Az elmúlt évben sokat olvashattunk Neumann Jánosról születésének 100. évfordulója alkalmából. E megemlékezésünkben pályája alakulását és családi hátterét mutatjuk be.
A kezdet
Neumann János 1903. december 28-án született Budapesten. Anyja, Kann Margit három gyermeknek adott életet, közülük János volt a legidősebb. Egyik öccse orvos, másik jogász lett. Apja magánbankok résztulajdonosa volt, így gyermekei számára az anyagi jólét révén a szellemi hátteret is biztosította. 1913-ban Ferenc József magyar király nemesi rangot adott a családnak, így felvehették a Margittai előnevet. Később Amerikában a John von Neumann nevet használta, de barátai Johnnynak vagy Jancsinak hívták.
Már egész kisgyermekként rendkívüli nyelvtehetségnek számított és kivételesen jó emlékező tehetsége volt. Hat éves korában már folyékonyan tudott ógörögül, apja e nyelven viccelődött vele. Tudott latinul, anyanyelvi szinten beszélt németül, és több ismerőse szerint németül is gondolkodott. Angolul úgy beszélt, hogy rendkívül gyorsan fordította a németül megfogalmazott gondolatait angolra. Más nyelven gondolkodása főleg írásaiban figyelhető meg, ahol kissé körülményesebb, és sejthető a háttérben húzódó összetettebb gondolkodás.
Az amerikai angolnak tökéletes ura volt, remekül megértette az amerikai gondolkodást és életstílust, de kiejtésében a 'th' és az 'r' hangok problémát jelentettek, élete végéig jól érezhető magyar akcentusa volt, de szándékosan is megőrzött néhány kiejtési hibát. Ha bizonyos szavakat mégis helyesen mondott ki, azokat egyből javította: a hibásra. Ilyen volt például az 'integer' szó. Kedvtelésből történészként is mély ismeretekre tett szert, főként a bizánci kultúra érdekelte, óriási enciklopédikus tudása volt, e terület elismert szakértője lett.
1911-től a budapesti Evangélikus Gimnázium tanulója volt, 1921-ben érettségizett. Ez az iskola volt ez időben az ország egyik legjobb középiskolája. Magas színvonalú képzést kapott történelemből, jogtudományból és közgazdaságtanból is. Az 1917/18-as tanévben elnyerte az V. osztály legjobb matematikusa címét, 1920-ban pedig az ország legjobb matematikus-diákja kitüntetést. Tanárait is lenyűgözte, apját Rátz László matematika tanár rávette, hogy gyermekét iskolán kívül is taníttassa, amit Fekete Mihály műszaki egyetemi matematikus el is vállalt. Még az érettségi előtt, 18 évesen, tanárával közösen publikáltak.
Neumann ugyan jó tanuló volt, de nem kitűnő, például ábrázoló geometriából, énekből, írásból és testnevelésből is B minősítést kapott, de egyéb jegyei többnyire A minősítésűek voltak. Magatartásból is inkább B, mint A minősítés szerepelt a bizonyítványában. (Ezidőtájt az A felelt meg a kiváló, a B a jó minősítésnek.) 1921. szeptemberétől beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem bölcsészkarára, ahol fő tárgya a matematika, melléktárgyai a fizika és a kémia voltak. Mivel a matematika és a technika is érdekelte, párhuzamosan két egyetemet végzett: 1921 és 1923 közötti éveket Berlinben töltötte. Itt a vegyész Fritz Haber szellemi hatása alá került.
Berlinből Zürichbe utazott, ahol a Szövetségi Műszaki Főiskolán folytatta tanulmányait. Itt találkozott a matematikussal, Hermann Weyl-lel, aki később Princetonban kollégája lett a Felsőfokú Tanulmányok Intézetében (Institute for Advanced Studies: IAS), aminek egyik alapító tagjává vált. 1925-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett, 1926. március 12-én - 22 éves korában - a Budapesti Tudományegyetemen summa cum laude doktorált matematikából. 1926. októberében szerezte meg a vegyészmérnöki diplomáját. Ezután Göttingenbe, a német matematika fellegvárába ment, ahol David Hilberttel dolgozott együtt. Itt tartotta meg első előadását 1926. december 7-én a társasjátékok elméletéről.
Oktató és kutató
Oktatói pályafutásának első állomásán 1927. áprilisában tanítási engedélyt kért a berlini Friedrich Wilhelm Egyetemen, és december 13-án elfoglalhatta helyét az egyetem tanárai között a matematika tanszék magántanáraként. Három évig oktatott Berlinben, ezalatt halmazelméleti, algebrai és kvantummechanikai tárgyú dolgozatai révén világszerte ismertté vált. 1929-ben Hamburgban töltött egy évet, majd1930-ban meghívást kapott a Princeton Egyetemre, hogy ott töltsön egy évet vendégelőadóként. 1931-től fél évet Amerikában, fél évet Európában oktatott. 1933-ban Hitler hatalomra kerülése után költözött át véglegesen Amerikába, és lett a Felsőfokú Tanulmányok Intézetének egyik alapító professzora.
Az ember
A 30-as éveiben járó Neumann már világhírű volt. "A matematikusok azt bizonyítják be, amit bizonyítani tudnak, Neumann pedig azt, amit akar" - viccelődtek akkoriban.
Neumann az ellentéte volt az elefántcsont-toronyba zárkózó tudósnak. Amerikai barátai Johnnynak nevezték, kedélyes, társasági ember volt, szerette a jó vicceket, híres volt arról, hogy teszi a szépet a nőknek, és igen féktelenül vezeti az autóját. Kényelmes princetowni otthonában gyakorta rendeztek összejöveteleket.
1930-ban kötött házasságot Kövesi Mariettával, 1935-ben született meg leányuk, Marina, aki később több amerikai elnök tanácsadója is volt. Felesége a Pittsburgi Egyetem közgazdaságtani professzora lett. 1937-ben, amikor kapcsolatuk megromlott, elváltak. Neumann még ez évben megkapta az amerikai állampolgárságot is. 1938-ban utazott utoljára haza Magyarországra, hogy feleségül vegye Dán Klárát, aki később a Los Alamos-i Tudományos Laboratóriumban programozó lett, és az 50-es években igen sok bonyolult probléma megoldásában működött közre, a tervezésben és a kódolásban is.
Neumann figyelemre méltó képessége volt, hogy meglepően gyorsan nagyon bonyolult számításokat volt képes fejben elvégezni. Ez igen látványos volt elméleti fizikai munkássága során akkor, ha durva becsléseket kellett adni, mivel számtalan fizikai állandót tudott fejből, és gyorsan, néha megdöbbentően pontos eredménnyel szolgált. Emiatt igen tisztelték és csodálták. Princetonban szobája bárki számára nyitva állt, mindenkit szívesen fogadott és segített problémája megoldásában. Egy új problémáról szinte pillanatok alatt megmutatta, hogy mit lehet bizonyítani, vagy milyen pontokra kell figyelni majd a bizonyítás folyamán. Könnyedén el tudta dönteni egy bizonyítás helyességét, vagy képes volt ellenpéldát gyártani annak megdöntésére.
A fotografikus memóriája és kitűnő humorérzéke tette a társaság lelkévé is, minden történetre emlékezett, és remekül elő is tudta adni őket, hallgatósága főleg a hosszabb történeteket lélegzetvisszafojtva élvezte és feszült figyelemmel várta a csattanót. Ismerve ezen anekdotázó szokását, barátai látogatásukkor ajándékképpen új történetekkel kedveskedtek neki. Ezeket szívesen szőtte bele előadásaiba is. Noha Princetonban félistenként tisztelték, gondosan ügyelt arra, hogy senki se féljen felkeresni őt problémáival.
Mókázó kedvére jellemző, hogy alaposan megfigyelte az embereket és kiválóan tudta őket utánozni. Meleg, emberséges személyiség volt, ily módon kiváló tanáregyéniséggé vált. Jó pár matematikus és fizikus személyes beszélgetéseik során többet tanult tőle, mint addig tanulmányai folyamán. Matematikus voltát kutyája neve is tükrözte: az ebet Inverznek hívták.
A tudós politikus
Az 1937-ben publikált közgazdasági dolgozata a modern növekedéselmélet alapköve. Amikor kitört a második világháború, gondolatait az iparosodott hadviselés matematikai problémáinak szentelte. A Manhattan Projekt keretében részt vett a második atombomba megépítésében.
A háború után Neumann tanácsadói megbízásokat vállalt, de emellett egyre inkább belefolyt a honvédelmi ügyekbe. A hidrogénbomba kifejlesztésének híveként úgy tekintett magára, hogy "erőszakosan kommunistaellenes, és sokkal militaristább, mint a legtöbben". Neumann azonban nem volt meggondolatlan militarista, hitt abban, hogy a világ egyetlen lehetősége a mindent elpusztító konfliktus elkerülésére a világkormány, viszont nem látván semmi lehetőséget ennek elérésére, meg volt győződve arról, hogy választott hazáját a lehető legerősebb fegyverzettel kell megvédeni.
A gondolkodása a századra oly jellemző hitet képviselte: hitet abban, hogy a szellemiség ereje képes alakítani a fizikai világot. Kései éveiben az önmagukat ismétlő automatizmusok mögött lévő elvet kutatta, és hogy miképpen lehet előre jelezni és - végül - szabályozni az időjárást. Idejekorán felismerte, hogy a széndioxid kibocsátás globális felmelegedést okoz. 1949-től egyre több kapcsolata lett az atomenergia bizottsággal. 1955 augusztusában bal vállában súlyos fájdalmak léptek fel. A műtét csontrákot állapított meg, amely később a gerincét is megtámadta.
Barátja, Wigner Jenő fizikus azt írta róla később:
"Amikor Neumann rájött, hogy gyógyíthatatlan beteg, a logikája alapján rá kellett jönnie arra is, hogy megszűnik létezni, vagyis megszűnnek a gondolatai... Szívszorongató volt látni a csalódottságát, mikor már nem volt több remény a sorssal vívott küzdelmében, amely elkerülhetetlennek, mégis elfogadhatatlannak tűnt számára."
1956. januárjától csak tolókocsival volt képes közlekedni, de munkáját tovább folytatta. Áprilisban be kellett feküdnie a kórházba, ahol még egy ideig próbált utolsó könyvén dolgozni, de a betegség véglegesen felülkerekedett rajta. 1957. február 8-án halt meg.
- A cikkhez kapcsolódó prezentáció letöltése.
Neumann János életrajzát a Sulinet különböző rovatai saját szemszögükből dolgozták fel. Érdemes betekinteni a matematika és a kémia rovat cikkébe is!
