A környezeti nevelés főszereplői a diákok: ők azok, akiknek el kell sajátítaniuk a környezetvédelemmel és a természeti kincsek megóvásával kapcsolatos legfontosabb ismereteket. A diákok azok, akik a későbbiekben felelősséggel tartoznak az őket körülvevő környezet állapotáért, az erdők és vizek tisztaságáért, és ugyancsak a fiatalabb generáció az, amelynek képesnek kell lennie arra, hogy saját utódainak is átörökítse a megtanultakat.

A jövő év tavaszáig azonban nemcsak a fiataloknak kell új ismereteket magukévá tenniük - a pedagógusok és más, gyermekekkel foglalkozó szakemberek számára is kihívást jelent a környezetei nevelés iskolai keretek közötti megszervezése és kivitelezése. Bár számos intézményben már ma is foglalkoznak a diákok ez irányú oktatásával - tanórán vagy tanórán kívüli elfoglaltságok során -, még mindig vannak olyan intézmények, ahol a környezetvédelem és a természetvédelem tanítása háttérbe szorul.

Azoknak az intézményeknek, amelyekben egyelőre gyerekcipőben jár a környezeti nevelés, számos segítség létezik: a pedagógusok továbbképzések és kiadványok révén sajátíthatják el a későbbiekben továbbadandó információkat és azokat a módszereket, melyekkel képesek lesznek a megszerzett tudást hatékonyan oktatni.

Az Országos Közoktatási Intézet 2003 tavaszán a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium megbízásából kutatást végzett a magyarországi általános és középiskolák környezeti nevelési tevékenységéről. A kutatás helyzetértékelést ad a jelenlegi hazai környezeti nevelési gyakorlatról, megmutatja a legfontosabb problématerületeket, és a javaslatokat fogalmaz meg a legsürgetőbb fejlesztési irányokra.

Bár a Nemzeti Alaptanterv közös követelményként jelöli meg a környezeti nevelést, az iskoláknak lehetőségük van azt önálló tárgy vagy modultárgy keretében is oktatni. Az interjú során azt is vizsgálták a szakemberek, hogy hány iskolában jelenik meg a környezeti nevelés integráltan, illetve külön órakeretben. Az eredmények tanúsága szerint az iskolák 85%-ban integráltan oktatják a környezeti nevelést, és mindössze 4%-ra jellemző az, hogy inkább külön órakeretben oktatják, a maradék 11%-ban egyformán oktatják integráltan és külön órakeretben is.

A kutatás eredményei szerint tehát a környezettudatos magatartás kialakítása többféle formában is megvalósítható. Ahhoz, hogy az adott intézmény saját pedagógiai programjába illeszkedő környezeti nevelési stratégiát tudjon kidolgozni, szükség van arra, hogy a tervezés és kivitelezés során a pedagógusok közös munkájuk során az adott iskola belső környezeti, tárgyi feltételeit is szem előtt tartsák, és figyelembe vegyék az összes - tanórai és tanórán kívüli - lehetőséget.

Ezen túl a megfelelő környezeti nevelési program kidolgozásának az is elengedhetetlen feltétele, hogy a diákokat is bevonjuk a szervezői munkába, hiszen csak az ő segítségükkel tudunk olyan módszereket kidolgozni, melyek a későbbiek - a megvalósítás - során hatékonynak bizonyulhatnak.