Az egyes országok egészen eltérő adottságokkal rendelkeznek: más az éghajlatuk, mások a kulturális szokásaik, igényeik, különböznek a természeti erőforrással való ellátottságban... stb. Ezek a különbségek képezik a nemzetgazdaságok közti csere alapját. Világpiacnak nevezzük a nemzetközi forgalomba kerülő áruk és szolgáltatások valamint a nemzetközi kereskedelem szereplőinek összességét. A külpiac fogalma alatt pedig csak valamely vállalat (vagy vállalatok) külföldi üzleti tevékenységét, kapcsolatait értjük. Az export a termékek és szolgáltatások külpiacon való értékesítését, míg az import kifejezés a külpiacokról történő vásárlást jelenti. A nemzetközi kereskedelemben két alapvető és egymással ellentétes gazdaságpolitikai felfogás érvényesül. Míg az egyik a korlátozásoktól mentes kereskedelmet, a javak szabad áramlását hirdeti, addig a másik az állami beavatkozás szükségességét hangoztatja.
Ez utóbbit protekcionista gazdaságpolitikának nevezzük, melynek fő célja, hogy az állam közbelépésével megvédje a hazai gazdaságot a külfölddel szemben.Az állami beavatkozás eszközei lehetnek akár vámok, akár mennyiségi korlátozások (kontingensek), de bármilyen egyéb, a termékek és szolgáltatások behozatalára vonatkozó jogszabályi előírások is. A protekcionista gazdaságpolitika számos előnyt jelent a hazai gazdaság számára: nagyobb keresletet, így magasabb szintű termelést, több munkahelyet és védelmet a fejlődésnek induló ágazatok számára. Hosszú távon azonban problémákat is okozhat, hiszen egy olyan szerkezet állandósul, erősödik meg az adott, védett iparágban, amely nem feltétlenül a leghatékonyabb, és ezen felül adott ország más termékek importjánál is akadályokba ütközhet.
A szabadkereskedelem a fentiekkel ellentétben a legversenyképesebb termék vagy szolgáltatás eljutását segíti a fogyasztóhoz, és nem ad lehetőséget arra, hogy kevésbé jól működő struktúrák szilárduljanak meg egy iparágban. E modell szerint a szabadkereskedelem révén létrejövő verseny teremt gazdasági jólétet az egyes országokban, hiszen a verseny segítségével minden gazdaság annak a terméknek az előállítására fog szakosodni, amely termelésében neki valamilyen előnye van a többiekkel szemben. Egy ország külgazdasági kapcsolatairól, a nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepéről a különböző nemzetközi mérlegek adnak kimutatást. A legegyszerűbb ezek közül a külkereskedelmi mérleg, amely csak a termékkivitelt és -behozatalt tartalmazza, míg a bonyolultabb szerkezetű mérlegek már az összes tőke és pénzmozgást is figyelembe veszik.
