Propaganda és pénz
Farkas Zoltán
2007/12/07 11:25
1113 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Gondoltad volna, hogy a legolcsóbb propagandaeszközök egyikét a rómaiak találták fel?! Olyan olcsó, hogy noha sok pénz kell hozzá, mégsem kerül egyetlen fillérbe, pontosabban as-ba sem. Szerinted lehetetlen? Győződj meg erről az egyszerű fortélyról!

A pénzkibocsátás, pénzverés császári hatáskörbe tartozó monopóliumként a Római Birodalom területén azonos típusú érmék forgalmát eredményezte. Mivel a római pénz vásárlóértéke elméletileg a benne foglalt fém értékétől függött, a kibocsátott érmék visszavonására, érvényességük lejártára soha nem került sor. Ugyanakkor az érmék felirata alapján, melyen a császár éppen érvényben lévő titulusát tüntették fel, a veretés pontos időpontja évre (néha még kisebb időegységre is) meghatározható. Az előlapon általában – bizonyos kivételektől eltekintve – a pénz veretését elrendelő császár balra vagy jobbra néző, meglehetősen élethű, életkorának változásait is követő profilját láthatjuk, a hátlap ábrázolás kiválasztása viszont látszólag esetleges. A történelmi eseményekkel összevetve azonban gyakran tudatos, az embereket befolyásolni akaró képi megfogalmazást vagy megszemélyesítést fedezhetünk fel. Marcus Aurelius érme

Mivel a kibocsátott pénz elméletileg a (katonaság zsoldja révén) legtávolabbi településekre is eljutott, a lakosság gyakran csak az éremképek változásaiból tudhatott meg egy-egy eseményt, olykor még a császár személyének változását is. Természetesen a hátlapi ábrázolások nem a tények pontos rögzítésére voltak alkalmasak, csak az események tendenciáira (pl. háborús veszély, területszerzés, békekötés reménye) vagy a császár szándékára (az általános béke és jólét biztosítása, ingyen gabonaosztás stb.) hívhatták fel a figyelmet.

Aquincum vonatkozásában is figyelemre méltó az a hátlapi ábrázolás, mely Marcus Aurelius és Lucius Verus társcsászárok Kr. u. 161-ben bekövetkezett megegyezését örökítette meg, s a császárok által kibocsátott érmék több sorozatán is megjelenik az egymásnak kezet nyújtó két alak. A propagandisztikus célt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ugyanez a jelenet, kibővítve, megtalálható egy aquincumi műhelyből előkerült lepénysütő mintán is.

A későrómai korra – bár a pénzverés szervezése az újabb, egy-egy területet hivatalosan ellátó verdék megindításával megváltozott – a hátlapi ábrázolások nagyon leegyszerűsödtek, időben csak egy-egy típusra korlátozódtak, s ezek propaganda értéke a megszokottá válásuk arányában csökkent

Forrás

  • Karin Kob projektvez. - Aqiuncumi Múzeum Budapest /Zsidi Paula/ - Römerstadt
  • Augusta Raurica /Alex R. Furger/: Aquincum / Augusta Rauica [Élet a Római Birodalom két városában] Kísérőkönyv. Kiadó: Schwabe & Co. Rt. Basel, 1997

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten