Önzés mindenek felett

Ridley eredendően azt a tudományos álláspontot kívánta kritikai vizsgálatnak alávetni, miként jelentkezik a társadalomban az egyes egyén életét befolyásoló morál, kutakodásai során azonban arra a meglepő következtetésre jutott, hogy az erény valójában nem tisztán társadalmi megalapozottságú. Az indokláshoz a Richard Dawkins-féle önző gén elméletből indult ki, melynek központi gondolata szerint „…az egyedek nem csoportjuk, családjuk, de még csak nem is önmaguk javára tevékenykednek következetesen. Az egyedek következetesen génjeik javát tartják szem előtt, mivel mindannyian okvetlenül olyan felmenőktől származnak, akik ugyanezt tették.” (Ridley, 29.) A genetikai szinten megnyilvánuló önzés átjárja a növény- és állatvilágot, ám meglátása szerint az effajta egoizmustól az ember sem mentesülhet. A gének önzése – miként ezt számos szemléletes példával illusztrálja a szerző – adott esetben az egyedek / egyének önfeláldozását is megköveteli, mert valódi „feladatuk”, hogy „tetteikkel növeljék génjeik vagy azok másolatai továbbélésének és replikációjának esélyeit”.

A determinizmus csapdája?

A szerző rendkívül szerteágazó ismeretei is garanciát szolgáltatnak arra, hogy nem esik a mechanikus jellegű biológiai determinizmus csapdájába, és a különböző evolúcióelméletekből, illetve antropológia vizsgálatokból újabb, mélyebb következtetéseket von le. Természetszerűleg adódik ugyanis a kérdés, hogy az önzés univerzális jellege mellett hogyan lehetséges, hogy mind az állatvilágban, mind az emberi társulásokban rendre megfigyelhető az együttműködés, sőt több esetben (akár az önfeláldozásig terjedő) önzetlenség is. (49.)

A választ játék-elméleti megfontolások felől közelítve fejti ki, utalva arra, hogy az ember is társas lény, és ahhoz, hogy életét a legoptimálisabb körülmények között élje le, rászorul mások, a környezete munkájára, támogatására, ahogy a környezete is az övére, vagyis az evolúció támasztotta kihívásoknak a munkamegosztás (a „specialisták közti szinergia” (52.)) révén képesek az egyes emberi társulások felülkerekedni. Ez a fajta munkamegosztás figyelhető meg a szerző szerint az emberi test esetében, a gazdasági élet egészében is. Mindezt úgy, hogy az életet nem zérusösszegű játszmaként (vannak győztesek és vesztesek), hanem olyan önérdekek vezérelte játszmaként, amelyben akár mindenki nyerhet (reciprocitás, viszonosság elve) – így oldva fel az önzésalapú társadalmi lét paradoxonját. Ez tartja fenn a házasságokat, a baráti kötelékeket, a társadalmi szolidaritást.

Racionalitás, érzelmek árja – egy új társadalomkép lehetősége

Az etikatörténet egyik alapvető kérdése, nevezetesen, hogy morális döntéseinket racionálisan avagy érzelmi alapon hozzuk-e meg, Ridley új erényfelfogásában is kardinális szerephez jut. Úgy véli, az érzelmek az általános nézőponttól eltérően döntő befolyással vannak (morális) cselekedeteinkre, s leginkább a kultúra, illetve a konformizmus (tekintély) formájában érvényesítik hatásukat. A szerző mindezt a műre általában is jellemző rendkívül gazdag és érdekes szemléltetőanyag kíséretében fejti ki.

A szerző arra is számos példát hoz fel, hogy az ember – szemben az csoportközi munkamegosztást nem ismerő állatokkal – miként képes összhangba hozni a csoportszelekcióból származó előnyöket az egyéni érdekek diktálta követelményekkel, elvárásokkal. Ezen összhang sajátos formái a magán- és közösségi (de nem állami) tulajdon, a háború és a kereskedelem is, és ennek esik áldozatul az idők folyamán folyamatosan kizsákmányolt természet (vö. közlegelők tragédiájának feloldási kísérletei). Bizalom nélkül azonban egyetlen közösség sem élhetné túl a természeti és társadalmi kihívásokat, és az egyetemes önzés keretei között ezt csakis a javak optimális cseréjével tartja a kötet szerzője megoldhatónak. Ennek viszont igen nagy a tétje, mert a bizalom az erényesség végső alapja is egyben.

Ezen viszonyok elemzése során Ridley egy olyan új erényfelfogás és történetszemlélet lehetőségét vetíti előre, amely az önzésben rejlő előnyöket és hátrányokat kihasználva egy élhetőbb társadalom kialakítására ösztönöz. „A társadalmi rend gyökere a mi elménkben rejlik, ahol azok az ösztönös adottságaink lakoznak, melyek révén, ha nem is tökéletesen harmonikus és erényes, de a jelenleginél jobb társadalmat alkothatunk.” (253.)

Ha a tökéletesebb társadalom megteremtése még nincs is karnyújtásnyira, a szembenézéshez, önmagunk megismeréséhez mindenképpen közelebb visz, ezért is ajánljuk a kötetet (a szerző más, ugyancsak izgalmas munkáival egyetemben) a moralitás vizsgálatának, a helyes életvezetés elkötelezett olvasóinak a figyelmébe.

Az erény eredete – Az emberi ösztönök és a társadalmi együttműködés

Szerző: Matt Ridley
Kiadó: Akadémiai kiadó
Ár: 3700 Ft
Oldalszám: 282
Megjelenés ideje: 2011
Nyelv: Magyar
ISBN: 9789630590716

További érdekes oldalak: 

• Matt Ridley: A józan optimista, Akadémiai K. 2012

Farkas Zoltán cikke