Szövegkönyvek - Október 23.
Kormos Edit
2003/10/04 16:30
1695 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Iskolai ünnepségre vagy órai felolvasásra szánjuk írásunkat. A forgatókönyv Déry Tibor Szerelem c. novellája, Faludy György Pokolbeli víg napjaim c. regénye, valamint Márai Sándor Halotti beszéde alapján készült.

Összeállította: Kormos Edit

Szereplők:

Fogoly
Börtönőr
Őrmester
Kalauznő
Taxis

Férfi
Házmesterné
Ajtai (rab)
Cseri Jancsi (rab)
Feleség
Börtönőr: (a földön gubbasztó Fogolyhoz vágja a motyóját) Fogja!
Fogoly: (értetlenül nézi) ?
B.: (türelmetlenül) A civilruhája! Öltözzön át! Mindjárt meg fogják borotválni!

F.: A hét évvel ezelőtt levetett ruhája volt a zsákban, a cipője. A ruha olyan gyűrött, hogy egy tenyérnyi sima hely sem maradt rajta, a cipő penészes. Felöltözött. Egy óra múlva a fogházirodába vitték. Az íróasztalnál egy Őrmester ült.

Ő.: Neve? Anyja neve? Hová távozik?
F.: Nem tudom.
Ő.: (ingerülten) Hogyhogy? Mi az, hogy nem tudja?
F.: (csöndben) Nem tudom, hogy hova visznek.
Ő.: (unottan) Nem viszik magát sehova. Mehet haza ebédelni a feleségéhez. Éjjel meg má'... (összeröhög a Börtönőrrel) Értve? Tehát hova távozik?
F.: Szilfa utca 17. Miért engednek ki?
Ő.: Mit kérdez annyit? Kiengedik és kész. Örüljön, hogy megszabadul tőlünk.
/Nylonzsákban odadobja az egykor elkobozott értéktárgyakat./Ő.: Ezt írja alá! Nyugta, hogy átvette.F.: Utolsónak a szabadulólevelét adták át. A Letartóztatás oka kezdetű pontozott sor üresen maradt. A folyosón még körülbelül egy óráig ácsorogott, majd negyedmagával lekísérték a börtön főkapujáig. De még mielőtt a kapuhoz értek volna, egy utánuk futó őrmester megállította őket. Egy embert kiemeltek a négyes csoportból, és két géppisztolyos őr között visszakísértetett a börtönépületbe. Az embernek a frissen borotvált arca hirtelen elsárgult, mintha epeömlést kapott volna, a szeme elkocsonyásodott.

B.: Ott a villamos, szálljon fel!
F.: (szótlanul áll, a földet bámulja)
B.: (ráförmed) Mire vár?
F.: (szótlanul áll, a földet bámulja)
B.: (meglöki) Menjen már a fenébe!

F.: Zsebre tette a szabadulólevelet, s kiment a kapun. Néhány lépés után hátra akart nézni, de erőt vett magán, és továbbment. Figyelt. Nem hallott lépteket maga mögött. Ha eléri a villamost, anélkül hogy kéz nehezednék hátulról a vállára, vagy a nevén szólítanák, akkor talán...
A villamos megállóban hirtelen hátrafordult. Senki.
Fellépett a villamosra. /székek két sorban, rajtuk háttal ülő emberek/

Ebben a percben, hogy a villamos elindult, megszólalt körülötte a világ.
/Az addig háttal álló, ülő emberek felé fordulnak, stb./ Olyasféle érzés volt, mint mikor moziban géphiba miatt egy ideje hang nélkül pereg a film, s egyszerre, egy mondat, egy szó közepén visszatér a hang a színészek üresen tátongó szájába. Rikító villamos vágtatott el mellettük egy rikítóan szürke emeletes ház előtt. Üvegzöld kertek hullámzottak el a szeme előtt, nyitott konyhaablakokkal, sétáló emberekkel.
És a nők!
A Kalauznőnek puhán csengő, kellemes hangja volt. Kitekintett az ablakon. Szemben a járdán, a Sörgyár kapuja előtt egy férfit pillantott meg, aki megsimogatta egy fiatal nőnek az arcát.
Elkapta a tekintetét.
Kalauznő: Hova tetszik?
F.: (értetlenül néz rá)
K.: (átalakul rabtartóvá - közönségesen) Na, mi tetszik?
/Utasok kifelé fordulnak, háttal állnak F.-nek./
K.: Mit bámul így rám? Hiába szimulál, úgyis itt fog megrohadni!
F.: (rázza a fejét)
K.: (újra Kalauznő) Mi történt, uram? Csak arra vagyok kíváncsi, hogy hova tetszik menni. Hogy meddig vált jegyet.

F.: /zavartan elrohan - taxit hív - két szék egymás mellett, egyiken ül a sofőr/
Taxis: Hova lesz?
F.: Budára.
T.: De melyik hídon?
F.: (tanácstalanul) Melyik hídon?
T.: Nem tetszik ismerősnek lenni Pesten?
F.: A Margit hídon.

F.: A kocsi elindult. Egyenesen ült, nem támaszkodott hátra. A kocsi nyitott ablakán becsapódott a napsütötte utca benzinszaga, porszaga s a villamosok csengetése. Egy cukrászda narancsszín csíkos ponyvája alatt vörhenyes fényben cigarettázott egy fiatal nő.

/Az ücsörgő nőhöz odarohan egy fiatalférfi/
Férfi: Gyere gyorsan szívem! Egyre nagyobb a tömeg a Petőfi-szobornál! Ez már nem tüntetés: ez forradalom.

/A nő eltapossa a cigarettáját és szalad./ F.: Ha majd lát egy trafikot...
T.: (megáll) Tessék csak ülve maradni. Adok én. Milyen tetszik? Kossuth?
F.:
Igen. Mennyivel...?
T.:
Tessék csak hagyni, majd hozzácsapjuk a fuvarhoz. Tüzet?
F.: Legyen szíves.
(elábrándozik)

"Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek
Össze tudod-e rakni még a Margit-szigetet?
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat.
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat..."

T.: A sógorom is ült két évig. Politikai. Annak is első útja a trafikba vezetett.
F.: Meglátszik rajtam?
T.:
Hát egy kicsit talán meglátszik. A sógoromnak is ilyen beteges színe volt. Persze, jöhetne kórházból is, de ott nem gyűrik a ruhát. Meddig volt benn?
F.: Hét évig.
T.:
(füttyent) Politikai?
F.: Igen. Másfél év a halálraítéltek cellájában.
T.: És most kiengedték?
F.:
Úgy látszik. Nagyon meglátszik rajtam?Házmesterné: Jaj, szentem. Hét év! Hát nem csoda!
F.: A házfelügyelő is lesoványodott, megöregedett, mióta nem látta.
A feleségem még itt lakik?
H.: Haza tetszett jönni? Uramisten! Hát persze, hogy itt lakik. Ő se tudja, hogy haza tetszett jönni? Jóságos úristen! Hát persze, hogy itt lakik!
F.: És a ... fiam. Ő is?
H.: Egészséges. Semmi baja. Derék, szép nagy fiú lett belőle. Uramisten!
(noszogatja) Tessék bejönni hozzánk! Tessék csak. Tudtam, hogy ártatlan. Tudtam, hogy egyszer haza tetszik jönni.
F.: Nem nyitottak ajtót, pedig háromszor csengettem.
H.: Tessék bejönni hozzánk! Senki sincs otthon. A felesége dolgozni jár, a Gyurika meg még iskolában van. Nálam van a lakáskulcs. Tessék felmenni és lepihenni, míg a felesége haza nem jön.
F.: Maga is jön?
H.: Megmutatom, hogy a felesége melyik szobában lakik.
F.: (értetlenül) Melyik szobában?
H.: Tetszik tudni, most társbérlőik vannak. Azoknak utalták ki a két szobát. A felesége meg a Gyurika a cselédszobába költözött. A konyha és a fürdőszoba közös maradt.
F.: Felmennék. Lepihenni.
H.: Menjen csak. Várjon kicsit. /kávét és kalácsot hoz/ Fogja ezt. Rendesen kell ennie. Most ez a legfontosabb.
F.: Mihelyt magára maradt, s a lélegzete megnyugodott, megismerte a felesége szagát. A szűk kis szobában mindössze egy kopott fehér szekrény, egy vaságy, egy asztal és egy szék állt.

/rázuhan az ágyra és mormolja/ ... és az illata...

F.: /a recski táborban/ Csak az illatát érzem. Minden reggel erre ébredek.
Ajtai: Ne kínozd magad, cimbora. Inkább mesélj valamit! ha mással kell követ hordanom a nap 48 óra hosszú. Ha veled vagyok, kettő.

F.: /mindenki mozdulatlanná dermed/ Ajtai. Egy vagonban érkeztünk Recskre. A váltók kattogásából tudta mindig, merre járunk. Vasutas volt Hatvanban. 1949-ben Szolnokon tüntetést rendeztek Mindszenty kardinális kiszabadítása érdekében. Ajtait néhány órával a tüntetés után letartóztatták a hatvani állomáson. Azzal vádolták, hogy részt vett a tüntetésen. Megmutatta a menetlevelét: akkor érkezett tizennégy órás vasúti szolgálatról az ország másik feléből. - Akkor a maga rohadt felesége vett részt a tüntetésen. - mondta az ávós. - Nőtlen vagyok. - Sebaj - felelte a hadnagy. - Az is marad.

Ajtai: Vagy itt van Koch mérnök úr esete...
Koch Hugót Rákosi nevezte ki vezérigazgatóvá. Egy napon a gödöllői országúton hajtott, amikor vele szemben lefékezett három, szabálytalanul közlekedő fekete autó. Az elsőből néhány ávós, a másodikból maga Rákosi Mátyás szállt ki. Felismerte Koch Hugót. Megölelte, bocsánatot kért tőle a szabálytalanság miatt, kézcsókját küldte Kochnénak, beült, és elhajtatott. A harmadik autóból ekkor kiszálltak az ávósok, és megbilincselték Kochot. A törvényszéken Rákosi élete ellen tervezett merénylettel vádolták meg. Koch ügyvédje elment az első titkárhoz. Rákosi vérveres lett a dühtől, mikor meghallotta, mi történt. Megköszönte az ügyvédnek a felvilágosítást és megígérte, hogy azonnal intézkedik. Öt perccel később az ügyvédet ávós autóba gyömöszölték, és táborba küldték. Koch kirendelt ügyvédje a tárgyaláson kijelentette, hogy az a gazember, aki merényletet tervez Rákosi elvtárs ellen, nem kaphat mást csak kötelet. Ennek ellenére Kochot felmentette a bíró. Most mindketten itt vannak, Recsken.
Cseri Jancsi: Engemet meg a kocsmábul hoztak egyenesen. Ott mulattunk a cimborákkal. Hamar fejbecsapott a pályinka. Tökrészegen szuszogtam az asztal alatt, ők meg danászgattak, hogy "Horthy Miklós katonája vagyok", meg hasonló nótákat. Felpofoztak, bevittek. A danászókat elengedték, engemet benntartottak. Az állt a végzésen: "Bár bebizonyosodott, hogy Cseri János részegsége miatt a dalolásban nem vett részt, feltehető, hogy józan állapotban velük énekelt volna. A magyar állam biztonsága érdekében Cseri Jánost hat hónapra internálom."

Ajtai: Vagy az a nyomorult Mauthner. Csepelen, az üzemben ő volt a helyi ávós besúgó. Az ÁVÓ megbízta, írja össze azokat a dolgozókat, akik antikommunista érzelmeikről ismeretesek. Mauthner összeírta pártállásra való tekintet nélkül huszonnégy haragosát és a listát aláírta. Mauthnert is beszállították. Együtt kerültek ide Recskre. Minden éjjel pokrócba csavarták, és véresre verték. Mióta ismerik a történetét, nem verik.

Börtönőr: Nem vagytok még elég fáradtak, rohadt hazaárulók! Az anyátok keservit! Melyik nem tudja még befogni a pofáját?! Maga, maga meg maga velem jönnek. Kifelé!

F.: Azt mondják, hogy a végén lepereg az ember szeme előtt életének filmje. Az utolsó pillanatok nagyon intenzívek, végzetesek. Még utoljára kapaszkodik bele a tekintet egy-egy képbe, emlékfoszlányba. Aztán snitt. Soha nem tudhattuk, mikor jön el a végzetes vágás.

Börtönőr: Gyerünk: ragadják meg azokat a lapátokat! Lelkesebben emberek, nem sírt ásnak, vagy mit. (elröhinti magát) Mélyebben süllyessze azt az ásót, büdös barom! A szélessége? (végignéz rajtuk) Olyan három embernyi!
F.: Így volt ez a halálraítéltek zárkájában is. Alkóvszerű cellába vittek. Körülbelül tízen ülhettek a félhomályban lehajtott fejjel, falnak fordított székeken. A terem végén, a sarokba fordulva négy férfi állt, óriási tócsák közepén. Orrukat a falnak nyomták, a térdük remegett; a nadrágja mind a négynek nedves volt. Napok óta állhattak itt. Ha valamelyik összeesett, az őrök fellocsolták. Arrébb egy ember feküdt a padlón, vércsíkos, nyáltól és vizelettől irizáló tócsában. Arccal a kőpadlóra borult, úgyhogy csak zsíros tarkóját láthattam. Harminchat órát töltöttem itt.

Őrmester: (fenyegetően) Jól van. Kezdjük elölről! Mikor került kapcsolatba az imperialista kémekkel?
F.: Nem voltam kapcsolatban semmiféle imp...
Ő.: Jól van, akkor máshogy kérdezem: kitől kapta Orwell könyvét az 1984-et? Ne tagadja, megtaláltuk magánál.
F.: A nagynénémtől kaptam, de még nem olvastam.
Ő.: Akkor honnan tudott a televízió gépről, ha nem belőle?
F.: A BBC-t hallgattam.
Ő.: Hiába akarja hallgatni. Sikeresen zavarjuk a rohadékok adását.
F.: Angolul hallgattam.
Ő.: Á, szóval angolul hallgatta a kenyéradó gazdáit?!
F.: (ingerülten) Angol irodalmi adásokat hallgattam.
Ő.: A magyar irodalom nem elég jó neki. Söpredék! Álljon fel! Mély térdhajlítás!

(a gyorsírónak diktálva) Elismerem, hogy súlyosan vétkeztem a dolgozó magyar nép és a Magyar Népköztársaság törvényei ellen. Engedve gerinctelenségemnek és pénzszerzési viszketegségemnek családom diverzáns elemeivel vettem fel a kapcsolatot, és kémtevékenységet folytattam az imperialista titkosszolgálat ügynökeként. Továbbá: fegyveres felkelést szerveztem a Népköztársaság megdöntésére. Megbízóimtól a rádión át kaptam az utasításokat. Elismerem, hogy könnyű szívvel árultam el hazámat, mert mérhetetlenül gyűlölöm a magyar népet." Megvan? Írja alá!

Ő.: Hiába tagad. Ha nem írja alá azonnal a vallomását, kiegészíttetem a következő csinos kis passzussal: "Elismerem, hogy kémtevékenységemben hasznos segítséget nyújtott a feleségem." Mit is mondtak? Várandós az asszonyka?
F.: /szó nélkül, összeszorított fogakkal aláírja/
Ő.: Rossz időnek néz elébe, barátom. /uzsonnát csomagol ki/ Az én órámat holnap reggel öt harminckor újra felhúzom. /nyel/ Magát is felhúzzák.

/elkíséri az őr/

Börtönőr: Ez a maga vacsorája. Írhat a családjának, ha írni akar, és elbúcsúzhat tőlük. Ha aludni akar, párnát is kap. De altatószert nem adunk. Most este nyolc óra huszonhárom perc van. Reggel ötkor átvisszük a Gyűjtőfogházba. Öt harminckor akasztás.

/a fogoly felriad, otthon van, az asszony odabújik hozzá az ágyba/

Feleség: Egyetlenem.
F.: (átöleli) Ne sírj.
Feleség: Egyetlenem.
F.: Nehéz volt?
Feleség: (ráborul)
F.: Nagyon megöregedtem?
Feleség: Olyan vagy nekem, mint amikor elváltunk.
F.: Nagyon megöregedtem?
Feleség: Amíg élek, szeretni foglak.
F.: Meg tudsz majd szokni?
Feleség: Soha senki mást nem szerettem.
F.: Megvártál?
Feleség: Veled éltem. Nem volt olyan nap, hogy ne gondoltam volna rád.../elfordul az asszony/

F.: ...minden reggel érzem az illatodat .../befejezi az írást/
Börtönőr: Készen van?

F.: Amikor az ÁVÓ emberei hajnalban bejöttek, már tudtam, hogy elmarad az akasztás. Nem kötöztek meg, és nem törték el a karcsontjaimat, mint ahogy politikai foglyok akasztása előtt szokás. Még másfél évet töltöttem el itt, a siralomházban. Egy alkalommal egészen az akasztófáig vittek. Csak ott mondták meg, hogy kivégzés - ismét - elmarad.

Feleség: Tudtam, hogy vissza fogsz jönni. De ha nem jöttél volna vissza, akkor egyedül halok meg. A fiadban is téged láttalak. /az ablak felé vonja/
F.: (nehezen ejti ki a szavakat) Melyik az enyém?
Feleség: Hívjam fel?
F.: Még nem. /visszahúzza/ Még veled akarok lenni. Ő még idegen nekem.

/a feleség hátat fordít/

F.: (olvassa)

"Tűrd, hogy ember nem vagy ott, csak osztályidegen.
Tűrd, hogy ember nem vagy itt, csak szám egy képleten,
Tűrd, hogy Isten tűri ezt s a vad tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség./felnéz a papírból és modja/
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet,
Köszönd a koporsóban is, ha van, ki eltemet.
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat,
Ne mukkanj, mikor a boss megszámolja fogad.
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt -
Mert ez maradt. Zsugorian még számbaveheted
A Mikó utca gesztenyefáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet.
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet,
És elszáradnak idegeink, elapad vérünk, agyunk,
Látjátok feleim szem'tekkel, mik vagyunk?
Íme, por és hamu vagyunk."

VÉGE

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten