Rossz anya vagyok!
Szendrei Judit
2004/04/27 11:08
1668 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Gyereket nevelni nagy feladat, nagy felelősség. Talán nincs is olyan szülő, aki ne azt tervezné újszülöttje bölcsője fölé hajolva, hogy minden erejével és bölcsességével a kicsi érdekeit, egészségét, boldogságát és reményteli szép jövőjét fogja segíteni. Később azután, hol objektív nehézségek okán, hol kényelmességből, tanácstalanságból, türelmetlenségből olyasmit is teszünk, amit később helytelennek érzünk és megbánunk.

A "Jól tettem-e annak idején? Biztosan igazam volt-e? Más nem csinálta volna másképp?" - kételyeivel minden anya és apa szembe találja magát jó párszor élete során. (Akik esetleg mégsem, mert mindig teljesen bizonyosak benne, hogy igazuk volt, és épp a megfelelő mértékű szigorral, megértéssel vagy rugalmassággal jártak el, azok vagy emberfeletti módon rátermett szülők, vagy - és ez a valószínűbb - nem igazán őszinték és kellően kritikusak önmagukhoz.)

A szülői bűntudatot tehát nehéz megspórolni, mégis mindannyiunkat nagyon megvisel. Manapság, amikor a sors szeszélyei és az öröklött adottságok életre gyakorolt hatása helyett egyre inkább a gyermekkori élmények fontosságát hangsúlyozzák a szakemberek, elkerülhetetlen, hogy szinte mindenért, ami gyermekeinkkel történik, felelősnek érezzük magunkat. Ha rossz jegyet kap, ha csúfolják a társai, ha nem veszik be az iskolai focicsapatba, ha kilyukad a foga vagy idén már harmadszor beteg, a szülő önmarcangolásba kezd: Kikérdezzem mindennap a leckét? Gyakoroljuk itthon a kapura lövést, a fogmosást vagy a jópofa társasági viselkedést? Adjak rá sapkát még áprilisban is, és pofozzam meg, ha délután nem találom a fején?

A helyzetet tovább nehezíti, hogy anyák és apák rendszerint nem mindenben értenek teljesen egyet, (a nagyszülőkről, tanító nénikről, tekintélyes szakemberekről és egyéb jóakarókról nem is beszélve,) így ha egy anya megtilt vagy megenged is valamit, sokszor úgy érzi, ez csupán az ő egyéni, személyes véleménye alapján történik, s nem azért, mert valóban ez a "helyes", az ésszerű, az egyedül elfogadható. A bizonytalanság kis szikrája a lelke mélyén mindig megmarad.

Külön és hosszasan lehetne beszélni a dolgozó anyák mindennapi lelkifurdalásairól, amiért kisgyermekeiket idegenekre bízzák, a korai közösségbe szoktatással mindenféle betegségeknek teszik ki, és az élet legfontosabb pillanataiban (amikor hirtelen felszökik a láza, vagy először sikerül bilibe pisilnie) nincsenek mellette. De túl a bölcsődén, gyakran az óvodás, iskolás gyerekek anyukái is lustának, hanyagnak érzik magukat, amiért munka mellett nincs idejük arra, hogy a farsangi jelmezt kézzel varrják, és házi pogácsát csomagoljanak tízóraira.

Szintén gyakorlott önmarcangolók az elvált szülők. Annyiban nyilván igazuk van, hogy egyik gyerek sem örül annak, ha a szülei már nincsenek jóban, és a két ember, akiket ő a világon a legjobban szeret, veszekednek, külön élnek, és még a vele kapcsolatos nevelési kérdésekben sem feltétlenül tudnak együttműködni. A válás valóban fájdalmas élmény a kicsiknek (is), és sokszor nehéz helyzetbe hozhatja őket életük során, a gyerek minden bajáért, bújáért azonban talán mégsem tehető felelőssé önmagában. A bűntudatos vasárnapi szülő sokszor túl engedékeny, az önmagát esetleg "rossznak", értéktelennek érző elhagyott partner gyermekével erélytelen, ítéleteiben bizonytalan lehet, amit azután később megbán.

Van azonban a bűntudatos anyáknak egy külön csoportja is, akik, bár nem váltak el és szédületes karriert sem építenek feltétlenül, mégis alapvetően "rossznak" érzik magukat gyermekükhöz. Az első időktől, talán már a gyermek születése óta úgy gondolják, nem igazán kompetensek a kicsi ellátásában, folyton bizonytalankodnak, tanácsot kérnek. (Szoptassam-e vagy adjak neki tápszert? Fel kell-e venni, ha sír? Hogy adjam be neki a gyógyszert, ha tiltakozik?, stb.) A gyerek gondozását, nevelési kérdésekben a döntés felelősségét szívesen engedik át másnak, leggyakrabban a férjüknek, anyjuknak, vagy az anyósuknak. Úgy érzik, a gyerek jobb kezekben van náluk, akik nyilván tapasztaltabbak, rátermettebbek, mint ő maga. Mivel a lelkük mélyén azonosulnak e tekintélyszemélyek (gyakran túlzott) elvárásaival, zokszó nélkül tűrik, ha anyai teljesítményüket kritikával, lekicsinyléssel illetik.

Általában igaz rájuk, hogy agressziókifejezésük gátolt; nem szívesen adnak hangot dühüknek, nem állnak ki a saját érdekeik és nézeteik mellett. Az indulataikat gyakran lenyelik, emiatt hajlamosak rá, hogy haragjuk, ellenségességük testi panaszokban, (pl. fejfájásban, gyomorgörcsben, alvási és evési zavarokban) fejeződjenek ki. A konfliktusos nevelési helyzetekben azért is igyekeznek a háttérbe húzódni, és tartózkodni attól, hogy határozott álláspontot képviseljenek, mert így sem a partnerükkel, sem gyermekükkel nem kell éles összeütközésbe kerülniük.

Gyakran már a párválasztáskor igyekeznek olyan férjet találni, akiben kellő anyai kompetenciát és érdeklődést éreznek, aki szelídségével, türelmével, gyerekszeretetével kiegészítheti, pótolhatja azt, ami szerintük belőlük, "rossz anyákból" hiányzik. Cserébe, mintegy hálájuk jeléül, nagyon sokat dolgoznak, mind a háztartásban, mind pénzkeresés gyanánt. Ezeket az asszonyokat nem a karriervágy hajtja a jól kereső, gyakran késő estig elfoglaltságot jelentő állásokba, hanem valamiféle jóvátételi, vezeklési vágy: ha a férjük sok szempontból anyaként helyettesíti őket, nekik is hozzá kell járulniuk a hagyományosan férfi feladatokhoz, pl. a pénzkereséshez.

A magukat rossznak tartó, bűntudatos anyák azonban rendszerint nagy árat fizetnek azért, hogy gyermekeik nevelésekor háttérbe szorítják magukat. A felelősség, s ennek mentén a konfliktusok felvállalása ugyanis a másik iránt érzett szeretet fontos része. Aki, akár kényelmességből, akár belső bizonytalansága vagy bűntudata okán, igyekszik e helyzeteket kikerülni, az, bár talán úgy hiszi, használ gyermekének, ha rátermettebb személyre bízza, valójában a kettejük közti szeretetkapcsolatot gyengíti. Ami pedig a gyerekek életében az első és legfontosabb dolog, hogy az anyukájukkal jóban legyenek.

Képek

  • www.ukrainianangels.org/ mother.jpg
  • http://www.illinoisleader.com/content/img/f6968/mother-boy-read.jpg
  • http://pbskids.org/itsmylife/images/depression9.jpg

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten