1888 előtt nem volt egyöntetű postatisztképzés. A postatisztnek csak véglegesítése előtt kellett vizsgát tennie postakezelésből, pénztári és számviteli szolgálatból a postaigazgatóságokon. A vizsgára oktatás nélkül, magánúton kellett felkészülnie, amit az is nehezített, hogy nem volt magyarnyelvű szakirodalom. 1888-ban indult az első egységes posta- és távirdatisztképző tanfolyam. A tanfolyamon számos szakmai tantárgy mellett - mint például a távirdaügy története, vagy a posta, távirda és postatakarék statisztika, - francia, német, és horvát (!) nyelven tanultak a nebulók, és tanultak természettant, vegytant is. A tanfolyam hallgatói kétféle besorolást kaphattak. "Nyilvános rendes" hallgatók voltak azok, akik a tanfolyamra önként iratkoztak be, és az előadásokat az egész tanéven át rendszeresen látogatták. "Nyilvános rendkívüli" hallgatók pedig azok voltak, akik már tényleges posta- és távirdaszolgálatban álltak, s csak ismereteik gyarapítására, vizsga nélkül, egyeztetés szerinti tárgyakat kívántak hallgatni. "Nyilvános rendes" hallgató csak az lehetett, aki: jogi- vagy műegyetemet, illetve ezzel egyenrangú katonai akadémiát, főgimnáziumot vagy főreáltanodát végzett, legalább 18. életévét betöltötte, magyarállampolgár, a magyar nyelvet szóban és írásban tökéletesen tudta, feddhetetlen előéletű volt, posta- és távirdaszolgálatra testileg alkalmas volt, amit orvosi bizonyítvánnyal igazolt.
Postatisztek anno