A szlovéniai Karszt-hegység a névadója a mészkőhegységek belsejében kialakult sokszor igen látványos jelenségeknek. Itt kezdtek ugyanis először felfigyelni azokra a jelenségekre, amelyek létrejöttének feltétele a jól karsztosodó (oldódó) kőzet, mozgatórugói pedig azok a folyamatok (kőzetoldódás, erózió, barlangmélyülés, cseppkövek képződése, dolinák kialakulása stb.), amelyek alapvető feltétele a víz jelenléte. Nem véletlenül volt a karsztjelenségek első tanulmányozási helye Szlovénia (és részben Horvátország). A területen páratlanul étékes és látványos karsztformák találhatók.
A Plitvicei tavak
A mésztufagátak sorozatai közül Horvátországban a leghíresebb a Sibenik városa fölött Krka Nemzeti Park mésztufateraszai és zuhatagai, valamint a Plitvicei tavak vidéke. Utóbbi tulajdonképpen a mészkőhegységek belsejéből feltörő karsztforrások által létrehozott, egymással kisebb-nagyobb vízesésekkel kapcsolódó látványos tavak rendszere. Az egyik legszebb természeti táj nem csak az országban, hanem az egész Mediterráneumban, sőt Európa szerte. A szemünk előtt zajlik az édesvízi mészkő képződése, a növényzet CO2-megkötése, a bekérgezés folyamata, a mésztufa gátak épülése. Kristálytiszta, a nagy mésztartalomtól zöld színű tavak, vízesések (az egyik Európa egyik legmagasabb zuhatagja), gyors patakok, parti vegetáció, beljebb szűzerdők, rengeteg vízimadár, halak, kétéltűek, hüllők és medvék is előfordulnak.
A Szocsa folyó karsztforrása Észak-Szlovéniában turisták számára kevéssé ismert, de karsztmorfológiailag és tájképileg egyaránt nagyszerű látványosság.
Föld alatti barlangok és üregek sematikus ábrája
A Dinaridák mészkőtömege számos barlangrendszert rejt magában. Legismertebb ezek közül a világhírű Postojnai barlang. Látványos cseppkövei, tágas termei, hosszú folyosói valóban csábítóak. A föld alatti út jelentős szakaszát barlangi vasúttal lehet megtenni. Igazából Postojna világhírét annak köszönheti, hogy ez volt az egyik első cseppkőbarlang, amelyet a turisták számára kiépítettek és megnyitottak. A Predjamski Grad (Rablóvár) Postojna közvetlen közelében vadregényes környezetben, egy szép szurdokvölgy végében épült. A középkori vár mögött tekintélyes barlangrendszer húzódik. A vár bevehetetlen falain kívül rekedt ostromlók a kiéheztetéssel próbálták megadásra bírni a védőket, de azok a hátsó barlangfolyosókon keresztül a környező falvakból könnyűszerrel beszerezték az utánpótlást.
Skocjani barlang
A legnagyobb és leghíresebb üreg a Skocjani barlang (régebbi, olasz nevén San Canziano), a "pokol kapuja", amely Isteni színjátékának írásakor Dantét is megihlette, a Szlovén Karszt valószínűleg legfantasztikusabb képződménye, amely már a bejárat környékén lenyűgözi a látogatót. Ott található ugyanis az európai kontinens legmélyebb szakadéktöbre (150 méter), a Velike (Nagy) Dolina, melynek peremén kicsiny falu (Skocjan) házai egyensúlyoznak. A mélységben kanyargó Reka, Szlovénia egyik legnagyobb folyója, amely a felszín alá érve már Timavo névre hallgat, döbbenetes méretű üregrendszert hozott itt létre. A Föld leghatalmasabb barlangtermeit, a külsőbb és fölsőbb csöndes barlangszinteket (Tiha Jama), beljebb pedig a barlang 110 méter átlagmagasságú (!) főágát, az üvöltő vízeséseket, a változatos alakú és méretű, akár 25 méteres cseppköveket, tetaráta- (mésztufa) gátakat egy kb. 2 km hosszú kiépített turistaúton élvezhetik a látogatók, amely a több mint 40 km hosszúságú barlangnak csak külső, töredék része.
További 4 km-en egy barlangi alpinistaút (a falba néhány méterenként vert kampók) vezet az üreg ember által járható részének vége, egy rettentő mély szifon, a Halál tava fel. A fő ág méretét a turistaúton is fölfoghatjuk, amikor egy hídon keresztül sem a fejünk fölött a barlang mennyezetét, sem pedig a barlang alján bömbölve zúgó Timavót nem látjuk, bárhogy világítunk. A barlang környéki erdőkben a közép-európai és alpesi növényekből álló flóra elképesztő fajgazdaságú. Az állatvilág képviselői közül a ritka havasi pocok és a barlangban áttelelő sziklamászó hajnalmadár érdemes említésre. Skocjan az európai barlangok között harmadmagával (a spanyolországi Altamira barlang és a magyarországi Aggteleki Karszt barlangjai mellett) az egyetemes Világörökség részét képezi.
