"A szétrobbant vulkán"

Fira Körülbelül 3500 évvel ezelőtt hatalmas vulkánkitörés rázta meg a Földközi-tenger keleti medencéjét, s megpecsételte az egész Mediterráneum akkor legfejlettebb civilizációja, a Mínoszi Kréta kultúrájának sorsát. A katasztrófát Thira, a Görög szigetvilág egyik kis szigete okozta, mely Kréta partjaitól északra, attól nagyjából 110 kilométerre található. Kr. e. nagyjából 1500 körül ez a kis vulkáni sziget egész egyszerűen fölrobbant. A hatalmas explózió egyike volt a világtörténelem leghatalmasabb és legpusztítóbb tűzhányókitöréseinek. A robbanás által keltett szökőár (cunami) egyenesen nekirohant Kréta szigetének, és teljesen elpusztította a parti településeket. Az óriási mennyiségű vulkáni por és hamueső a terményt tönkretéve éhínséget és további pusztulást okozott. Mindez meghatározó volt abban a tényben, hogy a virágzó tengeri kereskedelmi hatalom, a krétai civilizáció teljesen lehanyatlott, átadva helyét a későbbi kultúráknak, a föníciaiaknak és a görögöknek.

kaldéra-perem Santorini, a szétrobbant vulkán maradványa ma közkedvelt turistaparadicsom. A sziget begörbült alakja már térképről nézve is elárulja, hogy az egy hajdani tűzhányó maradványa, az óriási kalderába pedig benyomult a tenger. Santorini tulajdonképpen nem is egy szigetből áll, a fősziget, Thira mellett a nála kisebb Thirasia és az ennél is kisebb Aspronisi adja együttesen a hajdani vulkán megmaradt darabjait. A szigetek külső oldalai lankásak, egyenletesen lejtenek a tenger felé. Ezzel szemben a belső oldalak (a tulajdonképpeni kalderaperem) meredeken szakadnak a tengerrel elöntött kalderaudvarba. A belső, szinte teljesen függőleges fal több mint négyszáz méter magasságú, az egymással szemben lévő oldalak pedig több, mint hét kilométerre fekszenek egymástól. Ebből is elképzelhető, hogy milyen óriási mennyiségű vulkáni anyag távozott a robbanás során, nem is szólva arról, hogy a kaldera belsejében a tenger mélysége a 150 métert is meghaladhatja. A számítások és a történelmi adatok szerint a hajdani tűzhányó körülbelül 1500 méter magas lehetett, a kitöréskor mintegy 75 köbkilométernyi anyag repült a levegőbe, melynek vulkáni bombái 160 kilométeres távolságig is elrepültek. Ezek ismeretében már nem csodálkozhatunk azon, hogy egy ilyen volumenű természeti katasztrófa tönkretehet egy virágzó ókori civilizációt, vagy legalábbis nagymértékben hozzájárul annak hanyatlásához, majd végül eltűnéséhez.

Oia A szigetcsoport fővárosa a főszigeten található Fira. Közvetlenül a kalderaperem szélére épült, a peremre épült hófehér házai már a tengerről, messziről is jól láthatók. A szűk utcákon, az üzletekben, éttermekben, tavernákban a turisták minden igényét kielégítik. A peremi sétányon pompás kilátás nyílik a kalderára, a szemközti szigetekre s a mélységben a kék Égei-tengerre. Firához egészen hasonlatos bájos városka annak folytatása, Firostefani, a csodás naplementjeiről és kék tetejű templomairól híres Oia, valamint a szemközti szigeten található, azzal azonos nevű, a turisták hadától megkímélt, csöndes akrotiri freskó Thirasia. A sziget külső lankás oldalain gombamód szaporodó tengerparti fürdőtelepek sorakoznak. A legszebb strandok a főszigeten a vulkáni testbe egy beékelődött mészkővonulattól közvetlenül északra (Kamari) és délre (Perissa) találhatók. Ókori emlékek is találhatók a szigeten. Thirán, mint Krétához közeli területen, természetesen virágzott a civilizáció, egészen a nagy kitörésig, amely aztán az egészet elpusztította. Az Akrotiri melletti ásatások csodálatos emlékeket tártak föl, a leghíresebbek a freskók, melyek közül jó néhány Athénban csodálható meg. Az itteni civilizáció végső totális pusztulását sokan Atlantisz legendájával azonosítják.

Így aztán méltán nevezik Santorinit a Kiykládok Gyöngyszemének, hiszen a pompás tengeri fürdőhelyeken valamint a Görög-szigeteken jellegzetes utolérhetetlen hangulatú városkákon, tavernákon kívül Thira valami egészen mást is kínál: egy letűnt ókori civilizáció emlékeit, s nemcsak Európa, hanem az egész világ egyik legnagyszerűbb látványosságát, egy óriási, tengerrel elöntött kalderát, falain a vulkánt felépítő kőzetek egyedülálló tanulmányozási lehetőségét, a kalderaperemről pedig az égei-tengeri szigetvilág legcsodálatosabb panorámáját.

A kaldera belsejében a nagy kitörés óta eltelt kb. 3500 év alatt új vulkán született. A későbbi, természetesen jóval szerényebb méretű kitörések, lávaömlések következtében két kis új sziget, az idős (Paleo) és az új (Nea) Kameni jött létre, mely ma már teljesen elfoglalja a kalderaudvar közepét, s csúcsa a 100 méteres magasságot is meghaladja. A szigetek egykori lávafolyásai, a kráterekből felszálló forró kénes gőzök, és az időnkénti földrengések egyértelműen jelzik, hogy a területen a vulkáni aktivitás korántsem szűnt meg, akkor sem, ha a történelmi múltban lezajlott hatalmas méretű kitörésre egyhamar nemigen számíthatunk. A belső vulkánokat hajóval lehet megközelíteni. A turisták felmászhatnak a jelenlegi központi kráterhez, megcsodálhatják a kilátást, szemügyre vehetik a hajdani lávafolyásokat, a kénes kigőzöléseket, fürödhetnek a tenger alatt feltörő meleg források vasas vizében. A kaldera belsejében hajózva tűnik csak fel igazán, hogy milyen óriási lehetett az a robbanás, ami ezt a hatalmas természeti képződményt létrehozta, s fogalmat alkothatunk magunknak a földfelszín formáit kialakító erők nagyságáról és mibenlétéről.

Csuták Máté