Első megközelítésre meglepőnek látszik, hogy az ókor fürdő- és úszáskultúrájáról sokkal többet tudunk, mint sejtetnénk. De nem meglepő a dolog, hiszen az ókorban ennek a kultúrának nagy jelentőséget tulajdonítottak, ami azonban a középkorra sajnálatos módon elsikkadt.
Kik és miért úsztak az ókori Kelet államaiban?
Egyiptomi úszók
Már Harappa és Mohendzso-Daro i.e. 3. évezredből ránk maradt emlékei is ezt támasztják alá. A régészek rituális fürdő és úszómedencét tártak fel, pecséthengereken úszó istenalak-ábrázolásokat találtak, s Manu i.e. I. sz-ból való törvényei is a harcosoknak (ksatrijáknak) előírták az úszás és víziküzdelmek elsajátításának kötelezettségét.
Kínában már az i.e. 3. sz-ban a császári flottában szolgálóknak kötelezővé tették az úszókiképzést, majd nem sokkal ezt követően a japánok is átvették. (Az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetében nem volt alapfeltétel az úszni tudás a matrózok számára. Többek között ezért is haltak meg oly sokan egy-egy csata alkalmával.) Mind Kínában, mind Japánban rendszeresek voltak az úszóversenyek.
Az ókori Egyiptomban az úszás nem csak a katonák kiváltsága volt. A nők és gyermekek a gyakori rituális fürdőzéseknek köszönhetően igen korán megtanultak úszni, s ezt számos ábrázolás is alátámasztja, melyeken többféle úszásnem jelei is felfedezhetők. (A nők a fiatalság és szépség fenntartásának eszközeként is alkalmazták az úszást.)
Az asszírok harci kiképzésének is szerves részét képezte az úszásoktatás, miként Izrael fiataljai is kötelezően részesültek az úszás tudományában, de az ókor legkiválóbb úszói mégiscsak a föníciaiak voltak. Hérodotosz ezt írja róluk: "a föniciaiak voltak az elsők, akikről mint jó úszókról lehet megemlékezni".
Asszírok úszva menekülnek az ellenség elől
A görögök és a víz
Egy görög fejesugró
Bár az olimpiai számok között ekkor még nem szerepelt az úszás, de a gyermekek alapképzéséhez hozzátartozott. Spártában Lükurgosz szigorú rendeletet hozott, melyben előírta, hogy nyáron és télen egyaránt meg kell mártózni az Eurótasz folyóban. Szolón pedig egyenesen kötelezővé tette minden diák számára az írás és az úszás jártasságának elsajátítását. Bár a két legfontosabb testedzés a futás és a birkózás maradt, de az úszást is rendszeresen gyakorolták.
Ennek meg is volt az eredménye, hisz számos háborús hőstett kötődik az úszáshoz, pl. a szalamiszi csatában sok görög azért menekült meg, mert tudott úszni, ellentétben a perzsákkal, akik azért fulladtak meg, mert nem voltak járatosak a vízfelszínen való mozgásban. (A perzsák a tüzet és a vizet szakrális elemnek tartották, így nem tehették azzal tisztátalanná, hogy úsznak benne.) Persze, nem minden görög tudott úszni, így többek között Nagy Sándor sem, aki ezt nagyon is fájlalta a granikoszi ütközet során (i.e. 334).
Az úszás a filozófusok (pl. Platón, Arisztotelész), a tudósok (Hippokratész, Arkhimédész) és a költők (pl. Homérosz, Dionüsziosz) számára egyaránt az illő cselekedetek közé soroltatott. Egyes poliszokban Poszeidón tiszteletére évente rendeztek vízi játékokat. A legjobb görög úszók a délosziak voltak, a műúszásban pedig a makedón hajadonok vitték a legtöbbre.
Nagy megbecsültségnek örvendtek a búvárúszók, akiket nemcsak csodálatos teljesítmények miatt csodáltak, hanem amiatt is szerfelett tisztelték őket, mert számos ellenséges hajó kötelét vágták el, megmentve a poliszokat a perzsa támadástól.
Róma kiválóságai
Egy római therma belülről.
Az etruszkok az egyik legüdítőbb testmozgásnak az úszást tartották. Kedvenc szórakozásuk volt az is, hogy magas sziklákról ugrottak fejest a tengerbe. A hagyomány szerint a reménytelen szerelmesek is így fojtották vízbe bánatukat. Az etruszkoktól a rómaiak is eltanulták az úszás tudományát, s gyakran rendeztek versenyeket is. E nem hivatalos vetélkedőkön a gyorsaságot, illetve a kitartást tesztelték.
Erre a római írók műveikkel is sarkallták a rómaiakat, hisz számos hőstett kapcsolódik az úszáshoz (pl. Horatius Cocles, Cloelia története). Caius Marius római consul az életét köszönhette az úszásnak, mert így menekült meg Sulla fejvadászai elől, s i.e. 48-ban Alexandria partjainál Julius Caesar is vízi jártasságának köszönhette életét.Róma jeles személyiségei közül nagyon sokan (pl. Cicero, Livius) szinte napi rendszerességgel úsztak.
Nero anyja, Agrippina száműzetése idején olyan jól megtanult úszni, hogy szivacs- és gyöngyhalászattal kereste meg az fenntartásához szükséges jövedelmet. Később is hasznát vette ezen ismeretének. Amikor saját fia úgy akarta megölni, hogy színlelt hajótörést rendeztetett, akkor Agrippina vízbe ugrott, s kiúszott a partra. (Igaz, pár nappal később Nero brutálisan megölette édesanyját.)
A rómaiak azonban biztosították a rendszeres úszás feltételeit, s nagy méretű fürdőket, thermákat építettek, melyek sport- és szórakoztatási centrumokként működtek. Gyakran ingyenesen lehetett őket használni, s számuk és méretük a császárok hatalmával egyenes arányban nőtt (pl. Caracalla, Diocletinaus fürdői) - számuk idővel elérte a 867-et.
A fürdő építtetője | Az építés ideje | Az épület méretei (m) | A medence méretei (m) |
Agrippa | 19 | 142 X 99 | 32 X 22 |
Nero | 64 | 200 X 170 | 38 X 26 |
Titus | 80 | 200 X 170 | 70 X 40 |
Caracalla | 216 | 218 X 112 | 55 X 20 |
Diocletianus | 305 | 270 X 160 | 100 X 50 |
Constantinus | 324 | 242 X 157 | 30 X 25 |
(Forrás: Bakó Jenő: Az úszás története, 44.o.)
Naumachia: tengeri csata az amphiteatrumban.
Az úszás Rómában nemcsak testedzés volt, nemcsak egészségügyi és katonai célokat szolgált, hanem szerves része volt a szórakoztatásnak is. Az amphiteatrumokat (pl. Colosseumot) vízzel töltötték fel, s naumachiákat (csatákat) és vízirevüket rendeztek. Ez utóbbin leginkább a műúszáshoz hasonlatos előadásokat tartottak, melyeken ruhátlan hölgyek mutattak be geometriai alakzatokat, csillagzatokat stb. A rómaiak már szinte minden úszásnemet ismertek, igaz még nem teljesen mai formájukban alkalmazták ezeket.
Keresztények és barbárok a középkor hajnalán
A Római birodalom összeomlásával az úszás tudománya és a fürdőkultúra is hanyatlásnak indult. A keresztények azért ellenezték, mert a testi élvezetek közé sorolták az úszást, s így a pogány erkölcsök gyakorlásaként értelmezték. A fürdők látogatásától is óvták híveiket, mert azokat a feslettség melegágyainak tartották.
A germánokat és más barbár népeket vizsgálva már Julius Caesar is hangsúlyozta, hogy mind a férfiak, mind a nők kiváló úszók, s ezt a jártasságukat a harcok folyamán is sikeresen alkalmazzák a rómaiakkal szemben. Mitológiájukban is helye van az úszásnak, egyes beavatási szertartásoknál is elvárásként támasztották.
A középkori Európában azonban fokozatosan tért veszített az úszás tudománya, illetve már nem tartották olyan fontosnak, mint a korábbi századokban. Leginkább a nők rekesztődtek ki a testgyakorlásnak e nemes formájából.
Forrás
- Bakó Jenő: Az úszás története. Sport, Bp. 1986
- Kun László: Egyetemes testnevelés- és sporttörténet. Sport, Bp. 1978
- http://www.vroma.org/~bmcmanus/presentation/donovan2.html
