Élete

• 1817. március 2-án született a Bihar megyei Nagyszalontán (ma Romániához tartozik). Édesapja kevés földdel rendelkező földműves volt. A családban 10 gyerek született, de nyolc gyors egymásutánban meghalt, csak a legidősebb lány s a legfiatalabb fiú, János maradt életben.
• 1823-33-ig a nagyszalontai iskolában tanul.
• 1833 őszén a debreceni kollégiumba megy tanulni.
• 1834 tavaszán Kisújszállásra ment segédtanítónak, hogy pénzt gyűjtsön a további tanulmányokhoz.
• 1835 tavaszán visszatér Debrecenbe, a félbehagyott félévet még befejezte, de a következőt már nem.
• 1836-ban színésznek áll, de lelkiismeret-furdalás gyötri idős szülei miatt, ezért hazamegy.
• 1836-39 között a rektor helyettese a szalontai iskolában.
• 1840-ben másodjegyző lett, és még ebben az évben megházasodott, felesége: Ercsey Julianna. Két gyermekük születik: Juliska és László.
• 1845-ben írta az Elveszett alkotmány című vígeposzát, amely a Kisfaludy Társaság pályázatán díjat nyert.
• 1846 nyarán írta a Toldit szintén a Kisfaludy Társaság pályázatára.
• 1847: a Toldi sikere, Petőfi baratsága.
• 1848-49: Nép Barátja című lap egyik szerkesztője, rövid ideig nemzetőr, majd állami állást vállal.
• 1851-1860: a nagykőrösi református gimnázium tanára.
• 1860 őszén Pestre költözik a család. Folyóiratokat indít: Szépirodalmi Figyelő, Koszorú.
• 1865-ben az MTA titkára lesz.
• 1876-ban lemondott erről a tisztségről.
• 1877 nyarát a Margitszigeten töltötte, ekkor írta az Őszikék verseit.
• 1879-ben befejezte a harminc év óta készülő Toldi szerelmét.
• 1882. október 22-én hal meg Pesten.
  

Életművének felosztása

Az epikus költő: bár Arany erősen lírai alkat, pályája az epikával indul, és az egész életművében jelen van.

Vígeposz: Az elveszett alkotmány, A nagyidai cigányokelbeszélő költemény: Toldi-trilógiaballadák

Toldi

• 1846-ban írta, 12 énekből álló nagyobb elbeszélő költemény
• egységes világképű mű, tele van örömteli várakozással, van remény, hiszi, hogy a magyarság egységgé formálható
• Főhőse: Toldi Miklós: eszményi népi hős: rendkívüli testi erő, becsületesség, érzelmi melegség, öntudat, erkölcsi tisztaság, praktikus gondolkodás
• nemzeti egység megtestesítője: nemes, de szinte paraszti sorban él bátyja elnyomása miatt. Megvan benne is az egész népre vonatkozó jellemvonás: hirtelen haragú, ez komoly bajokat okoz. Összetett jellem: nemesi büszkeség, jobbágyi megalázottság, indulat, ragaszkodás édesanyjához.
• Előhang: látomásszerűen idéz meg egy igazságos, de letűnt világot, ábránd, hit: megvalósulhat a reformkor érdekegyesítése, nemzetegyesítés programja: a nép egyenrangú lehet a nemességgel.
• Cselekményszövés logikája: népmesei elemek: legkisebb fiú győzelme, gonosz testvér fondorlata, jó király, akit nem lehet félrevezetni, váratlan fordulatok, akadályok (próbák), sikertörténet: Toldi elnyomottból a király jobb keze lesz.
• A főhős sokoldalú ábrázolása, árnyalt lélekrajz: realista regények jellemzésére emlékeztet.
• Nyelve: népies, közvetlen, egyszerű természetesség
• Stílusa: többféle elemből alkotott stílus: régi irodalmi hagyományok, korabeli romantika stílusa és a paraszti beszéd nyelvi elemei jellemzik. Derűs világkép.
  
  

Toldi estéje

• 1847/48-ban írta, 6 énekből áll.
• Hangulata, életszemlélete más, mint a Toldié
• Aggodalmak, kétségek, problémák, megrendült világkép jellemzi.
• Fő kérdése: erkölcsi, művelődési problémák. Mi legyen a helyes nemzeti magatartás az új, a modern kultúrával, haladással szemben?
• Cselekménye: Két mű cselekményének fő vonala majdnem azonos: Nagyfaluból indul Toldi, három nap alatt Budára ér, legyőzi az idegen bajnokot, megmenti a nemzet becsületét, kegyelmet nyer a királytól. Az első mű diadallal, a második tragédiával zárul.
• A Toldi estéje konfliktusok sorozata
• Hangulata: tragikus-elégikus: indító képek: ősz, sírásás, halál
• Toldi csalódott, kegyvesztett, elfeledett, a világ nem úgy halad, ahogy azt ő régen képzelte. Ez okozza halálvágyát. Hiába jutott be Nagy Lajos udvarába, megmaradt parasztnak a nemesek között, gyanakvással szemlélte a félig magyar, félig olasz király reneszánsz udvarát. Az új műveltségtől, idegen hatásoktól féltette a nemzeti értékeket, a nemzeti karaktert. Mogorva, gáncsoskodó, avult nézeteihez ragaszkodó emberré vált, sértődötten hagyta el a királyi udvart.
• A 4. énekben ( már a győzelem után) csak úgy dől belőle a panasz. Ironikusan tragikussá válik Toldi alakja: bár tudjuk nincs igaza, az események őt igazolják: nincs egyetlen magyar lovag, aki le tudná győzni a kérkedő olaszt. Újra hirtelen fellobbanó haragja okozza a bajt: nem akar gyilkolni, csak megleckéztetni az apródokat.
• A haldokló Toldi és Lajos király dialógusa kivetített belső vita: az író kételyei szólalnak meg: a régi és az új világ ellentéte. Nincs mód meggyőzni egymást, Toldi meghal, kibékülnek, de álláspontjuk távol marad egymástól. A király a haladást képviseli, Európához akar csatlakozni, beépíteni vívmányait a magyar életbe. Toldi kételkedik az ilyen haladásban.
• Állásfoglalás: A költő nem foglal állást - nem azonosul Toldival - bár rokonszenvét nem tagadja meg tőle. Ironikusan szemléli főhősét: komikus vonások: durva szőrcsuhás Toldi alakja (anakronisztikus), mögötte az óriási pajzsot cipelő Bence.
• Nyelve: tömörebb, metaforikus képekben gazdag, kevesebb a nyelvjárási szín, az egész műben kevesebb a népies vonás.

Balladák

• 1850-es években: első, magas esztétikai színvonalú balladái
• mintái: skót és székely népballadák
• műfaj: kisepikai műfaj, de lírai, drámai elemeket is tartalmaz. Epikai: történetet mesél el, drámai: ez a szereplők párbeszédéből bontakozik ki, sok a hiány, az elhallgatás.
• nagykőrösi balladák: két csoport: nemzeti és lélektani balladák
• lélektani: bűn és bűnhődés problematikáját állítja középpontba, gyakori motívum a megőrülés, különös gondot fordít a lélektani indokoltságra.

Ágnes asszony (1853)

• az első 4 versszakra jellemző a hiány: csak sejthető valamiféle bűn, csak szórványos utalások ( véres lepedő, hajdú megjelenése)
• 5-19. versszak színhelye a börtön, az igazi események Ágnes asszony lelkében történnek: a megőrülés folyamatát nagyon pontosan ábrázolja. A személyiség széthullása, őrület kialakulása.
• 20. versszaktól: hosszú évek történetét sűríti néhány sorba, az idő innentől végtelen, Ágnes újra otthon van, ez a büntetés erkölcsileg magasabb rendű, mint a börtön. Az idő múlását csak néhány motívum jelzi: ronggyá foszlott lepedő, őszülő haj, rögeszmés cselekvés.
• Refrén: az elbeszélő vagy a hallgató érzelmi reagálása: a szenvedő ember felett.
• Arany nem ítélkezik. Az egyes ember kérdését egyetemes szintre emeli, csak Isten ítélkezhet a bűnösök felett.

Szondi két apródja

• nemzeti tárgyú ballada, többszólamú költemény
• szerkezet: rendkívül tömény, narráció csak az első 2 versszak.
• 3. versszaktól kizárólag a szereplők párbeszéde, minden nélkülözhetetlen cselekmény kimarad. Még a szereplők, a helyszín megváltozását sem jelzi a narrátor, mindent a párbeszédek tartalmából, stílusából kell kikövetkeztetni.
• 3-4. versszak: Ali és szolgájának párbeszéde, a győztes azt kívánja, hogy a két apród az ő diadalmát zengje.
• a páratlan versszakok az apródok éneke, a páros a török küldött beszéde.
• nem igazi párbeszéd: az apródok nem reagálnak a hozzájuk beszélőhöz, párhuzamos monológok.
• az apródok: a vár ostromáról mesélnek: egyszerű lényegre törő fogalmazás, visszafogott emelkedettség, históriás ének Szondi helytállásáról és hősi haláláról.
• Ali szolgája: keletiesen túldíszített beszédstílus, török szavak. Ő a jelenről, a jövő lehetőségeiről beszél, majd burkolt fenyegetés, majd leplezetlen fenyegetés.
• két értékrend áll egymással szemben: az apródok nem hajlandóak a győztes szórakoztatására, kitartanak eszményképük mellett, allegorikus jelentés: a költői helytállás. Feltűnő hasonlóság A walesi bárdokkal: költői helytállás, zsarnok dicsőítésének megtagadása, allegorikus jelentés.
  

Az Őszikék

• 1877-ben költészetének újabb korszaka, egyik leggazdagabb periódus
• jellemzői: cím is utal erre: Őszike: késő ősszel nyíló virág, élet ősze, öregség, halál közelsége, de ugyanakkor az élethez való ragaszkodás érzése, belenyugvás, megbékélés érzése. Költészetének újszerű vonásai jelennek meg: ezt maga is érezte más, mint amit megszoktak tőle (hősi múlt epikusa, a nemzet költője), nem szánta a nyilvánosságnak ezeket a verseket, egy kapcsos könyvbe írta, amit Gyulai Páltól kapott.
• belső világához fordul: az egész cikluson érezhető az elhibázott élet, az elmulasztott élet, az elmúlás.
• műfajai: balladák, életképek, dalok, elégico-ódák.

Epilogus

• személyes, titkolt érzés közvetlen megszólalása
• 15 versszak 3 ( 5-5 vsz-os) egységre oszlik.
• három szerkezeti egység, három különböző idősík
• első öt: múlt, kezdő sor: az élet lezárultságát hangsúlyozza
• metaforikus tartalom: az élet leélése az országúton való haladással azonosul, úticél: a halál
• sokan haladnak ezen az úton, különböző járműveken, de nem törődnek egymással, az útszéli kis virágokat csak a gyalogosok veszik észre, idillnek tűnő felszín mögött visszafojtott indulatok, keserűség.
• 6-10. vsz: múlthoz kötött jelen: hangváltás: eddigi derűs felszín után izgatott elégedetlen kifakadás: a költő az élettől nem azt kapta, amit várt. Szerénysége tárul fel: méltó-e azokra az elismerésekre, amelyeket kapott? Örökös kételkedés magában, munkájában.
• 11-15. vsz. a múltban megálmodott , de meg nem valósult jövő, a panasz hangja leplezetlen, kevés költői kép. A független nyugalom, munkás, vidám öregség: vágyálom maradt.
• a megvalósulatlan remények a lélek belső tartalmaira vonatkoznak, az élet külső viszonyai érdektelenek
• verszárlat: nem tud ebből a lelkiállapotból kiemelkedni, utolsó kép: rab madár az első vsz. gyalog járni képére rímel.
• a gyalogosan végigjárt élet, a belső szabadság hiánya, reményektől, vágyaktól megfosztott élet képe.
  

Mindvégig

• ars poetica és létösszegző vers
• elégikus hangnem, csendes visszafogott derűvel társul.
• műfajilag is kettős: dalszerű elégia
• önmegszólító vers
• indítás: felszólítás az alkotásra, az alkotás vállalása minden körülmények között
• a kezdő sorok szándékosan utalnak vissza a Letészem a lantot című versre, annak tudatos visszavonása. Ott az alkotás feleslegessége, céltalansága jelenik meg, itt: mindhalálig való munka, az írás kötelessége, vigasz a halál közelségében.
• 3-4 vsz. a költő léthelyzetének bemutatása, az élet a maga szenvedéseivel is szebb, mint a nem lét.
• önirónia: lemond a bor és a szerelem megverseléséről, ilyen verseket sosem írt.
• 5-6 vsz. a kinti világgal szemben megjelenik a belső, a szubjektív világ
• a verszárlat újra visszautal a Letészem a lantot című versre, ott az alkotás értelmetlenségét részben a közönség érdektelenségével magyarázza, itt: az új költészet-értelmezés szerint ez nem baj, a hallgatóság hiánya nem teszi céltalanná a költészetet, az önkifejezés önmagában is érték.