Előzmények
Az őskori kultúra preteátrális elemei (pl. barlangrajzokon látható maszkos, agancsos emberalakok) tovább éltek az Ókori Kelet államainak vallási rítusaiban. Ez a logikai kapcsolat – természetesen – erősen hipotetikus, hiszen a barlangrajzok és az első színjátszásra utaló írásos források között kb. 5000 év telt el, de a későbbi fejlődés alapján nem önkényes és légből kapott. Az első írásos dokumentumok tehát a Kr.e. 3. évezred elejéről származnak. Az őskori vallási szertartásokhoz kapcsolódó rítusok annyiban változtak, hogy nem a természeti erők, hanem istenségek lettek a „címzettjei”, valamint állandó helyszínhez, a templomhoz vagy a termés biztosítása érdekében magához a földhöz, illetve a temetőkhöz (halottkultusz) kötődtek.
A szertartások formái is megőrizték az ősi „alakoskodást”, vagyis az istenfiguráknak megfelelő jelmezt és maszkot öltöttek a résztvevők, valamint emberi tevékenységet folytató állatok formájában jelentek meg. (Pl. az uralkodó szimbolizálta a trónon ülő oroszlán). A vallási kultuszok egyik alapvető eleme az ember mindennapi létért vívott harca, a természeti erőkkel folytatott küzdelem, s ezeket az erőket mind Mezopotámiában, mind Egyiptomban szörny alakban jelenítették meg. A szertartások egy jelentős részét időről időre megismételték, hiszen a természet is ismétli önmagát az évek, évszakok rendje szerint.
A kultusz részét jelentették a rituális dialógusok, ahol az istent megszemélyesítő személy az őt meggyőzni vagy megnyerni akaróval folytatott az előírásoknak megfelelő, rögzített beszélgetést. Az istenségek, természeti erők mellett a rítusok a temetéshez és a termékenységhez kapcsolódtak. Ez utóbbi témában kedvelt jelenet volt az istenségek közötti szent házasság megkötése.A kultusz részét jelentették a rituális dialógusok, ahol az istent megszemélyesítő személy az őt meggyőzni vagy megnyerni akaróval folytatott az előírásoknak megfelelő, rögzített beszélgetést. Az istenségek, természeti erők mellett a rítusok a temetéshez és a termékenységhez kapcsolódtak. Ez utóbbi témában kedvelt jelenet volt az istenségek közötti szent házasság megkötése.
A rituális szövegeken kívül a mezopotámiai népeknél fennmaradtak olyan párbeszédes versszövegek, amelyeket az ún. édubba-költészethez sorolnak. A édubba az írnokokat képző „tábla háza”, ahol a diákok gúnyos, szatirikus hangnemben verselték meg a velük történteket, az oktatókkal zajló konfliktusaikat, kifigurázták a tanári gyengeségeket.A rituális szövegeken kívül a mezopotámiai népeknél fennmaradtak olyan párbeszédes versszövegek, amelyeket az ún. édubba-költészethez sorolnak. A édubba az írnokokat képző „tábla háza”, ahol a diákok gúnyos, szatirikus hangnemben verselték meg a velük történteket, az oktatókkal zajló konfliktusaikat, kifigurázták a tanári gyengeségeket.
Mezopotámia
Mithrasz templomának maradványai
A meghaló és feltámadó istenségek kultikus drámáit feltehetőleg itt is papok adták elő, nagyméretű szobrok felhasználásával. A későbbiekben elterjedő Mithrasz-kultusz szertartásain már maszkokat is használtak. Plutarkhosz szerint Nagy Sándor épített színházakat a görög szokásnak megfelelően, de le is romboltatta a régieket, tehát léteztek ilyenek ezen a területen a hellenizmus előtt is.
Egyiptom
Osiris templomának maradványai
Az egyiptomi vallásos szövegek erősen dramatizált volta arra utal, hogy fontos szerepet kapott ez a tevékenység, de az előadások jellegét, körülményeit nem őrizték meg a források. A képi ábrázolások szerint a zenének és a táncnak jelentős szerepe volt a kultúrában, de a színész szó egyiptomi megfelelőjét nem sikerült egyértelműen azonosítani. A dramatizált szövegek javarészt az Ozirisz-kultuszhoz kapcsolódnak, a meghaló és feltámadó istenség története nem csak Egyiptomban, hanem az ókor más kultúráiban is nagyon kedvelt téma volt. (pl. Babilonban Marduk, görögöknél Dionüszosz) De az alapeszmék és a cselekmény jellegét tekintve a középkori passiójátékokkal is rokon. (Pl. a halott Jézus sírjához zarándokoló asszonyok, majd a feltámadás története.) A szövegek másik része varázsszöveg, ezek a gyógyítás hatását a varázslat, ráolvasás erejével próbálták "növelni".
Források:
Templom maradványai Egyiptomban
- A színház világtörténete Gondolat Kiadó 1972
- Székely György: A színjáték világa Gondolat Kiadó 1986
- Színházi kalauz Gondolat Kiadó 1981
