A zsugázás, mint első számú játék
A kedvelt témák közé tartozott a kártyajáték is, melyet tulajdonképpen annyiféleképpen ábrázoltak, ahány stílusban alkottak. Caravaggio egyik francia követője a kártyázó fiúkban a kirobbanni készülő mozgást érezte meg és fejezte ki a barokk jellegzetes drámai fény-árnyék ellentéteinek játékával.
Ugyanez másképp
Cézanne, akit éveken át foglalkoztatott a téma, zord parasztjaiban épp ennek ellentétét, a mozdulatlanságot festette meg; kártyázóink egyéni érzelmei sokkal kisebb jelentőséggel bírnak, mint az a tény, hogy alkotórészei egy már-már monumentális, tisztán képi struktúrának.
Az örömérzés...
A klasszikus görögtől a 18. századi japánig - és azóta is - örök téma az öröm megfestése, mintha a vonalak ritmusával, a színek ragyogásával ki lehetne elégíteni, fel lehetne idézni, s bizonyos értelemben halhatatlanná lehetne tenni érzékeink múló mámorát. A lakodalmak, mulatságok, felvonulások, a vidámság eme ünnepei szintén gyakran szolgálnak témául a művészeknek.
Istenek és Tündék
Az effajta ábrázolás egyik remeke az idős Bellini által festett, majd az ifjú Tiziano által befejezett Istenek lakomája: istenek és emberek, szatírok és szépséges lányok vesznek részt egy természetfeletti, mégis valószerű lakomán az idilli tájban, a szabadban. Nem sokkal később Brueghel is világi mulatozásról festett képet. Jelenete annyira életszerű, hogy szinte halljuk a táncosok dobbantásait, kurjantását, mintha magunk is résztvevők lennénk.
Szürrealista mulatság
Edward Kieholz szürrealista képén már úgy nézünk körül, mint egy igazi turista. Barney kocsmájában a szellemszerű gipszfigurák, valamint a kellékek - üvegek és poharak - a művész nosztalgiáját fejezik ki az ismerős bár után. A gumiabroncsok, az órák, a hanyag ruhák a 20. század szorongással teli világában a szegényebb városi rétegek szórakozásáról is vallanak.
És ahogy Matisse látta
Talán Matisse volt az, aki nem a valóságtól elvonatkoztatva festette meg a felszabadult öröm képét, hanem a pihenés, szórakozás szellemét ábrázolta. A lágyan ívelt vonalak ritmusa az eszményi - az ellazító, mégis pezsdítő - pihenés hangulatát érzékelteti.
A meztelen igazság
A pihenés, akárcsak a munka, egyhangú is lehet, ha szervezetlen és céltalan. A sport, a meghatározott cél szolgálatába állított, szervezett erőkifejtés először a görögök test- és szépségkultuszában alakult ki, és vált rítussá.
A szobrászok számára a mozgásban lévő ruhátlan férfi atlétateste jelentette a legnagyobb művészi feladatot. Leghíresebb megformálása a Diszkoszvető; Müron i.e. 450 körül öntötte bronzba, de mi csak márványmásolatát ismerjük.
Egy mókás kép is született ebben a témában
A művészet számára nagyobb gondot okoz a gyors, robbanásszerű erőkifejtéssel járó szabadtéri sportok megjelenítése: a mozgást bálványozó futuristák ez irányú kísérletei nem bizonyultak sikeresnek. A legelbűvölőbben abszurd próbálkozás a mozgás és általánosságban a sport szellemének megragadására Rousseau 1908-as Labdajáték című képe. Bájosan önelégült, színes csíkos, bajuszos tigrisek egy majdnem gömbölyű labdát kergetnek az erdőben.
Az úgynevezett naiv művészet egyik legnagyobb vonzereje, hogy az ábrázolásnak nem szab gátat semmilyen objektív pontosságra törekvés.
Amikor egyesül a sport és a szórakozás
Nagyszerű nyári délután. A társaság kezd éppen szétszéledni a vasárnapi ebéd után, a desszert és a bor még ott látható az asztalon. Felszabadult, jóllakott barátok töltik együtt az idejüket: szinte halljuk a pletykákat, a tréfákat, a flörtölők zsongását.
Renoir az egyik legelső impresszionistaként kísérletezett a divizionista technikával, azaz a tiszta, intenzív színű festékfoltok egymás mellé helyezésével; nem alkalmazta a fekete színt, s az erőteljes körvonalakat is mellőzte. Egyre kevéssé érdekelték az optikai hatások, sokkal inkább a fény, és az üde, vibráló levegő érzékeny megjelenítése kötötte le.
Ez a festmény már későbbi felfogását előlegezi: az elméletekkel szemben a téma által kínált örömnek, az élet örömének adta át magát.
Kislexikon:
Barokk: a reneszánsz stílusát követő művészeti irányzat és stílus 1600-1750 között; bő díszítés, cikornyás vonalak, a formák gazdag változatossága jellemzi
Futurizmus: a XX. század elején Olaszországban keletkezett, a múlt egész örökségét elvető formabontó irányzat
Szürrealizmus: a XX. század húszas éveiben főleg Franciaországban elterjedt modern irodalmi és művészeti irányzat, amely főképp az álmok, látomások, a tudat alatti képzetek kifejezésére törekszik
Impresszionizmus: a XIX. század második felében Franciaországból kiinduló irányzat, amelyet a pillanatnyi benyomások és az egyéni hangulatok és érzések legapróbb árnyalatainak visszaadására való törekvés és a festői hatás keresése jellemez
