Az egyházművészetnek Magyarországon is kedvelt témája volt Szent Miklós, Myra Kr.u. 343 körül elhunyt püspöke (a későbbi Mikulás), akinek csodás tetteiről régebben leginkább a Legenda Aurea ("arany legenda") című, 13. sz. végén Jacopo da Voragine által összeállított latin nyelvű legendagyűjteményben olvashatott az, aki tudott olvasni.

Az írástudatlan tömeg azonban a Biblia Pauperum mintájára csupán különböző képsorozatokról ismerhette meg kedves szentjének híres cselekedeteit és csodás tetteit. Ilyen képsorozatok voltak a magyarországi elterjedtségükhöz képest csekély számban fennmaradt szárnyas oltárok, melyek közül több a szent csodáit ábrázolja.

Legismertebb közülük a Magyar Nemzeti Galériában látható jánosréti (ma Lučky - Szlovákia) templom Miklós-főoltára, mely 1476 táján a templom védőszentjének tiszteletére készült. A főoltár alkotóját név szerint nem ismerjük, a művészettörténészek erről a művéről Jánosréti Mesternek nevezték el.

A forgatható oltárszárnyak belső felén nyolc képben a szent legendájának legismertebb jelenetei láthatók. A bal szárny bal felső képe az elszegényedett, koldusruhába bújt nemest ábrázolja, aki éppen megköszöni Miklós püspöknek az aranyakat, mellyel megakadályozta, hogy lányait prostitúcióra kényszerítse.

A jobb felső kép kontaminációval két csodás eseményt foglal egybe. Az egyik a viharba került hajósok megmentése, melynek köszönhetően Szent Miklós a hajósok védőszentje lett, a másik Diana istennő kultuszának üldözése és szent fájának kivágása miatti bosszújának lelepleződése, az égő-robbanó olaj tengerbe öntése. A két alsó kép, Miklós püspök ökumenikus voltát szimbolizálva, egy zsidótól korábban pénzt kölcsönző keresztény hamis esküjét és a botjába rejtett aranyak csodáját ábrázolja.

A szárnyas oltár jobb belső tábláján a felső képek szintén összefüggő jelenetet ábrázolnak: a jobb felső kép egy zsidót ábrázol, aki Szent Miklós csodatévő erejében bízva a szent képmását vagyona őrzésére használja, és mikor meglopják, dühében megkorbácsolja a képmást. A bal felső képen pedig Szent Miklós megparancsolja a tolvajoknak, hogy adják vissza az elrabolt kincseket.

A bal alsó képen a három ártatlan katona megmentése látható, akiket a megvesztegetett helytartó juttatott hóhérkézre. Szent Miklósnak már a vesztőhelyen, az utolsó pillanatban sikerül - a legenda szerint tettlegességet alkalmazva - megmenteni az ártatlanokat, majd az elöljárót "nagyon megdorgálta, s miután megbánta bűnét, a főemberek kérésére megbocsátott neki."

Az utolsó képen a szent márványsírja látható, melynek fejrészénél "olajforrás, lábánál vízforrás fakadt, s mindmáig szent olaj izzad /a szent/ tagjaiból, mely sokak egészségét visszaadta."