Az egyetlen magyarországi királytükör létrejötte Szent István király nevéhez fűződik. Ismétlő feladat : Elevenítsd fel a királytükör műfajának főbb sajátosságait! Ebben segít az Instruktív források c. írásunk. Szent Imre szobra Hatvanban (1930) A valószínűleg az 1010-es évek első felében - más vélekedések szerint az 1020-as évek közepén - készült munka eredeti címét nem ismerjük. A szöveg legkorábbi, 15. és 16. századi kéziratai, a Thuróczy- és az Ilosvay-kódex Szent István első törvénykönyveként (Decretum Sancti regis Stephani) említik. Ennek a hagyománynak köszönhető, hogy Magyarország összefoglaló törvénygyűjteményébe (Corpus Iuris Hungarici) is bekerült. A mű modern szövegkiadói új címet alkottak, és Erkölcstanító könyvecskeként (Libellus de institutione morum) jelentették meg. Az Intelmek hitelessége körül sok vita folyt, mára azonban egyértelművé vált, hogy Karoling királytükröket alapul vevő, de teljesen magyar közegben keletkezett 11. századi szövegről van szó.

Az Intelmek szerzőjének személye ismeretlen, és bár a mű szövege egyes szám első személyben íródott, Szent István sajátkezű szerzősége kizárható, a mondanivaló kialakításában, megszerkesztésében való szellemi közreműködése azonban nagyon is valószínűsíthető. A tanítások megszövegezőjeként felmerült többek között Szent Gellért püspök és Asztrik érsek személye is. Az Imre hercegnek ajánlott - tehát mindenképp annak halála, 1031 előtt keletkezett - tanítás több szempontból is kiemelkedik a királytükrök műfajából. Mindenek előtt azt fontos kiemelni, hogy az Intelmek nem száraz erénykatalógus, hanem meglepően személyes hangú, önvallomásokkal teli tanítás. A bensőséges hangnem mellett a szerkezet és a mondanivaló is több sajátosságot mutat. Az Intelmekben nem az egyes erényekből következik az államvezetésre vonatkozó tanítás, hanem éppen a királyi méltóság legfontosabb elemei kapcsán fogalmazza meg a jó uralkodó legfontosabb személyiségjegyeit, tulajdonságait. Szent István tanítása általában véve is jóval nagyobb hangsúlyt helyez az uralkodás praktikus, gyakorlatias kérdéseinek megvilágítására, mint az általános erkölcsi etikai elvek kifejtésére.

A bevezetőből és 10 fejezetből álló műnek a modern korban egyik legtöbbet idézett része a 6. fejezet azon része, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy "az egy nyelvű és egy törvényű ország gyenge és törékeny" (unius linguae uniusque moris regnum imbecille et fragile est). Ezt a kitételt a nemzetállamiság korában sokszor felhasználta a politika, annak ellenére, hogy egyrészt a nemzetiségi kérdés - egyáltalán a nemzetiség modern fogalma - a 11. században, miként még hosszú évszázadokon át, nem létezett, másrészt a fejezetben említett, betelepülő vendégek (hospesek) alatt itt nem telepeseket, hanem papokat és lovagokat értett a szerző. A külföldi papok és lovagok megbecsülésének fontossága érthetően került az István által sugallt tanítások közé, hiszen első királyunk támaszát nem kis mértékben ők jelentették. A külföldi lovagok segítsége nélkül talán már a Koppány elleni harc is másként alakult volna, az egyház szervezete nélkül pedig az ország egységének a megteremtése válhatott volna kérdésessé.