Sulinet: Hányan voltak a mai órán?

Medve Katalin: Több mint százan az ország minden részéből.

Sulinet: Milyen érzés újra egyetemre járni?

Simon Tünde: Nagyon jó.

Sulinet: Miről szólt az első óra?

Simon Tünde: Eddig inkább technikai információkat tudtunk meg, például, hogy kik, miből, és mit fognak tanítani, a szakirodalmat és a tankönyveket ismertük meg részletesebben.

Sulinet: A tanári kar kijelölte, hogy ki jöjjön a továbbképzésre, vagy személyes érdeklődés alapján jöttek?

Medve Katalin: Érdekel a téma, örömmel jöttem, de a részvételért harc nem volt a kollégák között.

Simon Tünde: Azt gondolták, én vagyok a legalkalmasabb a tanárok között.

Sulinet: Hogyan tudták elkezdeni az oktatást így, hogy párhuzamosan járnak a diákokkal órára?

Medve Katalin: Nem voltam kiképezve az ügyben, hogy mit oktassak, ezért a fotótörténeti ismereteimet mozgósítottam, melyet a vizuális kommunikáció szakomon szereztem, tehát a mozgókép alapjaként ezzel foglalkozunk az órákon. Semmilyen taneszközzel nem rendelkezünk.

Sulinet: Nincs tankönyve sem a diákoknak, sem a tanárnak?

Medve Katalin: Nincs, a tankönyvet még én magam sem láttam. Sőt az órarend kiosztásakor számomra az sem volt még egyértelmű, hogy ezt a modultantárgyat pontosan hova, és hogyan is illesztjük be, hisz mindössze egy félévig, csupán egy tanóra áll rendelkezésünkre.

Simon Tünde: Nekem könnyebb a helyzetem, az általános iskolák nyolcadik osztályában csak jövőre indul ennek a tantárgynak az oktatása, addig remélhetően én már túlképzett is leszek.

Sulinet: Elég lesz az egy félév ennek a tantárgynak az oktatásához?

Medve Katalin: Egyértelmű, hogy nem, a filmnézéssel kapcsolatban azt tudom tenni, hogy kiválasztok néhány filmet, azokat vetítem az órákon. A tanításon kívül nem terhelhetőek jobban a tanulók, akik közül sokan bejárók nálunk. A tizenegyedikeseknek van egy másik új tantárgyuk, a művészetek nevű, én ezzel próbálom részben integrálni a mozgóképórákat, így tudtam egy kis időt nyerni.
Sulinet: Mit szóltak a diákok és tanárok ehhez az új tantárgyhoz?

Medve Katalin: Felcsillant a szemük. Könnyen belátható, hogy napjainkat a mozgókép és egyáltalán a vizuális kommunikáció mennyire meghatározza.

Simon Tünde: Vannak persze kollégák, akik újabb felesleges tantárgynak tartják a mozgóképoktatást, és csodálkoznak, hogy ebből ráadásul érettségizhetnek is a gyerekek.

Sulinet: Próbáljuk ezúton is meggyőzni arról, miért fontos ez a tantárgy.

Medve Katalin: Az én számomra nem nagyon vitatható, hogy a vizualitásnak mekkora szerepe van a kommunikációban, én innen közelítem meg a kérdést. Ömlik a diákokra minden nap a vizuális információ, ennek értelmezésében, súlyozásában segíthet az a tudás, amit ezen az órán kapnak. És persze abban, ha valaki affinitást érez magában arra, hogy bármilyen vizuális alkotótevékenységet végezzen.

Sulinet: Hogyan vannak az önök iskolái a gyakorlati oktatáshoz szükséges eszközökkel ellátva?

Medve Katalin: A mi iskolánk különleges helyzetben van, bár nagyon sok dolog hiányzik, van néhány felszerelési tárgy. Törökbálintról indult a mozgókép és médiaoktatás kidolgozása, mely Hartai László és Muhi Klára nevéhez fűződik, de még ez az ellátottság sem általános.

Simon Tünde: Biztos vagyok benne, hogy a vidéki iskolák túlnyomó részében nincs még videókamera sem, vágásra alkalmas helységről nem is beszélve. Ahogy a saját iskolám anyagi helyzetét ismerem, jövőre sem valószínű, hogy ilyen beruházások lennének.

Sulinet: Mondhatjuk, hogy egy kicsit váratlanul indult ennek a tantárgynak az oktatása az iskolákban?

Medve Katalin: Igen, tavasszal jelentette be a miniszter, hogy szeptembertől kötelező a középiskolában elkezdeni az oktatást, egy évre rá pedig az általános iskolákban, nem lehetett sem a tanári továbbképzést, sem a felkészülést időben elkezdeni.