempontból, a tanár, aki felelős saját diákjai nevelkedéséért, mennyire képes az önnevelésre, mennyire érzékeny saját kapcsolatainak az alakítására, mennyire tudja megérteni saját érzéseit, attitűdjeit a különböző etnikai és kulturális csoportokhoz tartozó diákjai iránt, és milyen mértékben tudja saját kapcsolatait, viselkedését irányítani a multikulturális nevelés céljaival összhangban. A hatékony nevelőnek folyamatos önvizsgálatot kell tartania, és kritikus szemmel kell elemeznie saját viselkedését, valamint a rá bízott diákokra gyakorolt hatását.
A multikulturális nevelés megjelenése, szintjei
(...) A multikulturális nevelés iskolai megjelenése sokféle formát ölthet. Többek között a következő területeken körvonalazódhat.
Gyerekbarát, gyerekekre figyelő pedagógia megteremtése:
a gyermek igényeinek iskolai figyelembevétele, befogadó nevelés kialakítása; valamennyi tanuló számára egyenlő lehetőség biztosítása képességei kibontakoztatásához; rugalmasság, figyelem az eltérő igények és szükségletek, tanulási stílusok irányában;
elfogadó, pozitív iskolai légkör kialakítása, fenntartása; a gyerekben rejlő belső motiváció kiaknázása. (...)

Multikulturális tanterv- és tananyagfejlesztés, taneszközök:
óvodai, korai fejlesztő programok széles körű terjesztése; multikulturális tartalmak beépítése az iskolai tantervbe, az egyes tantárgyak anyagába; a multikulturális tananyagfejlesztés módszertanának megtanítása a gyakorló pedagógusok számára; a kisebbségi kultúrát megjelenítő könyvek, gyűjteményes kötetek, kiadványok, ismeretterjesztő anyagok, filmek, antológiák kiadása; a diákok megtanítása a kritikai gondolkodásra; a különbözőség hangjainak és perspektíváinak megjelenése az oktatási anyagokban.

Szülőkkel való kapcsolat:
az együttműködés minél sokoldalúbb formáinak kihasználása; a szülők bevonása az iskola életébe, a család elfogadása; a szülői nevelés, a családi háttér partnerként való kezelése; tapintatos, elfogadó kommunikáció kialakítása.

(...) A multikulturális nevelésnek megvannak a maga kihívásai, üzenetei a tágabb közösség, a társadalom egésze számára is. Az intézményes nevelés egyedül, önmagában kevés a kisebbségi csoportok elfogadtatásához, ha a gyermek a társadalomban, az iskolán kívül az elutasítást, a kirekesztést, a diszkriminációt, a megkülönböztetés különféle formáit látja. A szociális igazságosságnak, egyenlőségnek a társadalom szintjén is érvényesülnie kell. Ehhez központi kormányzati beavatkozásra, megfelelő, diszkriminációmentességet biztosító törvényekre, állami kampányokra és a törvényi előírások betartására ügyelő demokratikus társadalmi rendre van szükség.


Cikkünk Torgyik Juditnak az Új Pedagógiai Szemle című folyóiratban megjelent tanulmánya alapján készült.
Képek forrása:
www.nd.edu/~alumweb/ images/children.jpg
www.kinneybrothers.com

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten