1. A magyar nyelvű irodalom első klasszikusa

- méltó kortársa Shakespeare-nek és Cervantes-nek, azonban helyzete - velük szemben - meglehetősen hátrányos, életében egyetlen versét sem látta nyomtatásban
- vívódó alkat - egyéniségében, csakúgy mint költészetében, a középkor és a reneszánsz embere él együtt
- humanista műveltségű költő: poeta doctus (kilenc nyelven beszél; tudatos költő; személyes hang; nagy műveltség - jól ismeri és fordítja az újlatin műveket)

2. Szertelen, zabolátlan természet: hányatott életút

a. 1554. Zólyom várában született
- édesapja, B. János zólyomi várkapitány
- kiváló neveltetés: Bornemisza Péter a tanítója
b. 1569. apját felségsértés vádjával elfogják
- elkobozzák a család vagyonát, B.J.-t börtönbe zárják
- a család Lengyelországba menekül, az apa utánuk szökik
- tisztázzák magukat a Habsburgok előtt, de többé nem élvezhetik azok bizalmát
- apja Habsburg-hűségét bizonyítandó, B.B. az Erdély ellen induló sereg katonája lett
c. 1575. Gyulafehérváron Báthory István, erdélyi fejedelem fogságába kerül
- Báthory fiaként kezeli
- Krakkóba mennek, mert Báthory lett a lengyel király
d. 1577. hazatér Magyarországra
- édesapja már halott
- gyámja, Balassi András (nógrádi főispán) kiforgatja maradék vagyonából
- élete mélypontja: lócsiszár lett
e. 1579. Egerben hadnagy - 50 katona parancsnoka
- összeférhetetlenség miatt küldik el
Érsekújvár - 100 katona hadnagya
- a kapitány kiutasítja, mert felesége beleszeretett
f. 1578. Júlia-szerelem kezdete
- Losonczy Anna máshoz megy feleségül
- 1584. elveszi unokatestvérét, Dobó Krisztinát
- vérfertőzés vádjával érvényteleníti a pápa házasságukat
- felségsértéssel vádolják, mert elfoglalja a Habsburg kézen lévő sárospataki várat,
mondván, D.K. hozománya
- 1587. L. A. özvegy lett, de kérőjéről, B.B.-ről - rossz híre miatt - hallani sem akar
g.1589. Lengyelország (Dembro vára)
- Wesselényi Ferenc vendége
- Célia-szerelem
h. 1591. hazatér Magyarországra - részt vesz a 15 éves háborúban
i. 1594. Esztergom
- régi hírnevét indul visszaszerezni
- térdlövést kap - belehal sérülésébe

3. Költészete:

- "Szárnyalt, mint a sas a többi apró madarak előtt." (Rimay János)
- versei szövegversek (dallam nélkül is szavalhatók, de gyakran még ad nótajelzést)
- költészetének tematikája:
a. világi téma - szerelmes és vitézi versek
b. vallásos téma - istenes versek

a./1. Balassi szerelmes versei

Múzsái:
- Ungnád Kristófné Losonczy Anna (Anna- és Júlia-versek)
- Dobó Krisztina
- Wesselényi Ferencné Szárkándy Anna (Célia-versek)
- Fulvia (?)

Gyökerei:
- lovagi költészet (trubadúrlíra) - a nő eszményítése, udvariasság, távolságtartás
- virágénekek (virágmetaforák)
- középkori himnuszok - pátosz, emelkedettség, rajongás
- Petrarca hatása (petrarkizmus) - a női test szépsége - finom, bujtatott erotika

Balassa-kódex:
- az első megszerkesztett magyar versgyűjtemény
- keletkezése:
A. Gerézdi Rabán szerint B.B. ismerte Dante Isteni színjátékát, és annak hatására 100 versből álló gyűjteményt tervezett. Ebből 33 ún. Anna-verset (L. A. házassága előtti időszak), 33 ún. Júlia-verset (L.A. özvegysége) és vallásos költeményt kellett volna tartalmaznia a kötetnek, élükön a Szentháromság-himnusszal.
B. Varjas Béla és a legújabb kutatások szerint azonban a megírt és ciklusba rendezett 66 vers (Nagyciklus) zárt egészet alkot. (Kisciklusként a különálló Célia-verseket emlegetik)
- számmisztika (33, 66)
- Balassi-strófa (3 sor; 6,6,7 szótag; aab,ccb,ddb rímképlet)

Versek:
- Hogy Júliára talála, így köszöne neki
- Kiben az kesergő Céliáról ír
- Fulviáról

a./2. Balassi vitézi versei

In laudem confiniorum (A végek dícsérete - Egy katonaének)

Helye: Nagyciklus - 61.vers
Keletkezési dátuma: 1589.
Műfaji előzménye: Cantio de militibus pulchra (Szép ének a katonáról) - névtelen katonaének
Műfaja: óda
Téma: a végvári vitézek életének bemutatása
Szerkezete: arányos, hárompillérű kompozíció (1., 5. és 9. verszakok alkotják a pilléreket), akár egy reneszánsz épület
1. versszak: KÉRDÉS - a természet derűs képei
2.-4. versszak: a vitézi élet örömei, vitézi erények (verbális stílus)
5. versszak: FELELET - az emberség és vitézség példái, erkölcsi eszmény
6.-8. versszak: a hősi halál képei (metaforasor)
9. versszak: LEZÁRÁS - áldás, dicséret, szerencsekívánat
- kontrasztos szerkesztés
Ábrázolásmódja: realista
Versforma: hangsúlyos, magyaros verselés (Balassi-strófa)

b./1. Balassi Bálint istenes versei

- Ady előtt ő a magyar irodalom legnagyobb vallásos költője
- A középkorban mások előtt vallották meg hitüket az emberek, azonban - lévén a reformáció korának embere - ő már közvetlen, személyes kapcsolatban áll Istennel
- A bajok, személyes válságok idején fordul Isten felé, bár pályájának szinte valamennyi szakaszában írt istenes verseket
- Költészetének legeredetibb része ez
- Vallásos magatartásában is jellegzetes, újszerű: könyörög, fohászkodik, bűnbánóan szól; máskor vitázik, perlekedik, alkudozik Istennel

Versek:
Adj már csendességet
Kiben bűne bocsánatáért könyörgett akkor, hogy házasodni szándékozott
Psalmus 42. (zsoltárfordítása)

kapcsolódó linkek:

• http://www.bibl.u-szeged.hu/oldbook/balassi1.html

A szerzői alak mítosza

I. Család:

- 1773. november 17-én született Debrecenben
- apja: Csokonai József - borbély seborvos
- anyja: Diószegi Sára - gazdag debreceni polgárcsalád leánya; egy roppant művelt asszony volt =>olvasta Fénelon: Télémaque-ját!
- apja szabómester
- református család - apai nagyapja református lelkész volt a Dunántúlon
- a család tudatában él a "nemesi legenda" ("Vitéz") =>nem igazolható

II. Tanulmányok:

1.) Meghatározó iskolája: =>Debreceni Református Kollégium

- 7 éves korától ott tanul
- 1788-tól teológus hallgató is
- őmaga is tanít diákként

2.) Debrecen a korban:

- nagyon fontos kulturális központ volt
- az ország 3 részre szakadása óta jelentős gazdasági-, és kulturális tőke halmozódott fel a városban
- a XVII. század végére Debrecen elvesztette gazdaságilag központi szerepét, de kulturális jelentősége továbbra is nagy
- Csokonai korában Debrecen a legnépesebb magyar város (kb.: 28 ezer fő)
- kulturális pozícióját a Kollégiumnak köszönheti
=> állandó kapcsolat a nagy európai egyetemekkel
=> egészen kis falvakból is jöttek ide diákok

3.) A Kollégium néhány híres tanára:

a.) Szilágyi Sámuel:
- ő fordította le Voltaire Henriade c. művét
b.) Maróthi György:
- az ő révén terjed el a zenei nevelés
c.) Földi János:
- Hajdúhadházon élt
- Botanikus; orvos; irodalmár; nyelvész
- Csokonai verseit megmutatja Kazinczynak
- felesége volt Csokonai egyik nagy szerelme
d.) Hatvani István:
- polihisztor
- Magyarországon ő tanít először kémiát
- amatematika több ágával is foglalkozik
- nagy szerepe volt a valószínűség-számítás, és a matematikai statiszika hazai elterjesztésében
e.) Domokos Lajos:
- Debrecen főbírája
- Csokonai nagy pártfogója
- Leibniz filozófiájával szimpatizált
f.) Segner János András:
- orvos; fizikus
g.) Sínai Miklós:
- a Kollégium nagykönyvtárának a vezetője
- nagy szerepe volt abban, hogy a diákok milyen könyveket rendeljenek meg

4.) Tanítás a Kollégiumban:

- latin; görög; héber; francia; német; olasz; angol; arab; perzsa; + egyéb közel-keleti nyelvek
- Csokonai beszélt nyelvei: latin, olasz, francia, német, görög, angol; olvasott héberül; arab, perzsa

5.) Csokonai kedvenc tanárai:

a.) Háló Kovács József:
- lefordította Vergilius: Aeneis-ét
- ókori görög-római szövegekkel foglalkozik => klasszikafilológus
b.) Budai Ézsaiás:
- sokat tett a könyvtárért
- ő is foglalkozik klasszikafilológiával
c.) Fodor Gerzson:
- részt vett a Martinovics-féle összeesküvésben (!)
=> eltávolították a Kollégiumból

6.) Csokonai kicsapatásának története:

- 1794-re nyúlik vissza => első fegyelmik: nem jár rendszeresen Istentiszteletre; gúnydalai
- 1795-ben legációba (vidéken pap) vonul Kiskunhalasra, de nem tér azonnal haza
=> megnézi Martinovicsék kivégzését a Vérmezőn (!)
=> megismerkedik az akkori irodalom nagyjaival
ráadásul: nem tud elszámolni a kapott pénzzel
- 1795. június 15-én elmondja búcsúbeszédét a kollégiumi diákságnak, és június 20-án fegyelmezetlenség, és "pénzelszámolási gondok" miatt kirúgják.
- kicsapatásának lehetséges oka: ha a letartóztatott Fodor Gerzsonon kívül még egy Martinovics-szimpatizánst találnak, akkor attól a botránytól akár a Kollégium is tönkremehet
=> a kicsapatás = megelőző intézkedés

7.) Tanári pálya

- 1790-től önképzőkörben vesz részt
- 1794 - 1795 között tanít
=>poéta-osztály

8.) További tanulmányok

- 1795 - 1796 között Sárospatakon jogot tanul.

III. Életének további állomásai:

1.) 1796 őszén elmegy a pozsonyi Országgyűlésre (Diéta)

=> mecénást keresett
=> régebbi költeményein kívül alkalmi versek főurak tiszteletére
=> Diétai Magyar Múzsa c. verses hetilap kiadása - 11 számot ért meg, de nincs sikere
(Maecenas: Ie. I. században Augustus császár bizalmasa, és az írók, költők támogatója)
=> eladósodik
=> Gróf Széchényi Ferenc (=> Nemzeti Könyvtár megalapítója) húzza ki szorultságából

2.) Vándorút

a.) 1797-ben Komáromba megy

=> nemesi gyűlés a Franciák elleni harcra.
=> ki akarja adni a Nyájas Múzsa c. folyóiratot - sikertelenül

b.) Vajda Julianna (jómódú polgárlány)

=> verseiben: Lilla
=> házasságuk feltétele: Csokonai szerezzen munkát magának
=> elmegy munkát keresni

3.) Pályázik a Keszthelyi Georgikon-ba

=> Gróf Festetich György által fenntartott iskola
=> nem sikerül bejutnia

4.) 1798-ban Csurgóra megy

=> sikertelenül keres munkát
=> visszatér Komáromba.
=> Vajda Juliannát már férjhez adták - férje: Lévai István, dunaalmási kereskedő

5.) 1799-ben mégis kap állást Csurgón

=> helyettesítő tanár (1 évig)
=> termékeny időszaka: tanulmányok; színművek; versek

6.) Különböző sikertelen próbálkozások:

- földmérnök
- könyvtáros a Nemzeti Könyvtárban
- szerkesztőnek hívják a bécsi Magyar Hírmondóhoz

7.) 1802-ben nagy debreceni tűzvész:

=> gyakorlatilag minden leég
=> Csokonaiék háza is a tűz martaléka lett (Darabos utca)

8.) 1804-ben elvállal egy temetési beszédet - Gróf Rhédey Lajosné temetésén
=> a temetésen tüdőgyulladást kap
=> 1805. január 28-án meghal - Domby Márton, az első Csokonai-életrajz író temeti, búcsúztatja el

IV. Műveinek csoportosítása:

a.) Korszakok szerint:

1.) kollégiumi korszak: => 1795-ig
2.) érett Csokonai: => 1795-től
3.) utolsó korszak: => 1804-től haláláig

(!) Probléma: Csokonai a verseit újra és újra átírta, így az életművet tekintve lineáris alakulástörténet nehezen alkotható meg!

b.) Stílusok szerint:

1.) Késő barokk
2.) Manierizmus
3.) Rokokó
4.) Klasszicizmus
5.) Szentimentalizmus
6.) Népiesség

(!) Probléma: a különböző stílusok elemei keverednek egy adott korszakban, vagy akár egy adott műben is!

c.) Műfajok szerint:

=> Megjegyzés (1.):
Az irodalommal foglalkozók különböző fogalmakat hoztak létre annak érdekében, hogy az irodalmat, az irodalmi műveket rendszerezzék, csoportosítsák.
Pl.: a korszak; a stílus; a műfaj fogalma

=>Megjegyzés (2.):
A műfajok szerinti rendszerezés és a műfajelmélet első jelentős munkájának tekintik Arisztotelész Poetika című művét.
A műnemi hármasság (líra; epika; dráma) ötletét is neki tulajdonítják, bár az a reneszánsz poétikában jött létre!

V. Műveinek osztályzása műfajok szerint:

A.) Líra:

1.) Pictura: leírás, érzékletes rajz; pl.: természeti jelenségekről, jellemekről
=> Pl.: Konstancinápoly (a város leírása)

2.) Sententia: életbölcsességeket felsorakoztató, tanító célzatú, erősen retorizált költemény
=> Pl.: Az estve ("Az enyim, a tied mennyi lármát szűle...")

Ezekben a versekben a pictura, és a sententia hagyománya együtt van jelen. A pictura és a sententia hagyománya az iskolás klasszicizmusból szülötte.

3.) Alkalmi versek

- az iskolában picturát, sententiát kellett írni; társadalmi összejövetelekre pedig alkalmi verseket
- kiemeledőek bölcseleti igényű Halotti versei (1804.)

4.) Dal

Pl.: A boldogság => anakreoni dal

5.) Óda

Pl.: A Magánossághoz (1738.); A Reményhez (1803.)

B. Dráma:

1.) Vígjátékok

Pl.: A méla Tempefői,…(avagy az is bolond aki poétává lesz Magyarországon) (1793.); Karnyóné (1799.); Cultura (1799.)

C. Epika

1.) Vígeposz

Pl.: Dorottya (1800.)

2.) Tanulmányok:

=> verstani tanulmányok (A Magyar prosodiáról; A Magyarok ősi vallásáról)
=> műfajelméleti tanulmány (Az epopearól közönségesen)

3.) Fordítások (szerzők):

=> eposz Pl.: Homérosz: Békaegérharc
=> vígjátékírók Pl.: Kleist, Goldoni
=> színmű Pl.: Tasso, Metastasio, Moliére

A stílusok szerepe az életműben

- Nem időben egymást követve jelennek meg, hanem együttesen, egy időben vannak jelen.
Ha egy alkotói korszakot, vagy egy művet nézünk akkor is.
- A Kollégium sokszínű szellemi környezetében jelenlévő manierista, későbarokk, de főleg klasszicista, és rokokó szövegek, és poétikák felől indul, de hamar megjelennek műveiben a szentimentalista és népies elemek is. A rokokó dominancia helyébe egy idő után a szentimentalista vonások kerülnek.

I. A Rokokó

- uralkodó hatású az életmű első szakaszában.
=> sokszor még klasszicista verseiben is rokokó a leírás!
=> versek: Vidám természetű poéta;
Tartózkodó kérelem 1803. (korábbi változata: Egy Tulipánthoz 1793.)

Tartózkodó kérelem

- műfaját tekintve rokokó dal
- a lírai én, a szerelem pozícióját veszi föl; a szerelem beszédét idézi, megváltásra vágyik
Pl.: 1. strófa: "Te vagy orvosa sebemnek" ("Te lehetsz írja sebemnek...")
2. Strófa: "Ajakid harmatozása sokezer gondot elűz"
3. Strófa: "Teljesítsd angyali szókkal szeretőd amire kért"
- a megváltás-motívum végigvonul a versen: a megváltás iránti vágy működteti a szerelem beszédét
- a kölcsönös megváltás lehetősége vethető fel a kedves, és a lírai én között ("Ezer ambrózicsókkal fizetek csókjaidért")
- ez a kölcsönös megváltási lehetőség összeolvasható a vers verstani jellemzőivel

"A hatalmas szerelemnek
(ionicus aminore)
Megemésztő tüze bánt"
(Anapestus)

- ütemhangsúlyos verselés szerint is olvasható az ütemhatár
- az ütemhangsúlyos és az időmértékes verselés hagyománya párbeszédbe kerül a versben, a szimultán verselés révén

- 1802-re gyűjti össze Csokonai anakreoni dalait
Pl.: A boldogság
- jellegzetes szimmetrikus lejtésű sorokból áll

II. Klasszicista jellegzetességek

- a költő életművében a felvilágosodás eszméivel való találkozáskor erősödik fel ez a hatás
Pl.: Konstancinápoly; Az Álom; Az estve
- az iskolás klasszicizmus műfajaiban íródott szövegek a későbbi nagy versek szövegeibe mintegy beleíródnak

=>Konstancinápoly

- végleges változata 1794-ben született
- a pictura műfaji hagyománya idéződik fel - egy város leírásával találkozunk
- külső nézőpontból látjuk a várost => keletről vesszük szemügyre a város egyes részeit Pl.:tágas utcák; emberek; hárem; templom; mecset
- a második nagy rész elmélkedő jellegű
- a két rész között nem éles a törés (a templom, és a mecset leírásával zárul az első rész) a második rész témája először a babona - a törökökre majd az európai kultúrára vonatkoztatva
- a beszélő az idegen, muszlim kultúrával való szembesüléskor ért meg valamit az európai kultúrával kapcsolatban (a szembesülést színre vivő leírórész a korabeli útleírások nyelvét idézi, és bekapcsolódik a "keletről" való beszédbe => az orientalista diskurzusba
- a második részben megerősödik a bölcselkedő, tanító hangvétel
- időszembesítés van itt is (lásd. Batsányi: A Látó)
- értékgazdag jövővel állítja szembe az értékszegény jelent
- a francia felvilágosodás babonaellenes eszméi jelennek meg a lírai én szövegében

Az estve

Az iskolás klasszicizmus hatásai:

- a szöveg első részében az iskolás klasszicizmus hatásai közül a pictura hagyománya, míg a második felében a sententia hagyománya idéződik
- 1789-ből való az első változat; itt rövidebb a sententia - a hagyományt érintő rész
- 1794-ben alakult ki a végleges változat
- az első részben (pictura) rokokó jegyek is jelen vannak
- a második részben (sententia) előtérbe kerülnek a szentimentalista stílusjegyek.
- ennek a versnek a különböző időszakban készült változatait összeolvasva is szembesülhetünk azzal a tapasztalattal, miszerint az életműre kezdetben jellemző rokokó dominanciát erős szentimentalista hatás váltja föl
- az első részben különböző hanghatások, fény- és színhatások a befogadó több érzékterületére próbálnak hatni (rokokó motívumok => apró képek sora ez a leírás)
Pl.: "cseppecskéit a nyílt rózsákba hullatja"; pacsirta; madár
- kevésbé jellemző a képszerűség (klasszicista stílushoz közelíti a szöveget), tanítás, tanító beszéd kevésbé képszerű, inkább fogalmi közlés jellemzi
- a második részben Rousseau gondolatait idézi
=>a magántulajdon ellen beszél
- a vers vége felé ismét a képszerűség jellemző
- a zárlatban ember és természet egységének gondolata vetődik fel
- az utolsó sorban a természet anyaszerepben jelenik meg (szentimentális vonás)
Pl.: "Ó áldott természet…"

III. Szentimentalista jellegzetességek

- akkor válik fontosabbá Csokonai költészetében, amikor problematikus lesz a lírai én számára a rokokó-típusú állandósult idill fenntartása
=> szentimentális létszemléleti és poétikai jegyek jelennek meg költészetében
Pl.: Az estve (lásd: korábban), A tihanyi Ekhóhoz (1803)

A tihanyi Ekhóhoz:

- korábbi változata az 1796-os A füredi parton című vers
- a későbbi vers a Lilla-ciklus része
- Lilla:
- többnyire Vajda Juliannát nevezi így verseiben
- a Csokonai-költészet szerelmi mitológiájának központi nőalakja.
- Lilla az irodalmi szövegek által megteremtett fiktív világ része, Vajda Julianna pedig nem

- Szerelmi ciklusban örökíti meg szerelmüket (Lilla-ciklus):

- Catullus volt az első világviszonylatban, akinek a nevéhez ciklus fűződik
- Magyarországon Balassi volt az első, s Ady lesz a leghíresebb ciklus-szerző

- a lírai ént a magány jellemzi. Ezt erősíti az a pozíció, hogy a megszólított a visszhang.
- magánéleti értelemben volt magányos
- a társadalomból kivonulva: metafizikai magányosság (egyetlen "társa" a természet) => Rousseau
- nincs egy olyan rendszerező elv, ami felől a dolgait rendszerezni tudná
Pl.: racionalizmus: ész-elvű világmagyarázat
- több helyen a kétely jellemzi, ezekkel a nagy rendszerező elvekkel szemben
Pl.:"Majd talán a boldogabb időkben fellelik sírhelyemet."

A lírai én pozíciója

1. vsz.: - Bevezeti sorsát, röviden leírja helyzetét ("Egy magános árva szív.")

2. vsz.: - Összehasonlítás van az 1., és a 2. vsz. között => ellentét

A lírai én pozíciója van ellentétben a mulatozó, boldog emberek pozíciójával ( "Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek…";"Vigadoznak a kies Fürednek…" )

3. vsz.: - 1. - 3. sor: a természet leírása, érzésekkel ruházza föl
- az utolsó 2 sor: saját sorsát ismétli ("Egy szegény boldogtalant.")

4. - 5. vsz.: - (volt) barátainak leírása, nemlétük megfogalmazása (=>kicsapatása után magányosodott el!)

6. vsz.: - Lillát, szerelmét említi, érzéseit írja le vele kapcsolatban, ill. azt, hogy ő is elpártolt tőle, és "behódolt"

7. vsz.: - a nyugalmat keresi, egy nyugodt helyet

8. vsz.: - összefüggésben van a 7. vsz. - kal: Rousseau-hoz hasonlítja magát, s életét

9. - 10. vsz.: - a természetben keresi a megfelelő helyet halálának, s sírjának; a költő tudatában van jelentőségének, s ezt vetíti ki

A Magánossághoz

a.) Beszédhelyzet: a lírai én beszédének megszólítottja jelölten a Magánosság

- a nyitányban a Magánosság egy imaszerű, fohászszerű beszédben kerül elő, mintegy vágyott menedékterepként jelenik meg a lírai én számára
- az 1. vsz. második felében pedig már a megtalált menedék miatti hálaadás jelenik meg ("Ringasd öledbe lelkemet.")

b.) "Itt a magányos vőlgybe."
=> (emberek által) elhagyatottként is értelmezhető
=>kétféle magánosság-fogalom kerül feszültségbe egymással
- a Magánosság, mint menedékterep ("Mentsvára a magán szomorkodónak")
- a magán szomorkodó esetében pedig az önmagára való reflektálás a magánosság
- a 8. vsz. - ban konkrét utalás van arra, hogy a megszólított nőnemű ("Ó kedves Istenasszony!" => ez egyúttal megszemélyesítés is)
- a10. vsz. 1. részében is két magánosság-fogalom keveredik egymással
- a halál után is magánosság jellemzi a személyiséget => ez egyúttal metafizikai magánosságra is utal (a halállal való szembesüléskor az ember magányos)
- az utolsó versszak felől visszafelé olvasva , a Magánosság , mint megszólított személy, és a lírai én, mint a megszólító személy között olyan kapcsolat van, amely az anya-fiú-, a szerető-, a barát metaforákkal is körülírható.

c.)Az értelmezés során kitüntetett szerep jutott a megszemélyesítésnek:

1.) személyként gondoltuk el a Magánosságot
2.) amikor azt mondtuk, hogy lírai én, akkor egy személyt, vagy arcot rendeltünk a szöveghez

Ez a prosokopeia* alakzata. / Az olvasáskor egy arcot rendelünk a nyelvi képződményhez, a szöveghez. /
* - görög eredetű: prosopon + poiein = arc + alkotni

IV. Népiesség az életműben:

Pl.: Szegény Zsuzsi a táborozáskor

- a címet olvasva, azt feltételezhetjük, hogy női beszélővel találkozunk

- a következő műfaji hagyományokat idézi a szöveg:

a.) Népdal:

- verstani jellegzetességek:
- 4 soros strófák
- párosrímek
- téma
- népdal-motívumok (árva gerlice, rózsa, pántlika)

b.) Népballadák hagyománya:

- párbeszéd
- szaggatottság

kapcsolódó linkek:

• http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/irodtud/magyarir/html/csokonai.htm
• http://www.ngkszki.hu/~fidoo/erett/irod_html/csokonai.htm

1. Helye irodalmunkban

- a Himnusz költője (Himnusz)
- a reformkor vezető lírikusa (Vanitatum vanitas; Zrínyi-versek; Huszt)
- a magyar értekező próza megteremtője (Nemzeti hagyományok; Mohács)
- nagy nemzetnevelő (Parainesis Kölcsey Kálmánhoz)
- a magyar elvi kritika egyik legnagyobb képviselője Bajza József mellett (Csokonai- és Berzsenyi-recenzió)
- példamutató közember - szó és tett egysége jellemzi

2. Jellemformáló események

- gyermekkorában himlővel fekszik otthon, mikor az égő kályha kipattanó szikrája fél szemére megvakítja => félszeg, visszahúzódó
- hatévesen édesapját, tizenegy éves korában pedig édesanyját veszti el => borongásra való hajlam, befelé forduló egyéniség
- sokat olvas, több nyelven beszél => jelentős antik műveltséggel rendelkezik
- életében a szigorú republikánus elvek követője (római erkölcs)
- mesterének, szinte atyjának tekinti Kazinczyt - fiatalon a klasszicista normához ragaszkodik (fentebb stíl)

3. Élete

a. Gyermekkor

- 1790. Sződemeter
- középbirtokos nemesi család
- korán árvaságra jut

b. Tanuló évek

- Debrecen: Református Kollégium - latinul, görögül, németül, franciául tanul
- Pest: jogi tanulmányok - végül nem teszi le a vizsgát

c. A birtokos

- Álmosd: átveszi családi birtokait
- 1814. meglátogatja Szemere Pált barátja péceli birtokán => nála marad kb. fél évig - közben megírják együtt a Kazinczyt támogató Felelet a Mondolatra című "védiratot" (Szemere ezzel emeli ki rövid időre vidéki magányából)
- Szatmárcseke: 1815-ben ide költözik, s itt is él élete végéig
=> elszigeteltség, magány
- a Csokonai- és a Berzsenyi-recenzió elszigeteli sok irodalmártól, tovább növelve magányát

d. A közéleti ember

- akárcsak Szemere Pál, a közéleti szereplés is ideig-óráig feloldja magányát
- 1829. megyei tisztviselő lett (Szatmár megye aljegyzője, majd jegyzője)
- 1832. Szatmár főjegyzőjévé és országgyűlési képviselőjévé (1832-35) választják (Országgyűlési Napló; Az örökös megváltás tárgyában; A' szatmári adózó nép állapotjáról)
- 1835. nem ért egyet a követi utasításával, s ezért a rendkívül elvhű Kölcsey inkább lemondott tisztségéről (Búcsú az országos rendektől)

e. A búcsú, 1838.

- 1836. az országgyűlés feloszlatása után a perbe fogott Wesselényi védelmét vállalja
- unokaöccsét neveli (Parainesis Kölcsey Kálmánhoz)
- 1838. megfázik, s hamarosan meghal
- síremléke a híres szatmárcsekei "csónakos" kopjafák között áll

4. Művei

I. Értekező próza

Nemzeti hagyományok (1826.)

- Jellege: történetfilozófiai értekezés
irodalmi program
fejlődésrajz

- Gondolatai:

1. Népiesség (népi és műköltészet viszonyának kérdése; a görögök "organikus" és Európa többi népének mintakövető költészeti fejlődésrajza)

2. Nemzeti hagyományunk (nemzetkor-elmélet; nemzeti és népi költészet; visszatérés a népi hagyományokhoz)

Parainesis Kölcsey Kálmánhoz (1837)

- Műfaja: intelem (előzménye: Szent István fiához, Imre herceghez írott Intelmei)

- Négy nagy kérdéskörrel foglalkozik benne:

I. HAZA és EMBERISÉG

- a magyar- és világpolgárság kérdése
=> csak nagy nemzetek válhatnak kozmopolitává

1. "Szeretni az emberiséget…"

- a tehetség parányi lámpa, helyhez kötötten érdemes "világítani" vele

2. "Szeresd a hazát…"

- elítéli azokat, kik csak szóban hazafiak

3. "Minden erény önáldozattal jár…"

- meghatározza a haza mibenlétét => szent kapcsolatok, oltár,
- patrióta-öntudat

II. ISMERETSZERZÉS

"Alapos, közhasznú ismeretek…"

- elítéli azt, aki sok mindenbe belekap - hangsúlyozza a türelem fontosságát
- hit önmagunkban a tanuláshoz

III. ANYANYELV

"Meleg szeretettel függj a hon nyelvén…"

- szeretni és fejleszteni kell
- pontosan el kell sajátítanunk ahhoz az anyanyelvet, hogy szépen beszélhessük
- haza, nemzet és nyelv összefüggő fogalmak
- nyelvek tanulására int (görög, latin)

IV. EGYÉN és KÖZÖSSÉG

"Légy kész egyesülni…"

- a vízcsepp és a tenger példája (mindenki az egész szerves része)
- az egyén a közösséget szolgálja (reformkori alakzat)

SZÓNOKLATAI

(=> országgyűlési beszédek: lásd fent!)

LÍRAI MŰVEI

- már a debreceni kollégiumban is verselt
- Korszakolás: a. 1810-es évek lírája - szentimentális versek (Elfojtódás), majd a 10-es évek vége felé szakít Kazinczy hatásával és a klasszicista elvek helyét fokozatosan átveszi a romantika, rövid ideig a népiesség (Csolnakon)
- 1820-as évek lírája - érett romantikus versei (Vanitatum vanitas; Himnusz)
- 1830-as évek lírája - pesszimisztikus hang (Huszt; Zrínyi dala, Zrínyi második éneke) jellemzi => kivétel: képviselősége idején

Elfojtódás (1814)

- szentimentalista mű => felfokozott érzelmek; boldogság utáni vágyakozás; síró felkiáltás
- körmondatok
- költői eszközök: inverzió (Ki tud?), ismétlések (Sírni, sírni, sírni…), ellentétek (fájdalom-öröm, mély-magas), a főnévi igenevek gyakori használata személytelenné teszi a verset

Vanitatum vanitas (1823)

- jelentése: "hiúságok hiúsága" - az idézet a Bibliából (Ószövetség), a bölcs Salamon szerezte Prédikátor könyvéből való => Salamon refrénszerűen ismételgeti ebben: "Minden hiábavalóság."
- sztoikus álláspontból, kívülről és felülről szemléli a világot: szemében leértékelődnek a halandó földi élet "hívságai"
- tételét alkalmazza a történelemre csakúgy, mint a tudományra, a művészetre és az életre általában -minden csak nézőpont kérdése
- a földi lét illúzió-volta
- szélsőségesen racionális és cinikus szemlélete ellenére is helyenként ellentmondó pátosz bujkál hangjában ("Zrínyi Miklós szent kora…") => paradoxonok, oximoronok - vívódás
- zárás: költői önmegszólítás

Himnusz (1823)

Keletkezési dátuma: - 1823. január 22-én írta; nyomtatásban először 1828-ban jelenik meg az Aurorában - Erkel Ferenc zenésíti meg

Keletkezési körülményei: - válságos korban, I. Ferenc abszolutizmusa idején születik => távlattalanság, reménytelenség

Műfaja:

- himnusz (az óda egyik típusa; valamely természetfeletti lényhez, istenhez, vagy elvont fogalomhoz ünnepélyes hangnemben megszólaló vers)

Címe:

- főcíme műfaj-megjelölő cím
- alcíme (A magyar nép zivataros századaiból) szerint a költő a XVI. század énekmondóinak fájdalmas hangján szólal meg (oka: 1. cenzúra 2. azonos történelmi sors)

Szerkezete:

- 1. és 8. versszak: KERET
- első részében a költő Istenhez
fohászkodik és áldást kér a magyar népre (=> újévi áldáskérés: bőségért és védelemért) - második részében módosul a keret, hiszen költőnk szánalomért könyörög (hangsúlyos, sorkezdő helyen most nem az "Isten" áll, hanem a "szánd"), s így tragikusabb színezetet nyer a befejezés, bár a bűnhődés ismételt felemlegetésében ott a remény: ennyi balsors után talán megérdemeljük a jobb jövőt
- 2 - 3. versszak: ÉRTÉKGAZDAG MÚLT
- a magyar hőskora, dicsősége (honfoglalás, dús vidék, Mátyás)
- 4 - 6. versszak: TRAGIKUS MÚLT
- váltás "Hajh, de bűneink miatt…"
Isten lesújtott ránk => büntetése: tatárok, törökök, belviszály (talán ez utóbbi a büntetés oka?)
- az alcímnek megfelelően itt is a reformáció korának gondolatvilágát követi: minden tragédiánk Isten büntetéséből fakad
- 7. versszak: SIVÁR JELEN
- kilátástalanság => nincs a hazáért áldozni kész honfi

Stílusa:

- romantikus tablók: túlzás, monumentalitás, hanghatások, szenvedélyes fordulatok
- romantikus gondolat: a szabadság eszménye - Rákóczi vált szimbólumává, épp ezért nevét ki sem lehetett ejteni a korban (Kölcsey bujtatott célzásai:

1. nép-tép rímpár a Rákóczi-nótából

2. "Vár állott, most kőhalom…" - 1711-ben rombolták le az osztrákok végvárainkat

Verselése: - trocheikus lejtésű
- egyszerre olvasható időmértékese és hangsúlyos verseléssel
- rímképlete: keresztrímek ababcdcd

Zrínyi dala (1830)

Zrínyi második éneke (1838)

- a szerepjátszó líra alkotásai: a költő mindkét esetben Zrínyi Miklóssal azonosul, az ő szájából szól
- bár műfaji megnevezése a címben dal vagy ének, valójában mindkettő vers politikai témájú óda
- lírai dialógus a formájuk: az elsőben a költő és a vándor, míg a másodikban Zrínyi és a sors párbeszéde hangzik el

Zrínyi dala

- 1830-ban keletkezett a vers, pesszimisztikus hangja - a Himnusz záró soraihoz hasonlóan - a kiábrándítóan passzív, magyar politikai életet látva tör elő
- alapszituáció: messziről érkezett vándor faggatja a költőt az egykorvolt magyarok után kutatva
- három kérdés és három válasz - ebből épül fel a vers

1. HAZA "Hol van a hon…" - a hon áll, de "nem győzelmek honja már"

2. DICSŐSÉG "Hol van a bérc…" (ezúttal a magyarság régi dicsőségére kérdez Szondit idézve) - a vár helyén ma csak rom áll, mely maga alá temette a hőst és - sajnos - dicső példáját is

3. NÉP "És hol a nép…" - "Névben él csak, többé nincs jelen." - a példamutató elődök leszármazottai messze nem érik utol atyáikat - romlottság, szívtelenség, fásultság
- ítélet: pesszimisztikus zárás: a passzív, "babérjain" üldögélő magyar nemes nem méltó őseihez, nem támogatja, emeli fel országát - nemzethalál-vízió

Zrínyi második éneke

- 1838-ban írta jóval kiábrándítóbbnak látta a magyar helyzetet, mint annak előtte, ugyanis túl volt már az úgy óhajtott országgyűlésen (1832-36) az ország, de az nem hozott semmi változást, sőt: akik cselekedhettek volna, börtönbe került - reménytelenség
- Zrínyi és a Sors párbeszéde: 1. és 3. versszak - Zrínyi védi hazáját (érvel mellette)
2. és 4. versszak - a Sors kíméletlen kritikát ad a cselekvés-, s így egyben életképtelen magyarságról => a Sors nem szánja meg a nemzetet, mert igazi ellensége nem kívülről pusztítja, hanem belülről rágja (lásd: Himnusz) - ez a magyarság nem érdemel könyörületet
- végső ítélet: ennek a nemzetnek pusztulnia kell, hogy helyére új, életerős nép állhasson - ez a nép azonban nem a magyarság egy új generációja, hanem egy teljesen más, idegenajkú nép lesz => visszafordíthatatlan végzet
- képi sík => romantikus képek: a veszély metaforikus megjelenítése (ragadozó vadakkal); a haza mint édesanya ölt testet (lásd: Arany János a Kertben c. versét)

Huszt (1831)

- epigramma: a klasszicista elveknek megfelelően disztichonban írta
- felépítése:

1. romantikus képi kellékek: rom, éjszaka, hold, kísérteties csönd, víziószerű "lebegő rémalak" (a rémromantika kedvelt atmoszférateremtő eszközei)

2. záró gnóma (bölcsesség) - azóta szállóigévé vált mondat:
"Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül"- a cselekvő hazaszeretet megfogalmazása

kapcsolódó linkek:

• http://linux.kfgz.sulinet.hu/kolcsey.htm
• http://mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/irodtud/magyarir/html/kolcsey.htm

Helye

a magyar klasszicizmus egyik legnagyobb költője

=> Kazinczy tanítványa
=> klasszicista formaművész: az antik líra szinte valamennyi műfajában alkot ("a magyar Horatius")
=> az időmértékes verselés legnagyobb magyar képviselője
=> klasszicista esztéta - elveiben azonban közeledik a romantikához
(Poétai harmonistica)
=> a klasszicista forma gyakran romantikus képi világgal párosul nála

Alkata

1. => nagy ellentmondások feszülnek jellemében
- ezt tükrözi költészetének kettős gyökere is (egyfelől a klasszicista, letisztult, rendezett formákhoz való ragaszkodása; másfelől a romantika szenvedélyes, parttalan, "hömpölygő" képeinek kedvelése)

2. => zárkózott, magányos
- vidéki elszigeteltségét csak ritkán szakítja meg rövid fővárosi tartózkodással (Vitkovics Mihályhoz)

=> szenvedélyes, féktelen alkat
- édesapjától örökölte természetét (édesanyja halálát követően sok konfliktus lesz apa és fia között - többek között ez járul hozzá gyors házasságkötéséhez is)

- a soproni líceumban is sok baj lesz vele, mert folyton ki akar törni az intézmény merev szabályrendszeréből

3. => rendkívül érzékeny
- hosszú ideig nem nyúl pennához, miután olvassa Kölcsey lesújtó kritikáját költészetéről (Kölcsey Berzsenyi recensiója)

Élete

1766. Egyházashetyén született (Vas megye) Iskola: a soproni líceum tanulója hét évig

1799. Atyjától és magányától "szabadulandó" feleségül veszi tizennégy éves rokonát, Dukai Takács Zsuzsannát

1805. niklai birtokára költözik, hogy élete hátralevő részét itt töltse távol a város - gyakran nagyon is vonzó - zajától ("niklai remete")

1803. Kis János lelkész barátja egy véletlen folytán felfedezi, hogy Berzsenyi titokban verseket írogat

1808. elkészül első verseskötete, de csak 1813-ban lát napvilágot, mikor végre támogatókra lel - levelezni kezd Kazinczyval, aki benne látja a magyar klasszicista költészet ódaköltőjét

1817. megjelenik Kölcsey recensiója Berzsenyiről - ennek hatására Berzsenyi abbahagyja versírást

1825. megírja válaszát Kölcsey recensiójára

1836. örök nyugovóra tér

Költészete

Verseit formai sajátságaik alapján szoktuk besorolni a következő csoportokba:

1. Ódák (A magyarokhoz I.; A magyarokhoz II.)

2. Elégiák (Levéltöredék barátnémhoz; Búcsúzás Kemenesaljától)

3. Episztolák (Vitkovics Mihályhoz; Dukai Takács Judithoz; A Pesti Magyar Társasághoz)

4. Elégiko-óda (Osztályrészem, A közelítő tél)

- verseit nem dátumozta

- nemesi szemlélet jellemzi költészetét

A magyarokhoz I. (Romlásnak indult…)

- műfaja: hazafias óda (tanító óda is egyben - akárcsak mestere, Horatius, ő is verseiben az általános törvényszerűségek és az egyéni, konkrét példákat használja felváltva - egyikből haladva a másik felé
- időszembesítő vers: dicső múlt ó értékszegény jelen (magyarság romlása)
múlt: - minden megpróbáltatás ellenére is megállta helyét a magyarság - fennmaradt
- külső túlerő nem semmisíthette meg (török, tatár)
- belső viszályok (testvérháború, villongások) sem pusztíthatták el ezt a népet
- szilárd erkölcsi alapokra építve állhatta csak meg a helyét (a tiszta erkölcs az antik republikánus szemlélet meghatározó eleme) => tartás
jelen: - a lassú, de biztos pusztulás kora
- erkölcstelen magyar világ
- legnagyobb bűnünk a restség, a testi és szellemi elpuhultság
- a virtus hanyatlása
- a gyökerek elvesztése (nem ápolják a hagyományokat - nincs megtartó erő)
- a hagyományok ápolása helyett idegen szokások szolgai másolása, majmolása - a nyelv elvesztése
- tölgy-hasonlat - a tartásról (külső -belső)
- nemzethalál-vízió - pesszimista verszárlat (a végére: elégikus hang)
- formája: alkaioszi strófa
- gyakoriak benne az antik kifejezések

A magyarokhoz II. (Forr a világ…)

- műfaja: hazafias óda
- kevésbé pesszimista vers: bizakodás, remény
- történelmi változások: kezdetben optimistán szemléli a trónra kerülő Ferenc császár ténykedéseit => akárcsak Horatius, ő is ír a bölcsen kormányzott állam-hajóról
- egyetemes változást jósol versében - forradalmi változás
- patetikus nyelvezet
- gazdag, eleven képi világ
- formája: alkaioszi strófa

A közelítő tél

- elégikus életérzés jellemzi idővel költészetét: az óda pátoszát egy kevésbé ünnepélyes, fájdalmas hang veszi át
- témaváltás (magatartásbeli változás) oka:
- elhagyja az apai házat => férfivá érés (rádöbben hogy élete milyen gyorsan pereg, hiányérzete van)
- niklai magány, elszigeteltség
- Kazinczyval is eltávolodna kegymástól - a mester nem foglalkozik már annyit tanítványával => Berzsenyi nem kap külső megerősítést, bíztatást
- eredetileg Az ősz lett volna a címe, majd Kazinczy javaslatára megváltoztatja a sokkal találóbb A közelítő télre - mozgalmasabb cím, jobban takarja a versben foglalt érzelemvilágot
- könnyen áttekinthető, világosan tagolt vers: három egységből áll
1. 1-3. versszak: a múlt és jelen szembeállítása (negatív tájleírás)
2. 4. versszak: a konkrét képből átlépünk az általános szintre: filozofikus rész ("szárnyas idő"-metafora)
3. 5-6. versszak: saját, egyéni érzések kifejezése - ismét konkrét példákat hoz fel a költő: saját, az idő megállíthatatlansága felett érzett fájdalmát fogalmazza meg a költő
- időszembesítő vers
- formája: aszklépiadészi versszak

Osztályrészem

- műfaja: elégiko-óda
- témája: a révbe jutás, a érettség és nyugalom elérésének kora
- verselése: szapphói strófa
- szerkezete:
1. 1-2. versszak: a révbe jutás feletti öröm kifejezése (a kikötés és hajózás képei)
2. 3-5. versszak: osztályrésze a megelégedettség (oka: anyagi jólét, szeretet, szabadság)
3. 6-7. versszak: Camoena múzsa megnyugtató jelenléte az igazi
boldogság feltétele
- hangjában mégis időnként ott bujkál a hiányérzet, a meg-nem-elégedettség

kapcsolódó linkek:

• http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/berzseny/

Helye költészetünkben:

- a Szózat költője
- a magyar romantika legnagyobb alakja
- az 1830-as és 40-es évek irodalmi vezéregyénisége
- példamutató ember
- első írónk, aki az írásból él meg

Élete:

1800. Kápolnásnyéken látja meg a napvilágot nemesi családban (Fejér megye)
1811. a székesfehérvári gimnáziumban végzi tanulmányait, majd a pesti piaristáknál tanul tovább
1820. Börzsönyben (Tolna megye)a Perczel családban nevelősködik - szerelemre lobban Perczel Etelka iránt (a szegény házitanító beteljesületlen, szomorú szerelme ez)
1823. Görbőre (Tolna megye) megy ügyvédbojtárnak az alispán mellé - élete legnyugodtabb, legszebb időszaka
1825. megjelenik a Zalán futása c. eposza, mely meghozza számára a sikert
1826. Budára költözik és azt a célt tűzi ki maga elé, hogy az írásból éljen meg - folyóiratok társszerzője, szerkesztője lett (Atheneum, Koszorú, Tudományos Gyűjtemény)
1840-es években részt vesz a forradalom előkészítésében
1848. tagja a Közcsendi Bizottmánynak, országgyűlési képviselővé választják
1849 elején követi a kormányt Debrecenbe, Szegedre, majd Aradra
1849-ben, a szabadságharc bukását követően bujdosni kényszerül - az év végén jelentkezik a hatóságoknál - kegyelmet kap
1850. visszatér szülőföldjére, gazdálkodni kezd
1855. egyre súlyosbodó betegségét csak hátráltatni tudja, megakadályozni nem a füredi gyógykúra

Életművének felosztása:

1. Korszakonként

I. korszak: 1817-36. - a romantikus álmodozás kora
II. korszak: 1836-49. - a nagy lírikus
III. korszak: 1849-55. - a szabadságharc elsiratója

2. Jellemző műnemenként

I. korszak: 20-as évek - az epika áll az előtérben
II. korszak: 30-40-50-es évek - a líra dominál költészetében

3. Művek terjedelme szerint

I. Nagyobb terjedelmű alkotások

a. eposz: Zalán futása (1825)
b. elbeszélő költemény: Tündérvölgy (1825); Délsziget (1826); A Rom (1830)
c. mesejáték: Csongor és Tünde (1830)

II. Kisebb alkotások

a. korai versei (1820-as évek): Földi menny; Helvila halálán
b. érett versek (1830-as évek):
- románcok: Szép Ilonka (1830)
- epigrammák: Pázmán (1832)
- gondolati líra: Szózat (1836); A Guttenberg-albumba (1839); Országháza (1846); Az emberek (1846)
- szerelmes versek: Késő vágy (1839); (=>hitvesi líra, mint Petőfinél vagy Radnótinál) A merengőhöz (1843); Laurához (1843)
- szabadságharcot elsirató versek: Előszó (1850); A vén cigány (1854); Fogytán van napod... (1855)

I. KORSZAK (1817- 1836.)

a. 1817-23. a reménytelen szerelem kora - LíRA
- Perczel családnál nevelő
- szerelmes Perczel Etelkába, akitől azonban társadalmi és érzelmi szakadék választja el - Etelka nem viszonozza szerelmét
- érzelmei lírájában szólalnak meg - szentimentalista, romantikus versek

A bátortalan szerelem
Az elválók

b. 1824-27 - EPIKA
- a nemesi nemzet ébresztője => az irodalmi reformkor kezdetének tekintik a Zalán futása megírásának dátumát (1825)

Zalán futása (1825)

=> Forrása: Anonymus Gestája
=> Műfaja: romantikus eposz - műfajkeveredés: epika + líra (magáról és Etelkáról is vall a költő; elégikus hangvétel)
1. epikai rész: történelmi események - Zalán fejedelem elűzésének története
2. lírai szál: Hajna, Ete és a délszaki tündér szerelmi háromszöge
=> Romantikus jellemzők:
- kevert műfaj
- romantikus múltbafordulás
- romantikus elképzelések a honfoglalás koráról
- szerelmi szál (többek szerint a délszaki tündér visszonzatlan szerelmében Vörösmarty sorsára ismerhetünk)
- példaértékű honfoglaló ősöket állít saját kora elpuhult ifjai elé

=> Más epikus művei:
Cserhalom (1825); Eger (1826); Tündérvölgy (1825); Délsziget (1826); A Rom (1830); A két szomszédvár (1831)

c. 1828-1836 - DRáMA
- 16 drámát írt élete során: pl. Czillei és a Hunyadiak; Marót bán; Csongor és Tünde

Csongor és Tünde (1830)

Forrása:
- Gergei Albert széphistóriája (...árgilus királyfiról és egy tündérszép lányról)
- Shakespeare: Szentivánéji álom

Korszakos mű:
- szintetizálja a romantika vívmányait
- utat nyit a realizmus és a népiesség felé
- a megújított nyelv bravúros használata jellemzi

Műfaja:
- mesedráma
- drámai költemény
- dramatizált népmese

Alapkérdése: - Mi adhat boldogságot az embernek?
=> Csongor végigjárja a világot, Tündérhont keresi, az égi szépet => menekülés az irreálisba

Szerkezete: - körbeépített párhuzamosság jellemzi

1. KERTBEN - éjfél (I. felvonás)
2. HáRMASúT - (II. felvonás)
3. HAJNAL ORSZáGA - (III. felvonás)
4. MIRIGY HáZA - Az ördögfiak esete (IV. felvonás)
5. SZOBA - Ledér-jelenet
6. KERT - Dél - Csongor alva várja Tündét
7. SZOBA - Ledér-jelenet
8. VARáZSKúT - (IV. felvonás)
9. éJ ORSZáGA - (V. felvonás)
10. HáRMASúT
11. KERT - elvadultan - éjfél

Válasz: - Boldogságot az ember életében a viszonzott szerelem adhat

Romantikus vonások a műben:

- kevert műfaj
- a fantázia nagy szerephez jut
- jellemek ellentétezésen alapuló rendszere (az égiek - Tünde, Csongor - és földi másaik - Ilma, Balga - )
- mesés figurák
- boldogságkeresés
- szerelmi történet

Népmesei elemek:

- a hármas szám szimbolikája (három ördögfi, hármasút, három világ)
- mesebeli szereplők (boszorkány, ördögök, stb.)
- fa ( = égigérő fa, mely összeköti a három világot: eget, földet és alvilágot)
- a népi szereplők testesítik meg a józan anyagiasságot és eszet, így ők viszik előre az eseményeket is (ez Tünde és Csongor kritikája is egyben)

Realisztikus elemek:

- a földi szereplők nyelvezete (Balga, Ilma)

Eszmeisége:

- Tagadja a hatalom, a pénz és az öncélú tudáshoz kapcsolódó életformát
- A világ kozmikus céltalanságát vallja (az éj monológja) - az egész emberiségre érti, nem pedig az egyénre
- Az emberi élet illúziószerűsége - "Az ember feljő, lelke fényfolyam (...), de ifjúsága gyorsan elmúlik."
- A dicső, az égi szép elérhetetlensége

Verselése:

- négyes és negyedfeles jambusok - a dialógusokban
- ötös és ötödfeles jambusok - a filozófikus részeknél
- anapesztusok - a zárórészben

II. KORSZAK (1836-49.)

- a nagy lírikus korszaka

Szózat (1836)

=> Előzmények: - a konzervatív erők előretörése - az országgyűlés berekesztése - letartóztatások - szakítás a bécsi udvarral
=> Címe: Szózat = felhívás a nemzethez
=> Műfaja: hazafias - óda
=> Szerkezete:
- keretes (1-2. versszak és a 13-14. versszak)
a. a keret kezdő versszakaiban a "haza" szó álla legnyomatékosabb helyen, majd a "rendületlenül"
b. a zárórészben a mozgósító "légy" ige áll a sornyitó helyen - optimistább, lendületesebb lezárás a Hymnushoz képest
- időszembesítés (akár a Hymnusban):
a. 3-5. vsz. DICSő MúLT
b. 6-7. vsz. BIZTATó JELEN
c. 8-10. vsz. OPTIMISTA JöVőKéP - "jobb kor"
d. 11-12. vsz. BALJóS JöVőKéP - "nagyszerű halál" ( = nemzethalál)
=> Kiéerdemeltük történelmünkkel, hogy az európai népek nagy családjába kerüljünk.
- A véráldozatnak, erőnek, akaratnak a jövőben meg kell, hogy legyen a gyümölcse.
- A jobb jövő záloga: hűség a hazához. (Kölcsey: "A haza minden előtt!")
=> Romantikus elemek: - monumetális képek felsorakoztatása
=> Verselése:
- 8 6 8 6
- x a x a
- jambikus (az ünnepélyesség fokozására: spondeusok)
=> Egressy Béni zenésítette meg 1838-ban

A Guttenberg-albumba (1839)

=> Eredet: a könyvnyomtatás feltalálásának 400. évfordulójára készült a német Cotta cég albuma - híres költőket kértek fel rá, hogy gondolataikat anyanyelvükön jegyezzék bele - erre az alkalomra írta Vörösmarty e versét
=> Műfaja: epigramma - disztichonban
=> Felépítése: egyetlen romantikus körmondat
=> Szerkezete:
- előszakasz: feltételes mondatokból áll, mondatpárhuzamot alkot - a feltételek ("Majd ha...")
- utószakasz: a következmény ("Nevednek méltó emlékjelt...")
=> Mikor ünnepelhetjük méltón Guttenberget?
- ... ha az áltudományok eltűnnek
- ... ha béke lesz a földön
- ... ha Kelet és Nyugat kulturálisan kiegyenlítődik
- ... ha az osztályellentétek megszűnnek
- ... ha az igazság érvényesül
=> utópisztikus világkép

Gondolatok a könyvtárban (1844)

=> Eredet: - egy akadémiai felolvasó ülés közben írta meg a verset - a könyvek látványa ihlette (az Akadémia tagja volt)
=> Műfaja: - bölcselő óda
=> Kérdése: - a költő az alkotás értelmét keresi

=> Felépítése:
- megszólítással indul ("ó, tudós")
- gondolatai eleinte a könyvtárhoz kapcsolódnak
- tételmondat
- filozófikus síkra tér

=> Szerkezete:
- 1-8. sor: a "rettentő tanulság" levonása - tagadó válasz az alkotás értemére (rongy - könyv => valós érintkezés)
- 9- 122. sor: három nagy kérdés feltevése
a. 9- 48 sor:
- "Miért e lom?" - javult-e a könyvek által az emberek sorsa
- "Ment-e a könyvek által a világ elébb?" - a haladás az emberi egyenlőtlenséget növelte (rousseau-i gondolat)
b. 49- 91. sor:
- "De hát ledöntsük...?" - keserűségében felveti a könyvek megsemmisítésének kérdését
c.92- 122. sor:
- "Mi dolgunk a világban?"
- válasz: - a küzdelem (akárcsak Madách Tragédiájában)
- aki a hazáért cselekszik az közvetetten az emberiségért tesz!

=> ódai emelkedettség, bizakodás

=> Romantikus vonás
- ellentétpárok felvonultatása (erény - zsivány; törvény - hamis bírák; bölcs fej - őrült agy; hűség - hitszegés; szabadság - rab nép)

Legnagyobb ellentét azonban: ESZME <=> VALóSáG

- nagy ívű szerkezet
- emelkedett hangvétel
- nemzeti mondanivaló
- festőiség

Az emberek (1846)

=> kétségbeesett, távlattalanságot sugalló vers
=> Eredet: a galíciai nemesi felkelést - a bécsi udvar "aknamunkájának köszönhetően" - saját, elngyel parasztjai verik el
- az érdekegyesítés további halasztást nem tűrhet Magyarországon sem, nehogy itt is az elégedetlen paraszt tmadjon urára
=> Eszmeisége: a haladás nem hozott jobbulást az emberek sorsában (pesszimista tötrénelemszemlélet - céltalan körforgás)
=> Szerkezete:
1 vsz. - a költő a világ szócsöve - egyfajta szózatot közvetít
- látomásos képsorok keverednek a természet jelenségeivel - pusztulást hordozó képek
- "Nincsen remény!" - refrén: csak nyomatékosítja a tragikus hangot
2 -3. vsz. - kritizálja, gúnyolja a történelmi fejlődést
- a rossz vezetők képe
- az emberiség testvérharcai
- sötét, gyilkos emberi múlt
4 -5. vsz. - a történelem áldozatairól szól (a nép)
- a javak egyenlőtlen, igazságtalan elosztása minden baj alapja
- változást kiált minden, de ezt a versszakot is a reménytelen hangú refrén zárja
6. vsz. - reménytelenség és pusztulás képei
- ész és rosszakarat a legveszedelmesebb párosítás
- rosszra használja az egykor kapott "édent" az ember
7. vsz. - összegzés, konklúzió
- a bevezető szakasz baljós, jeges némasága tért vissza
- az emberi bű időtlen (Káin)
- nyomatékosított refrén (2x!)

=> Verselése: - rímes-időmértékes

Előszó (1850)

=> az életmű egyik csúcsteljesítménye - megrázó vers
- versében a haza és emberiség tragikuma összekapcsolódik az egyén tragikumával
(haza: szab.harc bukása, emberiség: az emberi történelem céltalansága; egyéni lét kilátástalansága ezek után)
- kozmikus vízió a szabadságharcról és annak bukásáról
=> Verselése: jambikus tízes
=> Műfaja: rapszódia
=> Eredete:
- Vörösmarty elővette egy évek óta kiadatlanul heverő írását, a Három regét, mely az önkényuralom éveiben ismét aktuálissá vált, s ehhez szerezte bevezetőnek az Előszót
- Batthyány Emmának, az első magyar miniszterelnök árvájának ajánlotta - félreérhetetlen gesztussal - művét
- csak 1865-ben jelenhetett meg
=> Szerkezete: - három részre tagolható (Vörösmarty is így szakaszolta!) - háromrészes hídforma arányai alapján
a. régmúlt idők idézése - a költő a Három rege szerzésének időpontjához tér vissza - REFORMKOR
- tavasz: fiatlaság, frissesség, harmónia - reformkori eszmények: ész és szív, kéz és szellem egysége; földi üdv megszerzése
b. közel múlt - a márciusi forradalom és szabadságharc kora
- nyár: a csúcspont, a tervek, eszmék megvalósulása - egyúttal a forróság érzetét kelti - felhevültség (lásd. a nyár heves...), felforrósodott hangulat
- a várt szózat eljövetele
- a vész allegorikus figuraként jelenik meg - pusztítás, rémálommá válnak a "tavasz" eszméi
c. jelen - a megtorlás, a terror és az önkényuralom kor ez
- tél: minden átmenet nélkül "megőszül" a föld - hiányzik az ősz - hiányzik vele együtt tehát az eszmék békés összegzése is (a nyugalmas, "öregkori" szintézis)
- a világirodalom egyik legszebb és legmergrendítőbb sorát olvashatjuk itt ("Most tél van,...")
d. jövő - kilátástalan emberi sors <=> természet ironikus megjelenítése - kiábrándultság, reményvesztettség
- tavasz. a természet ismét tavaszra vált, de ez a tavasz messze elmarad az egykoritól; a föld megőszült, s mint hiú öregúr fest vendéghajával - ál, nem hiteles, mímelt csak fiatalsága - s mímelt boldogsága, vidámsága is

kapcsolódó linkek:

• http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/irodtud/magyarir/html/vorosmar.htm
• http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/vorosm/