Arany János
(1817-1882)
1. Helye irodalmunkban
- a Toldi szerzője- legnagyobb balladaköltőnk
- a magyar irodalmi élet egyik vezéregyénisége Világos után
- jeles Shakespeare-fordító
- nyelvünk egyik legnagyobb ismerője, értője és használója (páratlanul nagy a szókincse)
- legszerényebb íróink egyike
2. Karaktere
- szemben barátjával, Petőfivel, nem élt "kirakat-életet" => visszahúzódó, gátlásos, szemérmes ember
- végtelenül szerény - még a saját tehetségében sem bízik, élete végéig állandó kételyek gyötrik alkotásait illetően
- hatalmas műveltséggel rendelkezik (poeta doctus)
- rendkívül precíz és megfontolt ember - aprólékos műgond
- gazdag fantáziavilág
3. Életének legfontosabb állomásai
a.) Születésének körülményei
- 1817. Nagyszalonta (Bihar megye - ma: Románia)
- elszegényedett kisnemesi család - címerüket még I. Rákóczi Györgytől kapták, de a költő népi sarjnak tartja magát, hisz édesapja már egyszerű parasztemberként élt
=> édesapja: Arany György
=> édesanyja: Megyeri Sára
Idős szülők tizedik gyermekeként jön a világra, de csak a legidősebb gyermek (Sára) és a legkisebb (János) maradtak életben.
b.) Tanulmányok
- 1823-33. Nagyszalonta (közben, hogy öreg szüleit támogassa, segédtanítóskodik)
- 1833. Debreceni Kollégium diákja
- 1834. Kisújszálláson tanít - anyagi gondok miatt szakítja meg egy évre debreceni tanulmányait
- 1835. Debreceni Kollégium diákja
c.) Művészi ambíciók és kispolgári élet
- 1836. otthagyja a Kollégiumot => beáll színésznek (művészi ambíciók: festészet)
- álmot lát Máramarosszigeten: álmában szülei halottak => rögvest hazatér
- otthon szomorú kép fogadja: édesanyja haldoklik (hamarosan meg is hal), édesapja megvakult
=> az egyszerű, hétköznapi, kispolgári életet választja:
- tanító, majd másodjegyző lett
- családot alapít: elveszi Ercsey Júliannát
d.) Írói indulás
- 1845.Az elveszett alkotmány (vígeposz)- elnyeri vele a Kisfaludy Társaság díját
- 1846. Toldi - ismét díjat nyer, de ezúttal osztatlan a sikere - Petőfi barátsága
e.) Szabadságharcos évek
- kezdetben csak szemléli az eseményeket
- a Nép Barátja című lap szerkesztője
- beáll nemzetőrnek
- belügyminisztériumi fogalmazó Debrecenben és Pesten
f.) Világos után - Nemzeti és személyes válság
- bujdosnia kell, állását elveszti, anyagilag is tönkremegy
- elvesztette legjobb barátját, Petőfit
- Geszten a Tisza családnál házitanító
- 1851. Nagykőrös - tanár a helyi nyolcosztályos gimnáziumban - sokat betegeskedik
g.) Pest
- 1860-ban a Kisfaludy Társaság igazgatójának választják = Pestre költözik családjával
- folyóiratokat szerkesztett - Figyelő, Koszorú
- fordít - pl. Gogolt
- 1865. az Akadémia titkára, majd 1870-től főtitkára lett
- 1877. megválik a hivataltól - a Margitszigeten tölti nyarát = Őszikék versciklus ("kapcsos könyv")
- 1879. befejezi a Toldi-trilógiát
- 1881. a Csaba királyfin dolgozik
- 1882. a Petőfi-szobor avatásán már nem tudott megjelenni - október 22-én meghalt
4. Írói pályájának nagyobb korszakai
A. EPIKUS művek:
- 1845-48. a pályakezdés nagy elbeszélő költeményei (Az elveszett alkotmány, Toldi, Toldi estéje)
- 1850-es évek: a szabadságharc bírálata (Nagyidai cigányok)
- 1853-tól haláláig születnek töredékek a Csaba-trilógiához - csak a Buda halála készült el belőle teljes egészében
- 1877.Toldi szerelme - a trilógia középső része - nem tartják igazán sikerült alkotásnak
B. LÍRAI művek:
- 1840-es évek vége: írt néhány verset is epikus művei mellett: többek között egy híres allegóriát (A rab gólya), népies költeményt (Rásüt az esthajnal; Rózsa Sándor), antiklerikális verset (János pap országa), Rákóczit sirató-élesztő költeményt (A rodostói temető). A szabadságharc alatt születik Eldorádó című szatirikus hangú költeménye, és lelkes toborzó verse a Nemzetőr-dal is.
- 1850 -1853. első nagy lírai korszaka - Világos után a nemzet egyik elsiratója, majd vigasztalója (Letészem a lantot; Kertben; Visszatekintés; A lejtőn)
- 1877-80. második és egyben utolsó nagy lírai korszaka: Őszikék - második nagy lírai korszaka
C. BALLADÁK:
- 1849-ig: naív és népies balladák kora (A varró lányok; Szőke Panni; A méh románca)
- 1850-es évek: nagykőrösi balladák kora (történelmi: A walesi bárdok; V. László; Zách Klára; Szondi két apródja / népi: Ágnes asszony; A hamis tanú; Az árva fiú)
- 1860-tól: modern balladák kora (Hídavatás; Tengeri-hántás; Tetemrehívás; Vörös Rébék; Képmutogatók; Az ünneprontók; Az örök zsidó)
5. Írói pálya
A. EPIKUS MŰVEK
- 1842. Szilágyi István, egykori debreceni kollégiumtársa Nagyszalontára kerül rektornak
=> támogatja Arany művészi ambícióit
=> rászoktatja ismét az olvasásra
=> írásra és fordításra sarkallja
=> ő hozza neki a Kisfaludy Társaság (KT) pályázatát is - erre születik első vígeposza:
AZ ELVESZETT ALKOTMÁNY (1845)
=> aljegyzőként érdeklődni kezd a politika iránt - irodalmi formába önti a választások körül tapasztalt visszaéléseket (= "elveszett törvényesség")
- korabeli társadalomkritika
- műfaja: komikus eposz
- nyelve: nehézkes, régies, nem alkalmazza a nyelvújítás és a romantika új fordulatait
- szerkezete: 7 énekből áll, hexameterekben íródott, egyenetlen mű
Bár megnyeri vele a KT pályázatát, de a díjat átadó Vörösmarty csak fenntartással nevezte művét a legjobbnak. Az Elveszett alkotmány igazi jelentősége abban rejlik, hogy elindította írónkat a pályán.
- A KT újabb pályázatán már egy remekművel jelentkezik:
h4>TOLDI (1846)
=> a pályázat szerint "valamely, a nép ajkán élő személy" kell, legyen a hőse a műnek:
Arany szülőföldjének egykori urai, a Toldi család sarját választja, akiről Szalontán még ekkor is sok mese keringett
- forrása: a szalontai néphagyomány és Ilosvai Selymes Péter Históriás éneke
- műfaja: elbeszélő költemény
- mintája: homéroszi eposz
- alapkérdés: a "békés belenövés elmélete" - a magyar parasztság felemelkedése
- szerkezete: 1. ének - lírai előhang, 12 ének - első fele Nagyfalun, második fele Budán játszódik
- zárt, kerek egész a mű
- jól motivált konfliktusok sorából áll
- főszereplője: népi hős, bár nemesi származású (akárcsak Arany!):
=> összerándul az arca, mikor parasztnak szólítják; lovagként vív, DE életformája paraszti
=> saját erejéből szerez elismerést, saját erőből ér el mindent (lásd: János vitéz)
- realista ábrázolás:
=> nincs benne mesés elem,
=> Toldi jó és rossz tulajdonságait egyaránt bemutatja
=> lélektanilag ábrázolt jellemek
=> népi elemek ábrázolása - Bence figurája (a történelmi szereplőkkel szemben Bence Arany teremtménye)
- nyelve: gazdag, életszerű, népies ízű - a magyar népi nyelv irodalmivá tétele
- verselése: párosrímű 12-es
A Toldi azonban nemcsak az irodalmi elismerést (a KT még a pályadíjat is felemelte!) hozza meg Arany számára, hanem egy rendkívül meghitt és termékeny írói barátságot is: Petőfiét. A Toldiban Petőfi az irodalmi népiesség programjának egy remekbe szabott megvalósulását látta. Kapcsolatuk azonban túlnőtt a "kollegiális" kereteken: Arany Petőfi fiának, Petőfi pedig Arany Lacinak lett keresztapja.
- Bár a Toldi sikerén felbuzdulva 1847-ben elkezdi írni a Toldi-trilógia következő (az események sorrendjében: befejező) részét, de csak 1854-ben jelenik majd meg a:
TOLDI ESTÉJE (1847/48, 1854)
=> korábbi művéhez képest jóval személyesebb hangú alkotás, az olvasó és a kor alapkérdéseit fogalmazza meg:
1. Mi lett a "pórsuhanc" sorsa az udvarban?
2. Mi a helyes magatartás a nemzet és haladás kérdésében?
- ihletői: - Ilosvai Selymes Péter Históriás éneke - van benne még elég feldolgozásra váró rész
- Petőfi bíztatása
- Homérosz hatása ("Homéroszt falom, Iliászt eszem." - írja Arany)
- szerkezete: fele olyan hosszú, mint a Toldi - 6 énekből + 1 végszóból áll
- cselekménye: hasonló, mint a Toldié (Nagyfalu - Buda; idegen bajnok legyőzése; hirtelen haragból elkövetett emberölés)
- a mű üzenete: 1. a "békés belenövés"- elmélet kritikája => Toldi felemelkedett, de
nem tudott beilleszkedni az udvari életbe
| Nagy Lajos udvara - fejlett lovagi kultúra - idegen, olaszos ízlés (modern, de tiszteletlen) | Toldi - nemzeti hagyományok |
2. a haladás kérdése - a faragott (Lajos király) és a faragatlan (Toldi) fa metaforája => nemzeti sajátságok vagy modernség?
=> Széchenyi és Kossuth vitája, 1848-tól napjainkig az egyik legfontosabb kérdés
Arany egyik mellett sem áll ki, szerinte a két vélemény az igazság két oldala.
- jellemek: újszerű lélekábrázolás
- atmoszféra(hangulat-)teremtés: összhangban van a tájjal a mű hangulata
=> ősz = öregség, tél = halál párhuzamok alapján
- műfaja: elbeszélő költemény, eposzformájú elégia
- verselése: négyütemű párosrímű 12-es (magyaros verselés)
- nyelve: - kevesebb a nyelvjárási szín, mint az elsőben
- fontosak a tömörítő hatású metaforák => szemléltetés
B. LÍRAI ALKOTÁSOK
- részt vesz a szabadságharcban:
=> nemzetőr Aradon (Nemzetőr-dal)
=> belügyminisztériumi tisztviselő (fogalmazó)
=> Nép Barátja c. lap szerkesztője
- Világos után:
=> a nemzet elsiratója, majd vigasztalója
Nem lírai alkat, de az 50-es években mégis személyes érzelmei kerülnek előtérbe
=> első nagy lírikus korszaka:
LETÉSZEM A LANTOT (1850)
- Világos után úgy érezte, értelmét vesztette az írás
=> nemzeti és személyes tragédia összefonódása
=> "jobb felét" (Petőfit), barátját és költőtársát, kire egykor felnézett, elvesztette
=> nincs már kinek írnia (levert forradalom utáni ország)
- a vers képrendszere: a lant szimbólum köré épül - ősi jelkép: Apollón lírája (=lant) a költészet szimbóluma
=> "Letészem a lantot" - alkotómunka megszün(tet)ése
- időszembesítő vers:
1. jelen - értelmét vesztett költői munka
(=> Vörösmarty: Előszó) - lelkében már megöregedett
- "A tűz nem melegít, nem ég..."
2. múlt - a reményteljes jövő képe inspirálja
- a lélek ifjúságának kora
- "Versenyben égtek húrjaim..." - Petőfi
3. jövő - kilátástalanság
"Ki örvend a fonnyadó virágnak,
Miután a törzsök kihal:
Ha a fa élte megszakad,
Egy percig éli túl virága."
- szerkezete: - az első és az utolsó versszak kezdő mondata megegyezik (Letészem...)
- a jelenről: tömör kijelentések; a múltról szárnyaló, festői képek
=> valamennyien indokolják Arany alkotó válságát
- fájdalmas hangú refrén
- műfaja: elégiko-óda (összetett)
ÖSSZEL (1850)
- a romantika nemzeti gyökerek feltárására irányuló törekvése hozta napvilágra Osszián, ősi
kelta dalnok műveit is, melyekről idővel kiderült, hogy hamisítványok (a XIX. század költőire mégis igen nagy hatást gyakorolt)
- szerkezete:
1. vsz.: helyzetmegjelölés - ősz, unalom => olvasás, DE nem Homérosz derűs világát választja, hanem Osszián komor képeit
2-3-4-5. vsz.: a homéroszi világ képei: harmónia, pásztoridill, a táj szépsége, színes jelzők; boldogok, mert szabadságukért nem kellett harcolniuk; demokratizmus; nincs törvény, maguknak alakították ki világukat (=> reformkor)
6-7-8-9. vsz.: pusztuló világ, komor tájak, egyhangúság, reménytelenség (=> önkényuralom)
- pesszimista vers: a magyarság Osszián népéhez hasonlóan a pusztulás előtt áll, s csak múltjába tekinthet
- kompozíció: - zárt, kerek egész
- párhuzamos szerkesztés (múlt-jelen)
- refrén
- metaforikus képnyelv - időtlenné teszi versét
KERTBEN (1851)
- létösszegző vers (akárcsak a Visszatekintés (1852) és a Lejtőn (1852-57) c. versek)
- kevert hangnem: elégikus hangvétel + (irónia, önirónia/ szentimentalizmus/ rezignáltság)
=> békés természeti képpel indul a vers, de emberi tragédiákat rejt (kontraszt)
- szerkezete:
1. A kert: versindító (konkrét) életkép - festői leírás, de Arany magát is (!) belerajzolja a képbe, s ezáltal személyes síkra emeli át az addigi objektív leírást - a táj is belső tájjá, lélekállapot leírásának eszközévé válik
2. Kerten túli valóság: halott asszonyt gyászolnak a szomszédban - a lírai én kénytelen tudomásul venni a tragédiát, egyúttal szembesülünk a külvilág részvétlenségével is
3. Filozófiai sík: - a közönyös világ érthető az emberekre általában csakúgy, mint önironikusan a kertészre (lírai én) => az emberek sebei helyett a fák sebét kötözi
- a vén kertész, a halál sem segíthet, nem hozhat megváltást, mert a történelem újratermeli a gonoszságot => nincs kiút, nincsen remény (=> Vörösmarty: Az emberek)
- verselése: a jambikus lejtésű, félrímes sorok igazodnak a tűnődő, nehéz gondolatokhoz
Arany János több mint egy évtizedig hallgat 1865 és 77 között:
=> okai:
- közéleti elfoglaltság (a KT elnöke, az Akadémia titkára)
- kislánya, Juliska halála
- fél, hogy tehetsége hanyatlik, s a közönség már nem az, ki volt egykor (fél a meg-nem-értettségtől, a hátrányos fogadtatástól)
=> az ŐSZIKÉK-ciklus születésének körülményei: 1856-ban kap egy kapcsos emlékkönyvet Gyulai Páltól, s elsőként a Szondi-balladát másolta bele. Sokáig nem jegyez bele, majd 1877-es dátummal és Őszikék címmel újra írni kezd a könyvbe verseket, balladákat - vegyesen.
=> margitszigeti sétáin rögzített több versét is
=> modernsége: a ciklus verseit a magába forduló, benső énje gazdagságát feltáró, igen modern lírát teremtő idős Arany írja
(költészetében eljut egészen az impresszionizmusig! pl. Vásárban, A tölgyek alatt)
=> műfajai: a régiek, de új tartalommal telíti őket
=> az "aszúvá érett" tapasztalat szülöttei e versek
(Impresszionizmus: a pillanatnyi benyomások megragadását, az ihlet percében megfogalmazott érzés, látvány rögzítését célzó művészeti irányzat. Először a festészetben jelentkezik a XIX. század közepétől.)
=> Őszikék-ciklus darabjainak jellemzői:
- egyszerű témák megverselése (A lepke)
- laza szerkesztés és verselés
- keresetlen képalkotás
- új téma: a városi élet versbe öntése (Epilogus)
- elégikus és humoros hang egyaránt jelen van (Naturam furca expellas; Tamburás öreg úr)
- mindez egyetemes mondandóval társul (Epilogus, Mindvégig)
EPILÓGUS (1877)
- "epilógus", azaz "végszó, utószó" az életműhöz
- létösszegző vers, számvetés: "Az életet már megjártam..."
- plebejus öntudat: a formálódó dzsentri világtól tudatosan elkülönülő költő
- szerkezete: az 1., 6. és a 11 vsz. "Az életet már/ím megjártam..." sorral kezdődik, ezzel tagolva három, öt versszakos egységre a verset:
1 -5. vsz.: az élet - visszatekintés a múltba
- "gyalogút"- az élet útja, akárcsak Danténál a Pokol előszavában
- felülemelkedés az úrhatnám viselkedésen
- nagyvonalúság: nem bocsátkozik kicsinyes konfliktusokba, bár az újonnan formálódó dzsentri Magyarországon lenézik, egyszerű parasztnak tartják
- önérzet
- más értékeket keres: "Hiszen az útfélen itt-ott, / Egy kis virág nekem nyitott"
6 - 10. vsz.: a múlthoz kötött jelen
- zavarja a hírnév - természetes szerénysége "S több a hír-név, mint az érdem"
- magas mércét állít önmagával szemben, nagyok az elvárásai (úgy érzi ezeknek nem mindig tud megfelelni)
- bár ő maga senkit sem irigyel, életét megkeserítették az őt irigylők
- nem kapta meg mégsem azt, amire igazán vágyott
(lásd: Kosztolányi: Boldog, szomorú dal!)
- "titkos métely": örök kétely él benne, hogy Petőfi örökségét képes volt-e méltóan tovább vinni, s a nemzeti költő megüresedett helyét betölteni
11 - 15. vsz.: a múltba álmodott jövő
- amit nem kapott meg, az a független nyugalom - életében a munka lekötötte, nem talált nyugalmat (a hivatali robot elvonta az alkotói munkától)
- harmóniára, békére vágyik családjával
- újra feltűnik a kertész képe: a fákat (embereket) oltó, ápoló költőé
- úgy érzi, sok mindent nem tudott beváltani életében, amit elvárt magától, s talán munkáját sem tudja méltóképp befejezni
- az utolsó versszak kiemelt jelentőségű - nem négy-, hanem ötsoros:
a kiegyezés korában "rab madárként" jelenítette meg a költői sorsot, a 70-es évek végén pedig már úgy látja, túl késő a kalitka kitárása
- összetett stílus: különböző rétegekből vett szavak tökéletes összhangja
MINDVÉGIG (1877)
- ars poeticus verse
- az Ady-féle mégis-morálhoz hasonlatos a költő makacs ragaszkodása a "lanthoz", az életének egyedül értelmet adó költészethez
- lantszimbólum: a Letészem a lantot c. versben feltűnő jelkép itt ellentétes "előjellel" jelentkezik: alkotómunkára sarkallja önmagát a költő
- a vers egyúttal a költészet fejlődésének újabb irányairól is szól: "S ne hidd, hogy alantnak / Ereje meglankadt: Csak hangköre más...". Ez az új hangkör a modern értelemben vett, erősen szubjektivizálódó líra megjelenése.
